Amfiteátrumok Rómától Óbudáig

Hogy kibírtak kétezer évet, az egészen meglepő, és a rómaiak mérnöki-építészeti ismereteit dicséri. Na meg a római betonét (opus caementicium), amely vízzel érintkezve különösen szilárddá vált. A félköríves boltozatok és árkádok hatékonyan oszlatták el a terhelést, és ezek a masszív szerkezetek ellenálltak a földrengéseknek is. Sokat segített, hogy a mediterrán klímában viszonylag kevés eső esik, így nem kezdtek azonnal szétmállani a nedvességtől az építmények. És ugyan a középkor során ezeket az épületeket kőbányaként használták az emberek, hogy az egyes elemeket beépítsék az új házaikba, hamar rájöttek arra, hogy azért nem kellene széthordani apránként a letűnt korok eme pompázatos mementóit, így az amfiteátrumok viszonylag korán védetté váltak, és megóvták az állagukat – sőt, konzerválták is ezeket az utókor számára.

Colosseum – a legnagyobb

Az őszi szünetben utaztunk el a kislányommal Rómába; várost nézni a mediterráneumban tavasszal és ősszel a legjobb, mert ilyenkor elviselhetőbb a klíma. Első utunk a Colosseumhoz vezetett – ennek a látványosságnak külön metrómegállója van. A belépőjegyet érdemes előfoglalással online megvásárolni, ha nem akarunk hosszan sorba állni. A helyszín szabadtéri múzeumként működik, ahol önállóan vagy tárlatvezető (auto guide) segítségével fedezhetjük fel a Colosseum titkait.

A Colosseumot (Flavius-amfiteátrumot) 72-ben kezdte építtetni Vespasianus császár, és nyolc évvel később már állt is az egész aréna. Ötven–nyolcvanezer ember befogadására volt alkalmas, vagyis éppen akkora, mint egy mai, modern stadion. Kívül travertin mészkő borította, belül tégla és római cement. Az alsó szinten dór, középütt jón, felül pedig korinthoszi oszlopok tartják az emeleteket – igazi élő történelem-művészettörténet óra kisgimnazistáknak. A bejárásokon lesétálhatunk a hipogeumba: ez az aréna alatti alsó rész, ahol liftrendszerek és csapóajtók segítették a minél hitelesebb illúzió megteremtését. Egyes elméletek szerint a Colosseum arénáját vízzel lehetett elárasztani, és tengeri csatákat vívni benne – ezt azonban a mai napig vitatják. A középkorban a Colosseum volt temető, erődítmény és kolostor is, a 18. századtól kezdve védett helyszín.

Pulai amfiteátrum – horvát nyaralással egybekötve

Tavaly a tavaszi szünetben Pulában jártunk. Alkonyatkor értünk a fehér mészkőből emelt amfiteátrumhoz, amely a lenyugvó nap fényében aranyszínben fürdött. Itt „csak” huszonháromezer ember volt képes szórakozni anno, de a méretei még így is igazán impozánsak.

A pulai amfiteátrum Horvátország legépebben fennmaradt római kori emlékműve. Mi több: benne van a világ legjobban megőrzött amfiteátrumai között, és az egyetlen, amelynek teljes ovális formája és négy oldalsó tornya is megmaradt. Az időszámításunk előtti 1. században kezdték építeni. A funkciója ugyanaz volt, mint a római Colosseumnak: gladiátor- és állatviadalokat tartottak itt, de a források szerint színházi előadásoknak is helyt adott. Ez is megsínylette a középkort: köveit elhordták, miközben raktárként és állatmenhelyként is használták. A 19. században kezdték restaurálni, és megóvni az idő múlásától.

Nyaranta több dologra is alkalmas. Napközben vásárolhatunk emberfejnagyságú fagylaltot, és bámészkodhatunk kedvünkre. Este azonban az ókori épület megtelik élettel. Ha szerencsénk van, elcsíphetjük a pulai filmfesztivál vetítéseit, vagy opera-előadásokat, komoly- és könnyűzenei koncerteket élvezhetünk az ovális falak között, a sós tengerillatban.

El Dzsem, Tunézia – afrikai aréna

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy Tunéziában nyaralunk, és már meguntuk a láblógatást, akkor érdemes elutazni a tengerparttól nem túl távoli El Dzsem városába, ahol meglátogathatjuk a helyi amfiteátrumot. Huszonhat éve, életem első sajtóútján bemehettem a küzdőterére is.

Ha elkezdjük nézegetni, hirtelen ez is ismerős lesz valahonnan – tulajdonképpen mindenki látta már, ha végignézte a világ egyik legjobb vígjátékát, a Monty Python csoport alkotását, a Brian életét, mert a film egyes jeleneteit itt forgatták. Ugyanakkor a Gladiátorhoz is inspirációul szolgált.

Az épület az egykori római Thysdrus városában található, és méretei, valamint megőrzött állapota révén földünk legnagyobb amfiteátrumai közé tartozik. 148 méter hosszú és 124 méter széles, valamint 36 méter magas. Három szintjén harmincezer nézőt fogadott be – amiből két dologra következtethetünk. Egyrészt, hogy ez is hatalmas. Másrészt, hogy annak idején elég sok római polgár élhetett ebben az afrikai provinciában. Ma már ide is özönlenek a turisták, és falai között zenei fesztivált is tartanak.

Óbuda – a hazai

Ha amfiteátrumot akarunk nézni, ezt úgy tehetjük meg a legolcsóbban, ha elutazunk Budapestre, a harmadik kerületbe. A Nők Lapja szerkesztősége sokáig konkrétan az óbudai amfiteátrum közelében működött, így szép tavaszi napokon, értekezletek után néha kiültem a felső karéjába a fűbe, és bámultam a Pacsirtamező utca zsongító forgalmát.

Egykoron itt állott Aquincum települése, amely két amfiteátrummal is rendelkezett. A nagyobbik a katonavárosi – ez volt a Nők Lapja szerkesztősége mellett –, és impozáns méreteivel (132 × 108 méter) Pannónia provincia legnagyobb ilyen építménye volt. Az időszámításunk szerinti 2. században építették. Itt is forgattak filmet: a Hannibál tanár úr egyes jeleneteit.

A polgárvárosi amfiteátrum (a HÉV „Aquincum” megállójánál) kisebb méretű, de így is több ezer ember tudott benne szórakozni. Mindkettő homokkőből épült, és a lelátók egy része fából lehetett. Az óbudaiak ezeket is kőbányaként használták, de szerencsére megmaradtak, és ma már védettek. Itt is voltak föld alatti helyiségek a gladiátoroknak és az állatoknak, a katonai amfiteátrumnál pedig megfigyelhetők a diadalívszerű kapuk. Az Aquincumi Múzeum és Régészeti Parkban sétálva feltárul előttünk a római katonai élet és relikviái, megismerhetjük az itt állomásozó férfiak fegyvereit, ruházatukat, bepillanthatunk egy nyüzsgő légiótábor főutcájába, a VR-tartalomnak köszönhetően pedig egy katonai barakkban, fürdőben vagy éppen római szentélyben találhatjuk magunkat.