Nőnappal indulva hat héten át koncentrálunk a női erőre, ami attól rendkívüli, hogy empátiával, gyengédséggel és elkötelezettséggel párosul. Különleges interjúalanyaink ezekre hoznak személyes példákat, amivel mindnyájunkat motiválni, mozgósítani tudnak. A sorozat első részében Rúzsa Magdi mesélte el, milyen is volt számára összetalálkozni a lehetetlennel, és Halász Judit is megosztotta már velünk életének nagy vészhelyzeteit.

Ebben a részben Epres Pannival beszélgettünk optimizmusról, hitről, imposztorszindrómáról és arról, hogy melyek a legnagyobb kihívások a családi élet működtetésében.

A beszélgetés rövid összefoglalója a videó alatt található.

Epres Panni: Nyugalommal igyekszem venni az akadályokat

– Szerencsés alkat vagyok. Ez nem teljesen az én érdemem, azt hiszem, ilyennek születni kell, egyébként nagy küzdelem lehet mindennek örülni és mindent elfogadni. Én mindig annak örülök, aminek éppen lehet, akár egészen pici dolgoknak is. Apukám ilyen típus, ezt nagyrészt tőle örököltem.

Úgy gondolom, az életemben mindennek úgy kellett lennie, ahogyan eddig volt. Nyugalommal igyekszem venni az akadályokat, nem akarom halmozni az élvezeteket, és próbálom derűs egyensúlyban tartani az életemet.

Lami Juli és Epres Panni a Nem ismerünk lehetetlent vodcastfelvételén

– Mindig rövid távra tervezek, nem gondolkozom azon, mi lesz évek múlva, hiszen abban sem lehetünk biztosak, mi lesz holnap. Rövid távon szeretek lefektetni olyan pontokat, amelyeket várhatok, és miközben eljutok odáig, igyekszem figyelni arra, hogy akik körülöttem vannak, azok is jól legyenek.

– Az ember nem választhat, milyen megpróbáltatásokat kap. Rosszul hangzik, tudom, és a legtöbben hárítanak, amikor azt mondom: mindenkivel történnek majd bajok. Ha megpróbálunk ebben a szemléletben élni, egy kicsit felkészíteni magunkat ilyen esetekre, lehet, hogy kevésbé lep meg minket, amikor bekövetkeznek. Az élet nem egy lineáris vonal, amelyen mindig egyre feljebb haladunk, úgy, ahogyan gyerekkorunkban elképzeljük. Nem lesz mindig minden rendben, de tudunk úgy élni, hogy a baj közepette azt gondoljuk, ez valamilyen módon meg fog oldódni, ezen is túl leszünk.

Minden nehézségen túljut egyszer az ember

– Azt gondolom, sokkal többet el tudunk viselni, mint amennyit feltételezünk magunkról. Ez nem azt jelenti, hogy naiv boldogságban lebegek, és elhessegetem a baj gondolatát, inkább azt, hogy amikor tragédia történik – és nálunk meg is történt, nagyobb, mint amekkorát az ember el tud képzelni –, akkor is tudom, hogyan és hol kell nekem ezt feldolgoznom.

Megvan a helye a szomorúságnak, és megvan az ideje is annak, hogy én ezzel foglalkozzak, de attól még a hétköznapokban lehetek pozitív és boldog.

– A gyerekeimnek is azt próbálom sugallani, hogy minden nehézségen, minden kihíváson túljuthatnak. A sportban mindketten küzdelmes utat választottak. Lehet, hogy más szülő megóvná a gyerekét attól, hogy kudarcok érjék, én viszont hagyom, hogy maguk döntsenek, és mindig ott vagyok háttérnek.

– Sokáig azt gondoltam, azért ilyenek, mert ebben nőttek fel, és én is Tibor mellett nevelődtem olyanná, hogy sok mindent ki kell bírni, mert ettől fejlődünk. Csak mostanában kezdem elhinni, hogy ebben nekem is van részem. Ez a fajta szívósság és kitartás bennem is megvan, és büszke vagyok magamra, arra, ahogyan az elmúlt években nevelem őket, és viszem hármunk életét. Göröngyös az út, de mindennap törekszem a boldogságra.

– Nagy örömöm, hogy elindítottam a saját divatmárkámat és webshopomat, Pálffy Szilvia szakmai segítségével, nagyon sok munkám van benne, korábban nem hittem el, hogy képes lehetek ilyesmire, jó, hogy megbizonyosodtam ennek az ellenkezőjéről!

Fotó: Zsólyomi Norbert