Az erdélyi származású magyar lektor, aki korábban a szkopjei (Észak-Macedónia) és a sumeni (Bulgária)­ egyetemen tanított, két éve úgy döntött, jó lenne egy kicsit elhagyni ­Európát, és felfedezni Ázsiát. A sors úgy hozta, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium megbízásából 2023 szeptembere óta Mongólia fővárosában, Ulánbátorban, a Mongol Nemzeti Egyetem vendégoktatójaként tanít magyar nyelvet és kultúrát.

Sarolta olyan elnöki ösztöndíjas hallgatókat oktat, akiknek nagy része az egyéves képzés után Magyarországon jár majd egyetemre. A mongol állam évente közel háromszáz diáknak biztosít lehetőséget arra, hogy európai, amerikai vagy ausztráliai egyetemeken folytassák tanulmányaikat. Miután a fiatalok lediplomáznak, vissza kell térniük Mongóliába, és legalább öt évig kell kamatoztatniuk tudásukat a hazájukban, máskülönben az ösztöndíj teljes összegét vissza kell fizetniük.

– A tavalyi huszonegy hallgatóm közül tizennégy jelenleg Debrecenben, Pécsen és Budapesten jár valamilyen mérnöki alapképzésre. Mivel mindenki angol nyelvű képzésen vesz részt, könnyű a dolgom, mert nem szakmai nyelvet kell tanítanom, hanem elsősorban mindennapi szituációkat veszünk sorra, hiszen a hétköznapokban magyarul kell boldogulniuk. A diákjaim motiváltak, ők döntöttek úgy, hogy Magyarországon tanulnak tovább, és a nyelvünk mellett a kultúránk is éppúgy érdekli őket. Ezért azon vagyok, hogy beleszeressenek mindenbe, ami magyar, sokat mesélek az országról, népdalokat tanítok nekik. Szeretném, ha rálátásuk lenne a hagyományainkra és a szokásainkra, hogy amikor Magyarországra érkeznek, ne érezzék magukat olyan idegennek – mondja Sarolta. – Azok a diákjaim, akik tavaly szeptemberben kezdték meg a tanulmányaikat Magyarországon, könnyen beilleszkedtek, és nagyon jó véleménnyel vannak a magyarokról.

Buddhista gyökerek

– A mongol életfelfogás gyökeresen különbözik az európaitól, mégis, amikor megérkeztem, otthonos érzés fogott el: az emberek kedvesek és mosolygósak – mesél az első benyomásairól Sarolta. – Az időhöz, így a határidőkhöz való hozzáállásuk azonban merőben más, mint a miénk.­ Itt is vannak határidők, de ez csak annyira érdekli őket, hogy ha, mondjuk, huszadikára kell megcsinálni valamit, akkor tizenkilencedikén állnak neki, addig nem stresszelik magukat. Nem azért, mert lusták, hanem azért, mert abban a buddhista felfogásban hisznek, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, és aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni. Ők is tesznek valamit az ügy érdekében, de alapvetően nem kezdeményeznek. Emlékszem, amikor nagy hévvel nekiálltam tanítani, falakba ütköztem: nem értették, miért akarok mindig csinálni valamit. Teljes nyugalommal és türelemmel viszonyulnak a dolgokhoz, és ezt én is kezdem átvenni tőlük. Rájöttem, hogy nem kell állandóan stresszelni. Ha nem valósul meg, amit szerettem volna, akkor sincs semmi baj, majd lesz valami más, ami lehet, hogy még jobb is. Vagy például ha kikapcsolják az áramot vagy elzárják a vizet, senki sem tájékoztat róla, és azt sem lehet tudni, mikor lesznek újra, ezek természetes dolgok. Senki nem háborog, nem rohangál sehova, hanem kivárják, amíg helyreáll a szolgáltatás. Az egónak sincs akkora szerepe; a mongolok sokkal alázatosabbak, és ez a munkában is megmutatkozik.

Nomád múlt

A mongolok nomád múltja mélyen gyökerezik a végtelen sztyeppéken való életben, amikor az állattenyésztés és a természetes vándorlás határozta meg a mindennapjaikat. A 13. században Dzsingisz kán egyesítette a mongol törzseket, és létrehozta a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmát.

– Dzsingisz kán öröksége máig büszkeséggel tölti el a mongol népet, és ő az ország történelmi és kulturális identitásának legnagyobb szimbóluma. Nem csoda, hogy a mai napig szinte minden az ő nevét viseli: a nemzetközi repülőtér, egyetemek, utcák és terek, sőt még a helyi vodka is – számol be tapasztalatairól a hungarológus. – A család máig különösen fontos szerepet játszik az életükben, ami szintén a nomád életmódból ered. Nagyon tisztelik az időseket és a hierarchi­á­­-
­­­ban felettük állókat, így a tanárokat is. Ennek azonban megvannak a hátrányai is, mivel a tanár számukra tiszteletre méltó személy, nem merik zavarni a kérdéseikkel. Az oktatás itt olyan, mint nálunk a nyolcvanas években volt: ahhoz vannak hozzászokva, hogy ülnek a padban, a tanár leadja a tananyagot, néha felír valamit a táblára, ők pedig lemásolják és megtanulják. A nyelvtanulás esetében azonban ez egyáltalán nem működik, és meglepődnek, amikor páros vagy csoportmunkát alkalmazok, mert ez azt jelenti, hogy fel kell állniuk a helyükről, meg kell mozdulniuk, és egymással interakcióba kell lépniük az órán.

– A lakosság nagyjából fele él Ulánbátorban, de ők is úgy viselkednek, mint a nomádok. Ez például abban mutatkozik meg, hogy nincsenek tekintettel a szomszédokra, itt nincs olyan, hogy csendóra. Nem érdemes meglepődni, ha a szomszéd éjfélkor áll neki fúrni-faragni, neki akkor van ideje, és eszébe sem jut, hogy ezzel mást zavar – mondja Sarolta. – A nomádok általában tizenöt-harminc kilométerre laknak egymástól, és megszokták, hogy maguk vannak.

– A család mindenekfelett áll, és rengeteg a gyerek. Végtelenül türelmesek a kicsikkel, pedig sok helyen akár négyen-hatan is vannak egy családban, főleg vidéken. Itt a nők még általában a húszas éveikben vállalnak gyereket, és az sem gond, ha a fiatalok nem házasok, az utódokat minden esetben áldásnak tekintik. Sőt, ha a szülők például túl fiatalok, és még tanulni szeretnének, akkor a nagyszülők vagy más rokonok vállalják át a gyereknevelést arra a pár évre. Az sem jelent problémát, ha az anya egyedül marad a gyerekével, a nagyszülők minden esetben segítenek, és nem kell apaminta nélkül felnőnie egy gyereknek sem. Nem csoda, hogy jelenleg a lakosság hatvan százaléka harmincöt év alatti, ezt jó látni.

Viruló sámánizmus

A szovjet idők alaposan rányomták bélyegüket az országra: a hagyományos kultúra háttérbe szorítása mellett a vallást is elnyomták. Napjainkban azonban a mongolok igyekeznek újraéleszteni gyökereiket.

– Mongólia most kezd ismét rátalálni a buddhizmusra, amely reneszánszát éli; a lakosság fele buddhista, és országszerte újítják fel a kolostorokat. Emellett a sámánizmusnak, Mongólia egyik legrégebbi vallási hagyományának is nagy szerepe van az ország kulturális és spirituális életében. A mongolok úgy járnak sámánokhoz, mint az európaiak pszichológushoz, legyen szó egészségügyi vagy lelki problémákról. De nem csak a vallást élesztették újjá. Idén ismét bevezették a klasszikus írásmódot, mert a cirill ábécéről lassan át akarnak térni a hagyományos írásra. Hivatalos helyeken most már mindkét verziót használják, ez szükségszerű és jó lépés volt, hiszen Mongóliának, bár nagy kiterjedésű ország – tizenhétszer nagyobb, mint Magyarország –, mindössze három és fél millió lakosa van. Ezért minden szempontból fontos, hogy megőrizze a kultúráját.