Külső szemlélőként az a benyomása az embernek, hogy egy másik dimenzióba csöppent, ahol az alapvető beidegződés, hogy a hideg ellen védekezni kell, teljesen más módon működik. Az 5. Téli Balaton-átúszás időpontját többször megváltoztatták, mire végre elérkezett, hogy a lehető legideálisabb időjárásban valósulhasson meg. Az ideális pedig ez esetben azt jelenti, hogy szemerkél az eső, ködös az idő, alig van több mint hat-hét fok, a tó vize pedig nyolc fok körüli.
Az elmúlt néhány évben itthon is egyre ismertebbé vált a hideg vízben való merülés vagy úszás, egyre többen teszik próbára határaikat országszerte a téli hónapokban, különböző természetes vizekben. A Lupa-tóban és a solymári Paprikás-patakban magam is meg szoktam mártózni. Tavaly decemberben váratlanul az 1. Magyar Jeges Úszó Országos Bajnokságon találtam magam, amikor egy átlagosnak tűnő vasárnapon fürödni indultam a Lupa-tóhoz. Addig sosem találkoztam „profikkal”, itt azonban egészen különleges látvány fogadott. Nevezhetem szürreális élménynek is, ahogyan a tél első napján fürdőruhás emberek kocogtak a homokos parton, míg mások a Wim Hof-féle speciális légzéstechnikával készítették fel magukat a kihívásra. Ott és akkor azonban mindez teljesen természetesnek tűnt. Én leginkább a part közelében felállított szaunában múlattam az időt, itt tudtam meg azt is, hogy a szezon végén lesz a főesemény, a Balaton-átúszás, és már akkor eldöntöttem, hogy biztosan ott leszünk.
Nincs feladás, csak bölcs befejezés
És most itt is vagyunk. De miről is szól pontosan ez az esemény? Fontos tudni, hogy a három hosszabb távon a részvétel kvalifikációhoz kötött, hiszen a hideg, téli vagy jeges vízi úszás extrém sportnak minősül, és komoly felkészülést, stabil hidegadaptációt és úszástudást igényel. A jelentkezők több távon is kipróbálhatják magukat. A teljes táv 1250, a fél táv 625, a harmadtáv 417 méter, de nagyon sokan a minitávokon, azaz 50, 100 és 200 méteren teljesítik a kihívást. A Nemzetközi Hidegvíz Törzs három kvalifikációs úszóeseményt biztosított a téli időszakban, azzal a céllal, hogy mindenki felmérhesse a felkészülési, hidegadaptációs és úszástudásszintjét, és a szervezők is megbizonyosodjanak, hogy aki kvalifikálja magát, az biztonsággal teljesíti majd a távot „élesben” is.
A téli Balatont – akkor még magányos farkasként – Zimányi András úszta át először 2019-ben. András elkötelezett sportoló, aki a hideg vízi úszás és hidegtűrés népszerűsítésére specializálódott. Az első átúszását követő évben már mások is vele tartottak, 2020 februárjában pedig már tizenöten vágtak neki az első nyilvános téli Balaton-átúszásnak. „A Balaton egy négy évszakos csoda” – mondja András a köszöntőbeszédében, és azt is hozzáteszi, ez az esemény a hideg víz jótékony hatását és az emberi akaraterőt hirdeti.
Az akaraterő kifejezés elég gyakran elhangzik a nap folyamán, ami nem véletlen. Úgy, hogy némi rutinnal én is rendelkezem a hideg vízben való merülés műfajában, pontosan tudom, hogy az a néhány pillanat, amikor az ember elmerül a jéghideg vízben, csak az akaraton múlik. Nincs az a fizikai edzettség, amely felvehetné a versenyt a mentális erővel azokban a másodpercekben, amikor átadjuk a meleg testünket a hidegnek. „A téli úszásban nincs feladás, csak bölcs befejezés” – hangsúlyozza Zimányi András, amikor felhívja a résztvevők figyelmét, hogy a versenynapon ne kísérletezzenek semmivel.
A kulcs a visszamelegedés
Az idei téli Balaton-átúszásra százhuszonegy versenyző nevezett be, ennyien még soha nem voltak. Ha szétnézünk az indulók között, mindenféle embert láthatunk. Nők, férfiak, fiatalok és idősebbek, fittek és kevésbé sportos testalkatúak, rutinosak és kezdők, itt mindenki megfér egymás mellett. Látszik, és a résztvevők el is mondják, hogy ez egy rendkívül jó csapat, nyitott közösség, ahol bárkit szívesen fogadnak, aki kipróbálná a hideg vizet. Az egyesületben egyébként vezetett merülések is működnek, hogy mindenki a lehető legbiztonságosabban feszegethesse a határait.
A „tömegben” feltűnik egy ismerős arc, Novákné Cseszregi Henriett, aki már azon a bizonyos decemberi vasárnapon is biztatott, hogy jöjjek a tihanyi eseményre. Ő három éve kezdte a hideg vízben való merülést. Bár először csak egy ismerősét kísérte, azonnal kedvet kapott, annyira tetszett neki a társaság és a hangulat. Tőle tudom meg, hogy a hosszabb távon úszókat hajóval viszik be a Balatonba, akik bentről a partig úszva teljesítik a távot a kihelyezett bóják mentén, természetesen vízimentőkkel a közelben. A teljes távot úszókat pedig komppal, fűtött buszokban szállítják Szántódra, és onnan úsznak Tihanyba. Azt is elmondja, hogy minden úszónak van segítője, aki törülközővel és papuccsal várja a partra érkezőt, illetve figyeli a visszamelegedést. Látja, ha a versenyző túl sápadt, szédül, vagy már akkor remeg, amikor partot ér, és azonnal sorolja a tennivalókat. Ilyenkor egyébként elsősorban mozogni kell. Vannak speciális technikák, amelyek segítik a gyors visszamelegedést, az átmozgatás után pedig a könnyű kocogás válik a résztvevők legnagyobb hasznára. Az eseményen egyébként mobil szaunák és dézsa is helyet kap, ezeket azonban nem tanácsos azonnal igénybe venni, mert a túl nagy hőmérséklet-különbség gondot okozhat. Heni húsz éve szenior-úszóversenyző, és szerinte a téli úszók kilencvenöt százalékát egyáltalán nem érdekli, milyen időt úszik, ez sokkal inkább a teljesítés öröméről szól. Ő végül a legjobb idővel végzett a harmadtávon… Úgy látszik, pont abba az öt százalékba tartozik.
Ahány úszó, annyi történet
„Ötven méter jöhet melegíteni, vetkőzni!” Ezzel a kissé szürreális felkiáltással kezdődnek meg a minitávok. Ahogy látom a résztvevőket a vízbe menni, arra gondolok, mennyiféle ember, mennyi történet. Mindenki más okból és más céllal jött, minden úszás mögött található valami teljesen egyéni indíttatás. 200 méteren egy kerekesszékes úszó is a teljesítők között van. Csomai Zsolt 2003-ban szenvedett balesetet, amelynek következtében kerekesszékbe kényszerült, és előbb az úszásban, majd tavalytól már a hideg vízi úszásban is talált új kihívásokat és célokat az életében.
– Ő ilyen bevállalós – mondja egy apuka egy totyogó kisgyerekkel, miközben csodálattal nézi a feleségét, aki épp a dézsában melegszik. Pócz-Héjja Nóra elmeséli, hogy fél éve nem úszott, most pénteken azonban elment az uszodába, hideg vízben viszont még életében nem merült, csak hideg zuhannyal gyakorolt otthon. Hallva ezeket a bámulatos történeteket gyorsan arra a következtetésre jutok, hogy ennek a műfajnak az is nagy vonzereje, hogy gyorsan lehet benne látványosan fejlődni. Ezt erősíti meg a mezőny egyik „sztárja”, Walter Ulrik is, aki elsőként teljesítette Magyarországon az Ice Mile elnevezésű kihívást. Ahogyan a neve is mutatja, ez egy egy mérföldes úszást jelent (a mérföld angolul mile), viszont jeges, azaz maximum ötfokos vízben. A téli Balaton-átúszás nem tartozik a jeges kategóriába, hiszen ezt öt és tíz fok közötti vízhőmérséklet esetén rendezik meg. Az Ice Mile-t egyébként azóta még egy úszó teljesítette a hivatalos keretek között, nem hivatalosan pedig még többen. Ulrik – a szinte egyedülálló teljesítmény ellenére – nem tartozik a nagy múltú versenyzők közé. Tavaly nagyjából ilyenkor látott egy kisfilmet a 2024-es téli Balaton-átúszásról, és bár elsőre azt gondolta, ezt képtelenség megcsinálni, annál jobban hajtotta a kíváncsiság, hogy ő is megpróbálja:
– Az elmúlt ősszel kezdtem el az egyesülettel merülni, és szépen hűltünk együtt a vízzel. Mindig azt hallottam, hogy a hideg víz lenyugtatja az embert, hamar rájöttem azonban, hogy nekem sokkal tovább kell benne maradnom, hogy ezt érezzem. Most már negyven-ötven percet is elvagyok öt fok alatt. Nagyon lassan úszom, cserébe viszont jól bírom a hideget – meséli. – A hideg vízben azt érzem, minden sejtem dolgozik a hő megtartásáért, tetőtől talpig minden porcikámat átjárja az energia. Az első két-három perc nekem is borzalmas, de tudom, hogy a fájdalom el fog múlni. Azt is szoktam mondani, hogy ez a lusták ultrasportja: harminc perc alatt át lehet élni sok mindent, amit az ultrafutók a száz kilométer feletti távokon szoktak.
Jövőre, veled, ugyanitt
– Nagyon jó idő van! Ki akarna húsz fokban úszni? – teszi fel a költői kérdést a mikrofonba Pesti Balázs, a Nemzetközi Hidegvíz Törzs Egyesület vezetője, miközben vezetőtársával, Oszvald Rékával folyamatosan adják az információkat a jelenlévőknek. Majd előhozakodik a jövőbeni tervekkel:
– Sokaknak már rutinból megy az úszás, könnyedén, magabiztosabban vetik magukat a habokba. Ők a hidegadaptációjukat, úszástechnikájukat és kitartásukat olyan szintre emelték, hogy elérkezett az idő, hogy valami igazán különlegessel rukkoljunk elő számukra. – Hozzáteszi, jövő évtől bemutatkozik a téli Balaton-átúszás ULTRA, amelynek keretében oda-vissza, azaz duplán kell teljesíteni az 1250 méteres távot, és lesz jeges Balaton-átúszás is, amelynek nincs alsó vízhőmérsékleti limitje. Reggel még azon morfondíroztam, lehet-e vajon ezt az egészet fokozni, és most már a választ is tudom… Majd beszállok az autóba, bekapcsolom az ülésfűtést, és végre hangosan is ki merem mondani: kockára fagytam!
Fotó: Falus Kriszta, Nemzetközi Hidegvíz Törzs
