A zsúfolt esztergomi buszon ismerik egymást az emberek, köszönnek, beszélgetnek. Vásárolni mész, Erzsike? Hogy vannak a gyerekek? – kérdezgetik egymást. Kisváros ez, hiába. Bárkit megszólítok, kedvesen, ráérősen válaszol, útba igazít, tippet ad, merre menjek.
Sokféle nép élt itt már előttünk is, előbb a kelták, a 2. századtól pedig a rómaiak. Bár a honfoglaló magyarok Székesfehérvárt tekintették központjuknak, Géza fejedelem Esztergomba tette székhelyét. Itt, a Várhegyen emeltetett kőpalotát, és a mellette épült udvari kápolna volt a hegy legkorábbi temploma. Amikor Géza fejedelem 972-ben háznépével együtt megkeresztelkedett, már állt a templom. Fia, Vajk is itt kapta a keresztségben az István nevet, ezen a helyen fogadta hitvesét, Bajor Gizellát, és ennél az oltárnál koronázták meg 1000 karácsonyán.
Hazánk legnagyobb temploma
István király, hogy növelje városa pompáját, olasz vendégeket, iparosokat, kereskedőket telepített Esztergomba. Bár István később Székesfehérvárra tette át székhelyét, Esztergom megmaradt az ország fővárosának és kereskedelmi gócpontjának. Itt adtak egymásnak találkozót velencei és orosz kalmárok, sőt, a német és a francia vendégek külön városrészt foglaltak el. Utóbbiak leginkább posztót, selymet és vásznat árultak, tőlünk pedig élő vagy szárított halat, ökröt és más állatokat vittek külhoni piacokra. Amikor most a kis prímási palota emeleti ablakából lágy női éneket hallok, s a csöndes, üres téren csak néhány diák siet a járdán, nehéz elképzelni az egykori nyüzsgést, kiabálást, bégetést és kukorékolást…
Esztergomban áll hazánk legnagyobb temploma, a város jelképe. Az e helyen lévő, első székesegyházat 1010-ben Szent Adalbert prágai püspöknek szentelték. A Duna felé nyíló templom a középkorban számos kápolnával bővült, szépségét megcsodálták az udvarba érkező fejedelmek, követek. Sajnos a 12. században tűzvész áldozata lett, III. Béla király építtette újjá. Ráadásul a várra 1304-ben Vencel cseh király is szemet vetett, elfoglalta, katonái feltörték a székesegyházat, és a kincstárát is kifosztották. A visszafoglalás után újra építkezés következett, de Nagy Lajos király idején már ismét teljes szépségében tündökölt a templom.
Darabokra fűrészelték
A ma látható, klasszicista stílusú bazilika 1822 és 1869 között épült, Kühnel Pál, Packh János, majd Hild József tervei alapján. Ahogy ma a felújítási munkák miatt még felállványozott székesegyház csillagkövein lépkedek, csodálom elődeink kitartását, és örülök, hogy századokon át sem adták föl – így ma mécsest gyújthatok a Bakócz-kápolna márványoltára előtt. A magyar reneszánsz építészet legszebb, épségben megmaradt alkotását Bakócz Tamás bíboros építtette a 16. század elején, a Szent Adalbert-székesegyház mellékkápolnájaként. Itáliából hozott tervezőket, akik hazai vörös mészkőből dolgoztak. Csak az oltár készült carrarai fehér márványból, építőmestere, Andrea Ferrucci, Michelangelo munkatársa volt. A kápolna csodával határos módon túlélte a törökök ostromait, majd százharminc éves uralkodásukat, amikor mecsetnek használták. A bazilika sokáig húzódó, 19. század végi újjáépítése során feltétlenül meg akarták menteni ezt a ragyogó műalkotást. Packh János építész hatalmas bravúrral, fél év alatt illesztette a kápolnát a székesegyházhoz, úgy, hogy a kápolnabelsőt ezerhatszáz darabra fűrészeltette, megszámoztatta, és oldalkápolnaként építtette be az új székesegyházba.
A felújítás már a vége felé jár, a templom működik, miséket tartanak, érdeklődőket fogadnak. A második emeleti Főszékesegyházi Kincstár is látogatható. Olyan szenzációs látnivaló, amit – és ez nem afféle újságírói fordulat – tényleg nem szabad kihagyni! Az aranyban ragyogó terembe lépve kétségtelenül eszébe jut az embernek, hogyan fért össze a jézusi szerénység ezzel a mérhetetlen mennyiségű, felhalmozott kincscsel. Amikor azonban közelebb hajolok a tárgyakhoz, már az emberi alkotás határtalan gazdagsága jut eszembe, és az, milyen csoda, hogy ezekben a mesterművekben ma is gyönyörködhetünk.
Macskalépcsőn a múzeumba
Engem a textilek, miseruhák varázsoltak el, mivel látom, milyen elképesztő munka lehetett például annak az 1597-es passiócímernek az elkészítése, amelyet milliméteres gyöngyökkel hímeztek ki. A kincstár és Magyarország legértékesebb darabja Mátyás király kálváriája, egy talpas kereszt. Öt kiló tiszta aranyból készült, és több mint száz keleti gyönggyel, drágakövekkel díszítették. A felső része a korábbi, egy francia ötvös munkája, ma látható talapzatát Mátyás király készíttette 1480 körül. És itt áll a vitrinben, teljes pompájában!
A második emeleten kialakított panorámateremben a távoli hegyeket, a mélyen alattunk csillogó Dunát, a Víziváros palotáit és a Mária Valéria hidat bámulva iszom meg a kapucsínómat a jól megérdemelt diós kiflivel.
A pihenő után a bazilika jobb oldalán elhaladva keresem meg a Macskalépcsőt – hogy létezik, azt egy rokonszenves helyi úrtól tudom meg. A meredek lépcsőt még a középkorban alakították ki, a bazilikától a Vízivárosba vezet. A 19. századig használták, a templom építésekor azonban betemették. A székesegyházat alulról, szokatlan perspektívában örökíthetjük így meg, az ódon köveken lépkedve pedig a város soktornyú panorámájában gyönyörködhetünk.
A világ harmadik legnagyobb egyházi gyűjteményébe, a Keresztény Múzeumba igyekszem, hogy a garamszentbenedeki bencés kolostorból származó úrkoporsót láthassam. 1480 körül környékbeli mesterek faragták fából a kerekeken mozgatható, gótikus remekművet, amelyet a húsvéti passiószertartásokhoz használtak. Nem is próbálom leírni, részletgazdag, az apostolok arcát is kifejező, csipkefinomságú, csodálatos alkotás!
Babits Mihály is szerette
Hogy ezeket a középkori festményeket, falikárpitokat, ötvösmunkákat egyáltalán láthatjuk, azt Simor János esztergomi érseknek köszönhetjük, aki magángyűjteményéből alapította a múzeumot, majd számos külföldi remekművel egészítette ki. Az ország harmadik legjelentősebb festészeti kollekciója magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák festményeket, annyi szépséget tár elénk, hogy csak azt tudom tanácsolni, látogassák meg többször is.
A sok bezártság után ideje, hogy friss levegőt szippantsunk! Egyik ötletem a Kis-Duna sétány, amely észak–déli irányban halad végig Esztergom Királyi városrészén. Két partját négy híd köti össze, s már 1914 óta korzóznak a platánjai alatt. Itt található az ország első fedett uszodája, a Szent István Artézi Fürdő, magas lombos fákkal, szecessziós napozóterasszal. A vize a Szent Tamás-hegy lábánál fakad, gyógyhatású és 25-29 Celsius-fokos!
A másik tippem a Szent Tamás-hegy, ahová a Szent Tamás kálvária lépcsőn vagy a hangulatos girbe-gurba utcácskákon juthatunk fel. Odafentről gyönyörű kilátás nyílik a szemközti Várhegyre, a városra és a bazilikára.
Szintén szép kirándulás, ha meglátogatjuk Babits Mihály előhegyi (ma Babits-hegy) nyaralóját. A költő 1924-ben vásárolta, és csaknem húsz éven át töltötte itt a nyarakat a családjával. A házikót folyamatosan bővítették, napfényben fürdő, panorámás verandáján számos Babits-mű született. Esztergomból hazafelé is a zónázóvonattal utazom, egy csapat diákkal, nagy csomag élménnyel, és azzal a gondolattal, hogy vissza kell még jönnöm ide.
Időutazás a Királyi Várban
A Várhegy déli oldalán III. Béla király tette le a ma is ismert palotaegyüttes alapjait, Szent István palotája mellé. Kétezer éves régészeti rétegek felett sétálhatunk üvegpadlón keresztül, a várkápolnában a gótika szépségeiben gyönyörködhetünk, a Fehér toronyból pedig a különleges panorámában.
Mi szem-szájnak ingere
A város új piaca a belvárostól csupán két percre várja a vásárlókat. A helyi termelők egyebek mellett füstölt húst, sajtot, mézet, tejtermékeket, savanyúságokat és színpompás virágokat kínálnak. A Piac 42 bisztróban (a Michelin csillagos 42 Restaurant kistestvére) elérhető áron kóstolhatunk ínyencfogásokat.
Fotó: Visit Esztergom, Facebook
