Budapesttől autóval-vonattal bő félórányira fekszik a Velencei-tó. Északi részén a Velencei-hegységet találjuk. És míg a tó nyáron hívogat igazán, a hegyek-dombok számos remek könnyű és közepes túraútvonallal várnak bennünket.

A legkeményebb Balaton-hívő ismerőseimnek egyszer előadtam, hogy hát tulajdonképpen a Velencei-tó egy kis Balaton: lehet benne fürdeni, az északi részén meg ugyanúgy vannak hegyek, mint a Balcsi felett. Láttam is, hogy ökölbe szorult a kezük és összeszűkült a pupillájuk: rátettek a képzeletbeli Balaton-­szentségtörő-listájukra. Rendben, aláírom: a Velencei-tó nem a Balaton, hanem egy alig egy méter átlagmélységű, sztyeppei jellegű tó. Jelentős része nádas és mocsár. A tó a kapacitásai határán billeg. Nehezen viseli az éghajlatváltozást, hogy nagy részét körbebetonozták, és a tömegturizmust – egyszerűen­ nem erre lett kitalálva, és a legjobb lenne békén hagyni. De hát azt nem fogja senki persze. Ám ha partján és a környékén nézelődünk, abból baj nem lehet. Sőt! 

A magyar Stonehenge

Néha magyar Stonehenge-ként is emlegetik a Velencei-hegység ingóköveit – pedig ezeket nem ember formázta, hanem maga a természet: a mállásos-eróziós folyamatok. A gránitos alapkőzetű ősi hegység háromszázmillió éves „szobrai” ezek a képződmények. A pákozdi Budai út és az Arany János utca kereszteződéséből induljunk gyalog, és egy kilométer múlva már kint vagyunk a természetben. A túra egyébként hét kilométernyi, és átlagos kondícióban két óra alatt bőven bejárható. A körön úgy jönnek szembe az ingókövek, akárha egy dramaturg komponálta volna meg a látványosságokat. A piros kereszt jelzés mentén haladva elsőként az Izabella-kő tűnik fel: alig méternyi magas, még kevésbé izgalmas látványosság. Hanem nemsokára a Pogány-kőhöz érünk, amely már olyan, akár egy kilátó. A gyerekek legalábbis mindenképpen fel fognak mászni rá. Oldalában cirill betűs felfestések mutatják, hogy nem is olyan rég itt még orosz katonák gyakorlatoztak. Tovább haladva jön az Oroszlán-szikla, majd a Kocka-kő – ami tényleg olyan, mint ha egy kőkockát az élére állítottak volna. Az ingókövek azonban mégsem „inganak”: évezredek óta stabilan állnak a helyükön. A Kocka-kő után folytassuk az utat a Gránit földtani tanösvényen. Ez bevisz a bozótosba, de az ösvényen biztonságosan elérjük az út szupersztárját, a Pandúr-követ – ami olyan, mintha egy Indiana Jones-filmből toppant volna elénk. Sárga, lekerekített sziklái az erdő fölé magasodnak, és öt ürege – „barlangja” – is van. Mellette elhaladva vigyázzunk, nedves időben csúszik a lejtő. És szárazban is: a morzsalékos gránitpor hamar megindul a cipőtalp alatt. Innen a túra levezető jellegű, és kerülhetünk egyet a Kis-cipó ingókő felé (érdemes), de néhány kilométer után visszaérkezünk a kiindulási pontunkra.

Csúcs és fennsík

Egy másik remek túra már jóval hosszabb – tíz kilométer fölött van a vége, ha bejárjuk. Indulhatunk a Bence-hegyről. Itt, az emberi combcsontra emlékeztető kilátóból – nyolcszáz forintért fejenként – élvezhetjük a hegység és a tó teljes körpanorámáját. Vágjunk át a Turisták útján a János-hegy mellett, és keressük meg a völgyben, a Körmös utcánál a piros sávot! Ezen a turistajelzésen fel tudunk jutni a Velencei-hegység legmagasabb csúcsára, a 352 méteres Meleg-hegyre. Nos, mindannyian megtanultuk általános iskola negyedik osztályában, hogy a hegység 500 méter felett kezdődik. Ne akadjunk fenn ezen az apróságon. Inkább élvezzük, ahogy a Meleg-hegy, mivel gránitból van, begyűjti a tavaszi napfény melegét, és kellemesen visszasugározza ránk. A hegyről lesétálva a piros sáv végigvisz a Nagy-legelő fennsíkján, majd elérve a tavasszal bő vizű Angelika-forrást (kevés ilyen van errefelé, éppen a porózus kőzetek miatt), sétáljunk be a Bodza-, majd a Borjú-völgyekbe. Itt egy másik hollywoodi­ szuperprodukció szokott eszembe jutni: a smaragdzöld mohával borított hatalmas sziklák A Gyűrűk Ura erdei jeleneteit idézik. Egy kiszáradt forrásnál visszafordulhatunk, és a piros háromszögjelzés hullámvasútján – misztikus ingókőállomásokkal az erdőben – visszajutunk az Angelika-forráshoz.

Gyalog röviden, biciklin hosszabban

Az ajánlott két „nagy túrán” kívül is lehet szervezni hosszabb gyaloglásokat – de rövidebbeket is. Nadapról könnyen elérhető a Csúcsos-hegy. Odalentről nem tűnik nagynak, az oldalában azonban embert próbáló meredélyen kell felkaptatni, a tetejéről pedig, ha magunkhoz tértünk, ingyen élvezhető a fantasztikus körpanoráma: a hegység, a tó, de Budapest vagy a kies százhalombattai kőolajfinomító is látható. A Likas-kő egy viszonylag nagy kőképződmény – és ahogy a neve is mutatja: likas. (Lukas, lyukas.) Ez egy kis kitérővel a Meleg-hegyről érhető el a leggyorsabban. A pázmándi Zsidó-hegyen (vagy Kálvária-hegyen) találjuk a nagyon rövid, de annál látványosabb kvarcitsziklás szurdokot, ahol függőleges sziklafalak tövében haladhatunk tovább a dombtetőre, ahonnan a három kőkereszt tövéből szintén megkapó a kilátás.

A Velencei-hegységben kerékpározni is gyönyörűség. Mi több, a fővárosból ide is kerekezhetünk a helyenként pokolian nehéz BuBán, a balatoni bringaúton. A Velencei-­hegységet átszelő műút Nadap és Lovasberény között tavaly lett felújítva: tükörsima. Nadapról Sukoróra szintén csodás, majdnem új kerékpárút vezet keresztül. Kijelölt terep­bringás utak is vezetnek az erdőn át. Ha pedig megpihennénk, nyaranta Pázmándon, a kerékpárút mellett találjuk a Rét bisztrót. Szalmabáláin szörpözve/fröccsözve jó zenék hallgathatók, és el lehet bambulni a fából kifaragott biciklispihenőt körbevevő fából készült szobrokon – Varga Norbert világhírű motoros fűrészes fafaragó munkáin.

Nem engedünk a ’48-ból!

1848. szeptember 29-én Sukoró és Pákozd térségében zajlott a szabadságharc első csatája, ahol is a magyar csapatok megfutamították Jellasics horvát bán seregeit. A csatának több emléke is van a környéken.

Sukorón, ha eltúráztunk a hegység jelképéhez, a Gyapjaszsák ingókőhöz és az Olasz kőfejtő nevű egykori bányához és sziklaalakzathoz, megtekinthetjük a templom előtti emléktáblát: a csatát megelőző nap itt tartott a magyar fél haditanácsot.

Pákozdon pedig nemcsak remek arborétum van, de külön katonai park is. Utóbbiban lehet megemlékezni a magyar győzelemre.

Pákozdon, az autópálya mellett áll a száz tonna betonból kiöntött, tizenhárom méter magas Miska huszár szobra. (Méretei okán világbajnok huszárszobor ez.) Ha valaki azt gondolná, hogy esztétikai értéke a nullához tart, és nem más, mint egy tájban elhelyezett, otromba giccs, az menjen közelebb hozzá. Miska huszár monumentalitása igenis működik – sokfajta érzés elindul a láttán az emberben.

Együnk-igyunk a Velencei-tó körül!

 

Megkérdeztük az immár évek óta a tó partján élő Rákóczi Ferit, mely éttermeket ajánlaná a Velencei-tónál.

Kanyar Büfé – A dinnyési lehajtónál megbújó büfé nem csupán egy megállóhely a bringásoknak, hanem egy igazi kincs. A legnagyobb meglepetést az elképesztő kézművessör-kínálat okozza, amit ilyen eldugott helyen az ember nem várna. A helyi pacal is legendás, amit készítői évek óta tökéletesítenek. Nyáron szinte mindig nyitva van, de szezonon kívül csak hétvégén látogatóbarát.

Bálint Borárium – Ha valaki szereti a bort, akkor a pázmándi Bálint Borárium kihagyhatatlan. A vendéglőben sparhelten készülnek az ételek, köztük olyan extra fogások, mint a libamájas sztrapacska. A borlapon helyi pincészetek nedűi szerepelnek.

Gajdos lángos – A Gajdos név egyet jelent a Velencei-tó legjobb lángosával. Saját fejlesztésű receptje és technikája méltán tette legendássá. Nem a tóparton található, hanem egy eldugott kis utcában, de aki egyszer megkóstolta, biztosan visszatér.

Tekergő – A Tekergő eredetileg a barbecue-húsok miatt lett híres, de kézműves pizzáik is nagy sikert arattak. Az étterem tulajdonosai korábban barbecue-versenyeken is sikereket értek el. A hely megéri a látogatást – a pazar panoráma miatt is.

Boglya Csárda – Sukoró legjobb hagyományos csárdája, ahol az idősebb generáció házi konyháját élvezhetjük. A pákozdi csata emlékhelye mellett található kis nádfedeles házikóban klasszikus magyar ételek, köztük kiváló velencei pecsenye várja a vendégeket.

Fehér Fregatt – Gárdonyban van ez a klasszikus tavi vendéglő, ahol olyan tradicionális ételeket szolgálnak fel, mint a harcsapaprikás, hekk vagy gulyásleves.

Pálinkamanufaktúra és termelői piac – Az Agárdi Pálinkafőzde szombati termelői piaca kifejezetten ajánlott a helyi ízek kedvelőinek. A friss pékáruk, házi sajtok, mézek és lekvárok mellett reggelire kolbászos tojásrántotta is kapható, amely garantáltan megadja a nap lendületét.

Fotó: Manek Attila / Mti, Bus István, Portré: Zsólyomi Norbert

Galéria | 5 kép