A Dolly Parton-jelenséget csak az utóbbi időben kezdtem felfedezni. Céltalan Instagram-görgetéseim során egyre többször botlottam bele az énekesnővel készült interjúrészletekbe, és mindannyiszor lenyűgözött a hitelessége, merészsége és mélysége. Mindez azért is ért meglepetésként, mert – valószínűleg sokakkal egyetemben – az én fejemben eddig teljesen más kép élt Dollyról. Karikatúrának láttam, akin minden túl sok: a haja, a melle, a szája, a körmei. Érdemben annyit tudtam róla, hogy ő írta az I will always love you című dalt, szóval sejtettem, hogy zenészként és dalszerzőként letett valamit az asztalra. Apránként állt össze a kép, ki is ő valójában.
„Ha a szivárványt akarod, el kell viselned az esőt”
Szegény családból származik, soha nem felejtette el, honnan jött… – ezek az unásig ismert celebközhelyek Dolly Parton életében valódi súllyal bírnak. Ő tényleg mélyről érkezett, és a közeg, amelyben felnőtt, hatással volt nemcsak az életfelfogására, hanem a zenei világára és a dalszövegeire is. Egy folyóparti, egyszobás faházban született 1946-ban Amerikában, Tennessee államban, és később is évekig egy ekkora otthonon osztozott tizenegy testvérével. Muzikalitását régi balladákat énekelgető anyjától, üzleti érzékét pedig analfabéta, de éles eszű apjától örökölte. A kis Dolly hatéves korától énekelt a templomban, hétévesen kezdett el játszani egy házi készítésű gitáron, később helyi rádió- és televíziós műsorokban szerepelt. Tizenhárom évesen készítette első lemezfelvételét egy kis kiadónál. Egy fellépésen találkozott a legendás énekessel, Johnny Cashsel, aki arra bátorította, hogy kövesse az ösztöneit a karrierjét illetően. Parton megfogadta a tanácsot, de nem indult könnyen a pályája. Először azt kellett kivívnia, hogy ne csak másoknak írhasson dalokat, hanem énekesként is elismerjék, aztán évek kellettek ahhoz, hogy el merje hagyni sikeres duettjét, és önállóan is megvalósítsa önmagát. A lemezkiadók kezdetben a „rágógumipop” műfajban képzelték el, mivel szerintük egyedi, szoprán hangja nem illett az általa preferált country stílushoz, de ő hajthatatlan volt. És az idő őt igazolta. Hat évtizedes karrierje alatt negyvenkilenc lemezt adott ki, és több mint háromezer (!) dalt írt. Százmillió lemezt adott el világszerte, ezzel ő a földkerekség egyik legsikeresebb zenésze. Ötvennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből tizenegyszer nyert.
Bár nem tud kottát olvasni, rengeteg hangszeren játszik, többek között gitáron, zongorán, hegedűn, szaxofonon és bendzsón, de ide sorolhatjuk extrém hosszú műkörmeit is, amelyeket időnként hangszerként használ – ütemesen összedörzsölve őket remekül kíséri magát éneklés közben. Két legismertebb dala az I will always love you és a Jolene, amelyeket állítólag egy este alatt írt. Előbbi nem saját előadásában robbant a legnagyobbat, hanem a Több mint testőr című film betétdalaként, Whitney Houston feldolgozásában. A Jolene 1973-ban jelent meg, és azóta Olivia Newton-Johntól Miley Cyruson át a Måneskin együttesig sokan előadták saját verziójukban, ezek közül kétségkívül Beyoncé 2024-es változata a legizgalmasabb. A dalban eredetileg az elbeszélő könyörög a Jolene nevű gyönyörű nőnek, hogy ne szeresse el a férjét, Beyoncé viszont átírta a szöveget, és ahelyett, hogy esdekelne, figyelmezteti Jolene-t, hogy ne húzzon ujjat vele, és keressen magának egy másik pasit. Parton imádta az átdolgozást.
„Nagyon is valódi vagyok”
Nem mehetünk el szó nélkül Parton jellegzetes külseje mellett, ami miatt rengeteget bántották az idők során. Általában olcsónak, igénytelennek és műnek nevezik, neki viszont megvan a magyarázata erre az esztétikára. Backwoods Barbie című dalában is megénekelte, és több interjúban is elmondta, hogy az általa megalkotott stílus nem más, mint ahogy annak idején vidéki kislányként elképzelte a glamúrt. Az isten háta mögötti kis porfészekben, ahol felnőtt, ehhez egyetlen mintája volt: a város utcalánya. Dolly soha azelőtt nem látott még olyan feltupírozott sárga (nem szőke!) hajat, vörösre rúzsozott szájat, tűsarkú cipőt. Ő ezt akkor gyönyörűnek látta, és így akart kinézni. Részéről ez tudatos döntés, ugyanakkor nem veszi magát túl komolyan, játéknak fogja fel, és mivel ő írja a saját játékszabályait, bármikor változtathat is rajta. Minden divattrend érdekli, de ezeket – ahogy ő fogalmaz – „dollyizálja”, vagyis harsánnyá, extravagánssá és szórakoztatóvá teszi. Nem veszi magára a buta, szőke nős vicceket („Tudom, hogy nem vagyok buta. És azt is tudom, hogy nem vagyok szőke.”), és azon sem sértődött meg, amikor 1997-ben – dús keblére utalva – róla nevezték el Dollynak a világ első, testi sejtből (egy juh emlőmirigyéből) klónozott birkáját. „Hízelgő volt” – kommentálta utólag viccesen.
Az elmúlt hónapokban a közösségi média felkapott egy 1977-es interjút, amelyben a riporterlegenda Barbara Walters beszélgetett Partonnal. Walters kemény, belemenős kérdéseiről volt híres, és az énekesnőt sem kímélte: kissé lekezelőn kérdezgette a külsejéről. Partonnak azonban szeme sem rebbent, és hihetetlenül kedvesen és magabiztosan válaszolt: „Nem szeretek olyan lenni, mint mindenki más. Sokszor elmondtam már, hogy soha nem süllyednék olyan mélyre, hogy divatos legyek, mert ez a legkönnyebb dolog a világon. Úgy döntöttem, csinálok valamit, amivel legalább felhívom magamra a figyelmet, és ha egyszer túlteszik magukat a sokkon, hogy milyen nevetségesen nézek ki, akkor majd meglátják, hogy van bennem valami, amit értékelni lehet. Nagyon is valódi vagyok ott, ahol számít, és ez belül van, az életszemléletemben, és ahogyan törődöm az emberekkel és magammal. Biztos vagyok a tehetségemben. Elégedett vagyok. És szeretem azt az embert, aki vagyok. Megengedhetem magamnak, hogy a sminkemmel meg a ruhámmal játszadozzak, mert biztos vagyok magamban.” Most, közel ötven évvel később újságcikkek és Instagram-bejegyzések idéznek ebből az interjúból, amely a mai nőket is inspirálhatja önelfogadás, önszeretet és az önmagunkért való kiállás terén.
Fontos, hogy Parton nem megmondóember, távol áll tőle a nagyképűség és az okoskodás. Talán pont ezért gyűjtik időről időre egybe elhíresült mondásait, afféle életvezetésitanács-gyűjteményként, mivel érződik rajtuk az őszinteség és egy sokat megélt ember bölcsessége. Egysorosainak és önironikus vicceinek nevük is van: ezek a dollyizmusok.
„Nehéz gyémántnak lenni egy strasszköves világban”
Énekesi karrierje mellett a filmezésbe is belekóstolt, színészi alakításai miatt kétszer jelölték Golden Globe-díjra. Az Énekes izompacsirta című musicalfilmben Parton karaktere fogadásból elvállalja, hogy megtanít énekelni egy taxisofőrt, akit Sylvester Stallone formál meg. (Ez a címadás csodálatos példája a nyolcvanas évekbeli magyar filmpiacot jellemző kényszeres szójátékmániának. A vígjáték eredeti címe Rhinestone, vagyis strasszkő, ami a filmbeli szórakozóhely neve.) Miközben Stallone saját bevallása szerint megbánta, hogy szerepelt a filmben, azt is hozzátette, hogy ez volt élete legszórakoztatóbb forgatása, kizárólag Parton személye miatt.
A munka mellett az énekesnő rengeteg jótékonysági tevékenységet végez a nyolcvanas években létrehozott Dollywood Alapítványon keresztül. A tény, hogy apja nem tudott írni-olvasni, Parton szívügyévé tette az olvasás népszerűsítését, és 1995-ben létrehozta az Imagination Libraryt (A képzelet könyvtára), amely havonta küld könyveket gyerekeknek a születésüktől kezdve ötéves korukig, már öt országban. Az intézmény harmincéves fennállása óta több mint kétszázhetvenmillió könyvet juttatott el nagyjából hárommillió gyereknek. Felsorolni is nehéz, hogy emellett mennyi jó ügyet támogat még, elsősorban szülőföldjén, Tennessee államban igyekszik segíteni. De a Covid–19 elleni vakcina kutatására is egymillió dollárt adományozott.
Sajnos ötvenkilenc éven át tartó, példaértékű házasságáról múlt időben kell írnom: férje, Carl Thomas Dean március 3-án elhunyt. Egy mosodában ismerkedtek meg, egy McDonald’sban volt az első randijuk, és bár rendkívül különböző emberek, jól működtek együtt. Nem született saját gyerekük, de mindig is sok időt töltöttek Dolly fiatalabb testvéreivel, unokahúgaival és unokaöccseivel. A sztárt sokszor kérdezték a hosszú, boldog házasság titkáról, ő a kölcsönös szeretet és tisztelet mellett azt emelte ki, hogy Carlnak hozzá hasonlóan elvetemült volt a humora, ezért nagyon jól elszórakoztak együtt. Férje mindig is híresen kerülte a nyilvánosságot, alig mutatkoztak együtt az elmúlt évtizedekben, de a színfalak mögött ő volt Dolly legnagyobb támogatója.
Az énekesnő jövőre lesz nyolcvanéves. Hogy milyen formában van, és mik a tervei, azt jól szemlélteti legfrissebb, 2023-as albumának címe: Rockstar.
Fotó: Getty Images, Imdb
