Elisabeth, köszönöm! – Janza Kata élete 5 mérföldkövéről mesél

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? Janza Kata eMeRTon-, Súgó Csiga- és Jászai Mari-díjas színész, énekes, a Budapesti Operettszínház vezető művésze élete legfontosabb mérföldköveire emlékezik.

Székre állok, úgy kiáltok

Azt már az óvodában mondogatták rólam, hogy a színpadra születtem. Állítólag egy székre állva vezényeltem a körém gyűlt gyerekeket, úgy énekeltünk. De ez talán még csak arról szólt, hogy szeretek a társaság középpontja lenni. Azt, hogy mindehhez szép hangom is van, Pásztor Gyuszi bácsi, az általános iskolai irodalomtanárom vette észre, és elvitt a Magyar Rádió Gyermek­kórusába. Akkor még nem tudtam, hogy ez a lépés kihatással lesz az egész életemre. Ha ma körülnézek, szinte mindenki abban a kórusban kezdte, aki a zenei szakmában ismert lett.

Ha minden álmom így teljesülne!

Az érettségi után írtam egy levelet Bergendy Istvánnak, aki akkor már ikonikus zenésznek számított, hogyan kerülhetnék be a Bergendy­ Szalonzenekar három énekesnője közé. Gondoltam, mit veszíthetek. Akkor éppen titkárnő voltam egy cégnél, és azzal nyomasztottam a kolléganőimet, hogy meglátják, nem sokáig fogok én itt kávét főzni! Fel fog hívni a Bergendy. És egyszer csak megcsörrent a telefon. István hívott, hogy megüresedett az egyik énekesnő helye, jöjjek be hozzá, meghallgat. Ha minden álmom így teljesülne!

„Azonnal Sík Olgához!”

A következő nagy lépés az volt, amikor 1994-ben az Eurovíziós Dalfesztivál országos döntőjében ötödik, majd a következő évben a Magyar Rádió Sztárkereső című versenyében győztes lettem. ­Akkor már évek óta jártam Sík Olga ­tanárnőhöz éneklést tanulni. Oda meg úgy kerültem, hogy a gimis magyartanárom, aki – ­óriási szerencsémre – Presser­ ­Gábor unokatestvére volt, elvitt egyszer Pici bácsihoz, hogy hallgasson meg. ­Elénekeltem neki egy dalt, mire Presser intett: „Azonnal az ­Olgához!”

Jázmintól Elisabethig

Kezdőként számos ­Disney-rajzfilm slágerét énekeltem fel, én voltam például Jázmin hercegnő az Aladdin-mesében, amire ma is büszke vagyok. Ám az igazi sikert az Elisabeth című musical címszerepe hozta el számomra, ennek köszönhetem az országos ismertségemet. 1996-ban debütáltam vele a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és utána húsz éven át énekeltem ezt a szerepet a Budapesti Operettszínházban, amit minden alkalommal a közönség ovációja fogadott. Idén ünnepélyes keretek között szeretnék elbúcsúzni Sisitől. A május 31-i, Papp László Budapest Sportarénában rendezett, Elisabeth című nagykoncertünkön a musical minden dalát el fogjuk énekelni, méghozzá az eredeti szereposztásban! Izgatottan készülök rá, hiszen utoljára fogom magamra ölteni a császárné gyönyörű, hófehér ruháját. Bár más formában még biztos hallani fogják tőlem a dalokat.

A legfontosabb szerep

Életem legfontosabb szerepe mégiscsak az anyaság. Két gyermekem van, Janka, aki már felnőtt, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre jár, és Samu, aki maholnap tizennyolc éves, és szintén nagyon jó gyerek. Egyik nap mondtam is neki: „Mikor fogsz már valami csibészséget elkövetni, hogy legalább egyszer az életben bevethessem az anyai szigoromat?” Mire ő bölcsen elnevette magát, és magához ölelt. Mindkettőjüket az angyalok küldték, soha nem volt velük semmi bajom. Anyukámék szerint én nem voltam ilyen problémamentes kislány, bár valójában Janka és Samu nagyon is hasonlítanak rám. Rendkívül jó közösségi emberek, és nekem is mindig elsősorban erről szólt a színház. Hogy közösen varázsolhatunk!

Fotó: Zsólyomi Norbert, Fotocentral / Schumy Csaba, MTI / Hámor Szabolcs

 

Galéria | 2 kép