Nőnappal indulva hat héten át koncentrálunk a női erőre, ami attól rendkívüli, hogy empátiával, segítőkészséggel és elkötelezettséggel párosul. Különleges interjúalanyaink ezekre hoznak személyes példákat, amivel mindnyájunkat motiválni, inspirálni tudnak. A sorozat első részében Rúzsa Magdi mesélte el, milyen is volt számára összetalálkozni a lehetetlennel, előző héten pedig Zsiga Melinda számolt be arról, hogyan tudott annyi éven át küzdeni, és felülemelkedni a nehézségeken.
Ebben a részben Halász Juditot kérdeztük életének sorsfordító eseményeiről, a szép emlékekről és a kellemetlenekről is, illetve arról, honnan ered az az örök derű, ami mindannyiunk számára motiváló és példaértékű lehet.
A teljes videós beszélgetés az interjú rövid összefoglalója alatt található.
Halász Judit: Az életben a hit az egyik legfontosabb
– Számomra a „lehetetlen” nem egyértelmű dolog. Minden embernek mást jelent ez a szó, és bár vannak dolgok, amelyek valóban elérhetetlenek, sokszor csak az a kérdés, hogy fontosak-e annyira, hogy hajlandó legyek küzdeni értük.
– Várkonyi Zoltán időszaka valóban igazi aranykor volt a Vígszínházban, de az évek során természetesen akadtak nehéz periódusok is. A színház az életem egyik meghatározó része, de mindig úgy gondoltam, hogy ha valami miatt ott éppen nem találom azt az izgalmat és örömöt, ami miatt nekem ez fontos, akkor a koncertek, a lemezeim és talán a film világa nyit új kapukat előttem.
– Nem tudom biztosan, hogy a házasságom hosszúsága ennek köszönhető-e, de egy dologban hiszek: minden kapcsolatban meg kell tanulni, hogy mindannyian hibázunk. Mindig vannak nehéz időszakok, rossz helyzetek, és ilyenkor nem lehet egyetlen embert hibáztatni azért, mert valami nem sikerül. Megtanultam az életem során, hogy először mindig magamban kell keresnem az okokat. Eljön az idő, amikor a társunk problémáit a magunkénak érezzük, és ugyanúgy keressük a megoldást, mint a magunk legszemélyesebb gondjaira, amikor a sikerek, az örömök egyaránt érintenek minket.
Hatalmas szeretet, töretlen bizalom
– Volt az életemben néhány komoly vészhelyzet: olyan pillanatok, amelyek igazán próbára tettek. Egyszer egy autóbaleset után egy hétig kómában feküdtem, de talán még ennél is nehezebb időszak volt, amikor egyszerre kellett megküzdenem egy daganatos betegséggel és egy súlyos májbetegséggel. Szerencsém volt, hogy a legjobb szakemberekhez kerültem – olyan orvosokhoz (Dank Magdolna, Nemesánszky Elemér), akik értették és komolyan vették a hivatásukat. Én pedig hittem és bíztam bennük, és mindent megtettem, amit javasoltak. Ők adták a tudásukat és a kezelést, én pedig elfogadtam, együttműködtem, és hittem abban, hogy meggyógyulhatok. Meggyőződésem, hogy az életben a hit az egyik legfontosabb – akár a gyógyulásban, akár a munkában, akár az emberi kapcsolatokban. Bródy János szavaival élve: hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet.
Halász Judit és Bus István a Nem ismerünk lehetetlent vodcastfelvételén
– Mindig azt mondom, hogy nagy szerencsém volt, mert bár nehéz időszakban voltam kisgyerek – a háború még véget sem ért, apám és három nagybátyám a fronton volt, anyám pedig éjszakánként is dolgozott, hogy el tudjon tartani minket –, mégis hatalmas szeretetben éltem, és egy nagy család vett körül. Azt hiszem, ez az élmény mélyen belém ivódott. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, de felnőttként megértettem, hogy a biztonságérzet és a szeretet a legfontosabb dolog az életben – és talán ezek azok, amik mindig erőt adnak. Ez formált engem olyanná, amilyen vagyok. A vidámságom, az élethez való könnyed hozzáállásom talán ebből a korai tapasztalatból fakad.
