Meseszép barokk épület tárul elém, homlokzatán a Festeticsek címere a két oroszlánnal és a daruval, középen a drezdai Zwingerről mintázott torony magasodik, és kicsit elcsúszva tőle az 1750 körül épült főbejárat. Ezen át hajtatott be hintóján 1817 februárjában Berzsenyi Dániel, Magyarország koszorús költője, hogy részt vegyen a Festetics I. György gróf által szervezett első Helikoni Ünnepségeken. Micsoda idők lehettek! Azonnal beindul a képzeletem.
Elkészül az U alakzat
A kocsiáthajtóból márvány lépcsőház nyílik, egyenesen a főúri életmódot reprezentáló enteriőrkiállításhoz vezet. Mielőtt belépek, idegenvezetőm, Kardos Laura művészettörténész, közgyűjteményi vezető dióhéjban elmondja a kastély történetét. Építtetője Festetics Kristóf, aki Keszthelyt választotta birtokai központjának, és 1745-ben belevágott a családi fészek megépítésébe: U alakú kastélyt álmodott, de a „szárnyak” végül mégsem születtek meg. Az egykori épület, amelyben most vagyunk, eredetileg harmincnégy helyiségből állt, középtengelyében, a földszinten volt a kocsiáthajtó, felette pedig a nagyebédlő.
A déli, könyvtári szárnyat már az unokának, Festetics I. Györgynek köszönhetjük, aki 1792-ben belekezdett a kastély bővítésébe. Ő volt a Festeticsek legkarizmatikusabb képviselője. Nevéhez fűződik a keszthelyi Georgikon, a mezőgazdasági főiskola, valamint a Helikoni Ünnepségek megalapítása, ami a kor legnagyobb kulturális eseményének számított, nem utolsósorban pedig az ő műve a ma nyolcvanezer régi könyvvel és nyomtatvánnyal büszkélkedő Helikon könyvtár, amelynek máig csodájára jár a világ.
A következő jelentős átépítést Festetics II. Tasziló végeztette 1883-ban, Viktor Rumpelmayer építész tervei alapján, vigyázva arra, hogy az eredeti épületet megőrizze. Először is meghosszabbíttatta a keleti szárnyat, majd végre megépült az északi szárny is, így létrejött a szépapa által megálmodott U alakzat. Ekkor látták el a kastélyt fűtéssel, vízvezetékkel, és húzták fel a tetszetős későbarokk tornyot is. Az épület így végképp elnyerte mai formáját. Hogy el tudjuk képzelni: II. Tasziló korában a pince- és földszinten helyezkedtek el a személyzet szobái és a kiszolgálóhelyiségek, például varrószoba, ruhatár, kávéskonyha, „ezüst kamra”, az első emeleten pedig, amelyen éppen átsétálunk, a hercegi lakosztályok, mert 1911-ben II. Tasziló hercegi rangot kapott az uralkodótól. A déli szárnyban található a könyvtár, az új szárnyban pedig a három bálterem és a vendéglakosztályok.
Elfalazott kincsek
A főurak mindennapjait a nyüzsgő társasági élet jellemezte. Sok előkelő főúr járt ide vadászni, hogy csak Ferenc Ferdinánd trónörököst említsem, aki 1907-ben tette itt tiszteletét, de vendégül látta a kastély a walesi herceget, VII. Eduárd későbbi angol királyt is. Ez alkalmakból az egyébként lassú folyású vidéki életet felpezsdítette egy-egy fényes bál, a hercegasszony gondoskodott a gazdag lakomákról, és időnként a társaság kikocsizott Fenékpusztára, ahol a kor legszebb ménesét nevelték. A termek falán, amelyekbe Laura bevezet, nem egy festményen megcsodálhatjuk a család díjnyertes versenylovait. Az első terem az 1880-as átépítés után a hercegasszony előszobájaként szolgált, ma azonban az alapító, Festetics Kristóf emlékei kaptak helyet benne. A bejárat mellett az ő fából faragott portréja látható, vele szemben pedig fia, III. Pál velencei márványmozaik képe függ. A folyosót, amely száz évvel később már a herceg és a hercegasszony lakosztályát volt hivatva összekötni, a kiállítás kurátorai I. Györgynek szentelték. A falon középen az ő portréját látjuk, míg a szabad falmezőket Hubert Robert francia klasszicista festő hatalmas olajfestményei díszítik. A kastély ezt követő részét csodával határos módon megkímélték a második világháborús pusztítások. Legértékesebb műtárgyait, bútorait az egykori könyvtáros, Klempa Károly premontrei szerzetes-tanár közbenjárására az orosz alakulatok főparancsnoka, Ilja Illarionovics Sevcsenko még időben lefalaztatta a híres könyvtárral és négy másik teremmel együtt. Más értékes darabokat pedig Hévízre menekítettek, ahol sikeresen átvészelték a frontot és a fosztogatásokat. Persze így is sok műtárgy eltűnt, melyek közül egy-egy még ma is előkerül a nemzetközi aukciókon, és a közgyűjtemény igyekszik is őket visszavásárolni.
A Helikon Könyvtár ritkaságai
A kastély legendás könyvtárához érünk. A fából faragott klasszicista terem minden szegletéből a múlt lehelete árad. Két emelet magasságban polcok, rajtuk csupa eredeti kiadású kötet, látok Agatha Christie-regényeket, de reformkori divatlapokat is, és állítólag jól védett helyen egy eredeti Thuróczy-krónika is lapul. A mezőgazdasági témájú köteteket a 20. század elején III. György átvitette a szomszédos kabinetkönyvtárába, amelyet egy titkos ajtón át lehet csak megközelíteni. A könyvtárt a hercegi lakosztály veszi körül, amelynek legértékesebb része a tölgyfa lépcsőház. Értékes szlavón tölgyből faragott lépcső és falburkolat, amelybe az 1883-as átépítés alkalmával beépítették a Festetics család korábbi generációit ábrázoló festményeket. Impozáns arcképcsarnok született. Festetics II. Tasziló a kor legelőkelőbb cégeivel dolgoztatott, amit a korabeli bútorok is tükröznek, egy részüket pedig a skót feleség, Lady Mary Victoria Hamilton hozta magával a házasságba. Különösen sok francia rokokó és angol klasszicista darab került így a kastélyba, nem beszélve Mary felmenőinek portréiról. Itt kell elmesélnem Mary és Tasziló szerelmének történetét. Miután a szép skót hercegkisasszonyt hozzákényszerítették első férjéhez, a monacói herceghez, alig várta a pillanatot, hogy elválhasson. Tizenegy évvel később, mihelyst megismerte Taszilót, kérvényezte a pápánál házassága érvénytelenítését, s mivel állítólag annak idején az oltár előtt nem mondta ki az igent, tehát nem a felek szabad akaratából jött létre a frigy, a pápa helyt adott a kérésnek. Mary nem sokkal később a magyar főúr felesége lett, és hosszú, boldog házasságnak néztek elébe. Négy gyermekük született, három lány és egy fiú, III. György, aki 1933-ban megörökölte az uradalmat. Majd 1938-ban elvett egy lengyel származású grófnőt, Maria (Mia) von Haugwitzot, aki állítólag kedvességével és természetes bájával azonnal elbűvölte a helyieket.
Az utolsó tulajdonos
Mia hercegasszony lakosztálya már a 20. század kényelmét tükrözi. Leendő gyermeküknek két szobát rendeztetett be, egy rózsaszínt és egy világoskéket. Végül kisfiú jött a világra 1940-ben, aki édesanyja gyűrűs szőke hajfürtjeit örökölte. A hercegasszony modern nevelési elveket követve ügyelt rá, hogy a kisfiú szabadon játszhasson a környékbeli gyerekekkel, az egyik fotón éppen a gyermek IV. György harmadik születésnapját ünneplik a szobalány szobájában. Feltételezem, a már idős herceg ezt a képet nézegeti nosztalgiázva, ha néhanapján Keszthelyre látogat. A paradicsomi gyerekkort ugyanis alig egy évre rá, 1944 szeptemberében megszakította a közeledő front. A hercegné, akinek a férje ekkor már nem élt, kisfiával előbb Bécsbe, majd Svájcba menekült, és életében már soha nem térhetett vissza. Keszthelyen a családi mauzóleumban nyugszik. A fia, IV. György azonban ma is él, és az osztrák fővárosban lakik.
A díszebédlő eredeti terítékkel
A kastélyt és a birtokot 1948-ban államosították. A könyvtárt az Országos Széchényi Könyvtárhoz csatolták, a kastély többi részébe pedig a katonaság szállásolta be magát. A hercegnéi lakosztály 1960-ig helyőrségi tiszti klub gyanánt szolgált, majd 1974-ben végre befejeződött a kastély könyvtári szárnyának rekonstrukciója, és megnyitották a nyilvánosság előtt. 1976-ban a látogatók elé tárták a ma is működő enteriőrkiállítást is, Batári Ferenc rendezésében. A kiállítás még ma is egyre több eredeti műtárggyal gazdagodik, és 2020-ban végre nekiláttak a díszebédlő felújításának. Grandiózus látvány! A konzolokon négy labdarózsás meisseni porcelánváza, amelyek még a 18. századi berendezéshez tartoztak, de a legnagyobb meglepetés az óriási, megterített ebédlőasztal, amelyet a kor szokásának megfelelően aranyozott bronzkínálók és empire stílusú asztalközép díszítenek. A tizenkét szék mindegyike előtt egy-egy aranyozott ezüsttányér, amelyre porcelántányérban helyezték fel az újabb és újabb fogásokat. Mellettük pedig Festetics-címerrel díszített, fedett kelyhek, melyek még I. György megrendelésére készültek a 19. század elején.
A parkban nemrég nyílt hintómúzeumba már egyedül sétálok át. Mondanom sem kell, szintén megérne egy misét. Ahogy a vadászati kiállítás és a kastély csodálatos üvegháza is. De ezekről majd máskor mesélek.
Fotó: NÖF
