A sztárstátuszba emelkedett külföldi női humoristák könnyfakasztóan viccesek, de a sikerük szempontjából legalább ennyire fontos, hogy csupa olyan témát kapargatnak, amelyről nőként nem szoktunk, nem merünk vagy nem illik beszélni. Amellett, hogy ezeket a tabutémákat nyíltan kimondva hallani meghökkentő, zavarba ejtő vagy akár kellemetlen is lehet, egyben rendkívül felszabadító érzés is. Ezek a nők sokat tesznek azért, hogy oldják bizonytalanságainkat és tompítsák megfelelési kényszerünket, és miközben térdünket csapkodva nevetünk rajtuk, egy fokkal biztosan jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Lássuk a műfaj legizgalmasabb személyiségeit!
Celeste Barber
Az ausztrál színésznő-komikus az Instagramon robbant be olyan fotókkal, amelyeken híres nők fényképeit kreálta újra „sufnituning” kivitelben. Az eredeti képen tökéletesen pózoló, istennőtestű, szuperhajlékony és luxusholmikat viselő celebek helyett a normál testalkatú, smink nélküli, idétlen pozíciókba merevedő Barbert láthatjuk, aki természetesen rá is játszik arra, hogy minél szerencsétlenebb és röhejesebb látványt nyújtson. A vicces fotók azt figurázzák ki, mennyire abszurd és hamis az az idealizált nőkép, amelyet a közösségi médiában látunk, és ehhez képest milyen a valódi női lét otthon, teregetés vagy gyereknevelés közben (Barber két kisfiú anyukája). Óriási sikerében – 9,6 millió követője van Instagramon – közrejátszhat az is, hogy angol nyelvtudás nélkül is élvezhetők a tartalmai, hiszen a képek és videók önmagukért beszélnek. A negyvenkét éves Barber egyik legnagyobb drukkere a férje, aki eredeti szakmáját otthagyva most már főállásban felel felesége fotóinak és videóinak elkészítéséért, illetve időnként maga is szerepel bennük. Barber csak hot husbandnek, vagyis dögös férjnek nevezi izmos és jóképű, maori származású párját, aki a rajongók kedvence lett, elsősorban azért, mert őszintén támogatja feleségét. Barber az utóbbi években egész birodalmat épített, önálló standupműsorával járja a világot, ő a főszereplője a Jóllét mindenáron című Netflix-sorozatnak, önéletrajzi könyvet írt, és saját sminkmárkát alapított.
Amellett, hogy női közönsége remekül szórakozik Barber munkásságán, az általa imitált sztárok különbözőképpen reagálnak. Emily Ratajkowski például vérig sértődött, és letiltotta Barbert az Instagram-oldaláról, ezzel próbálva megakadályozni, hogy további viccelődésekhez szolgáljon inspirációként. Cindy Crawford ezzel szemben igazi Barber-rajongó lett, miután pár éve meglátta friss kólareklámjának paródiáját, amelyben a komika szexi kortyolgatás helyett az egész flakon tartalmát bénán magára spricceli. A szupermodell mosolygó emojikat kommentelt a videó alá, és később kifejtette, hogy ha Celeste Barber parodizál valakit, az azt jelenti, hogy az illető befutott, tehát duzzogás helyett érdemes inkább egy jót nevetni.
Amy Schumer
Amíg Celeste Barberhez nagyjából mindenki tud kapcsolódni, addig Amy Schumer sokkal megosztóbb személyiség, aki egyesek szerint túl messzire megy. Mindenből viccet csinál, semmi sem szent neki, de ehhez elképesztő önirónia társul, és magát sem kíméli. Egy beszélgetős műsorban nyíltan viccelődött szexuális életével, amikor emlékeztették rá, hogy édesanyja is ott ül a közönség soraiban. Anyukája kedvesen nevetgélt, és azt mondta, higgyük el, hallott már durvábbakat is a lányától. Schumer molett alkata miatt rendszeresen élcelődik saját külsején, hogy mennyire nem illik bele a hollywoodi nőideálba, ahogy ő fogalmaz, Kaliforniában az embereknek a lába olyan vastag, mint az ő karja. Önálló estet szánt várandósságának és a szülés utáni időszaknak a bemutatására is. Előadásaiban és posztjaiban a vaskos poénok mellett komoly témákat is érint – vészes terhességi hányással küzdött, endometriózisa van, és nemrég egy hormonbetegséget diagnosztizáltak nála. Amellett, hogy mindezekről éles humorral beszél, rengeteg nő hálás neki a témafelvetésekért, ami korábban a tabusítás vagy az információhiány miatt elképzelhetetlen volt.
Az Emmy-, Grammy- és Tony-díjra is jelölt Schumer itthon leginkább filmjeiből lehet ismerős: az Ó, anyám!-ban Goldie Hawnnal parádézik, a Túl szexi lányban pedig egy olyan, átlagos testű nőt alakít, aki egy balesetben beveri a fejét, és arra ébred, hogy szexi bombázó lett belőle, és bár rajta kívül senki sem látja a különbséget, hatalmas magabiztossággal kezdi élni az életét. Most éppen a Majdnem terhes című Netflix-vígjátékkal borzolja a kedélyeket, amelyben karaktere egy műpocakot magára applikálva várandósnak hazudja magát, hogy ne maradjon le valóban babát váró barátnői mellett. A téma kényes, és sokak érzékenységét sértheti, a nézők fele a humort dicséri, másik fele viszont felháborítónak tartja a film alapötletét.
Ali Wong
A vietnámi anyától és kínai–amerikai apától származó Wong kemény dió. Ő aztán tényleg durván ki tudja verni a biztosítékot cenzúrázatlannak ható szövegeivel. (Valójában igenis van cenzúra: ő maga legalább huszonötször tesztel egy poént a közönségen, mielőtt állandó műsorára tűzi, a volt férjének pedig előzetesen mindig megmutatta azokat az anyagokat, amelyek a férfiról szóltak, és vétójogot biztosított neki.) Akkor vált igazi sztárrá, amikor hét hónapos terhesen előadta Baby Cobra című standupját, amely kritizálta az anyákkal és apákkal szembeni kettős mércét, lerántotta a leplet az ázsiai férfiakról (Wong exférje japán származású), és kendőzetlenül beszélt a várandósság testi oldaláról, kitérve a kevésbé szalonképes részletekre is. A mutatványt megismételte, amikor második lányát várta, és ismét a harmadik trimesztert választotta arra, hogy színpadra vigye új előadását. Friss standupjaiban olyan kényes témákat is érint, mint a férjüknél jobban kereső nők megítélése (Wong maga is ilyen lett, amikor berobbant a karrierje), nyíltan beszél a pénzügyekről (nem tagadja, hogy nagylábon él, sőt, emiatt tud bébiszittert és óvodát fizetni a gyerekeinek, hogy ő dolgozhasson), és bevallotta, hogy részben azért is tért vissza a színpadra öt héttel a szülés után – orvosa tanácsa ellenére –, mert szorongást okozott neki, hogy sikeresnek kell maradnia, és retteg attól, hogy egyszer csak nem lesz vicces többé. Színésznőként is befutott, Balhé című legújabb Netflix-sorozata igazi fekete komédia, alakításáért Golden Globe- és Emmy-díjat is kapott.
Phoebe Waller-Bridge
A harminckilenc éves angol színésznő-forgatókönyvíró egy tízperces szkeccset fejlesztett tovább előbb egyórás, önálló standupműsorrá, majd egy egész sorozattá, ez lett a Fleabag. (A fleabag szó szerinti fordításban bolhafészket jelent, de itt inkább egy kellemetlen személyre utal.) A címszereplő egy igazi antihősnő: az élete egy kudarc, a kávézója döcög, a barátnőjét cserben hagyja, a családja tele van idegesítő emberekkel, egyik szexuális kalandból ugrik a másikba, miközben a valódi szerelmet nem találja. És mindezekkel együtt imádjuk, a cinizmusát, a szarkazmusát és azt, hogy olyan nyersen viselkedik az emberekkel, ahogyan mi sosem mernénk (pedig sokszor szeretnénk). A jellegzetes angol humorral átitatott történet világhírt hozott Waller-Bridge-nek, de sokan kritizálták is a nyíltan megfogalmazott szexualitás és a nézőben szekunderszégyent okozó kínos szituációk miatt. A két évados sorozat több Emmy- és Golden Globe-díjat is bezsebelt, és beindította Waller-Bridge írói és színészi pályáját. Rengeteg sikeres tévés és mozis forgatókönyv írásában vett részt, az egyik leghíresebb a Megszállottak viadala című sorozat. Bekerült a 007 Nincs idő meghalni című James Bond-film írói csapatába is, azért, hogy belevigye sajátos humorát. Ő ugyanis olyan karaktereket teremt, akik kimondják a kimondhatatlant, megteszik a megtehetetlent, és szembeszállnak a nőket sújtó sztereotípiákkal.
A női standup világa
Az utóbbi időben több remek sorozat is született arról, milyen akadályokkal szembesülnek a humor férfiak által uralt területén érvényesülni próbáló nők. A csodálatos Mrs. Maisel az 1950-es évek glamúros New Yorkjába kalauzol, ahol egy frissen elhagyott feleség a standup műfajában próbál szerencsét.
A Hacks – A pénz beszél című széria pedig egy legendás komika küzdelmeit mutatja be, hogy hetven felett is érvényes maradjon, és ne tegyék ki állandó fellépőhelyéről, Las Vegasból.
Ács Fruzsina, a Dumaszínház tagja: „Ugyanaz a szabályrendszer”
„Ebben a szakmában nehéz érvényesülni, akár férfi vagy, akár nő. Régebben kuriózum volt, hogy egy nő is lehet standupos, már csak ezért is odakapcsoltak a nézők. Emiatt viszont talán kicsit szigorúbb is volt a mérce, hogy tényleg jó vagy-e. Néhány emberben még mindig él a sztereotípia, hogy a nők nem viccesek, és a női humoristáknak ezzel egyedül kell szembeszállniuk estéről estére, mert amit mi csinálunk, az alapján fogják megítélni a női humort is. Legtöbbször nem azt írják, hogy én vagyok rossz, hanem azt, hogy »na ezért nem viccesek a nők!«. Sokszor kapok bántó vagy szexuális tartalmú üzeneteket, de az idők során megvastagodott a bőr az arcomon, és nem foglalkozom a fantomkommentelőkkel. Azok a visszajelzések számítanak, amelyek az előadásaimon ülőktől jönnek. Szerintem nincs olyan, hogy valamivel ne lehetne viccelni. Olyan előfordulhat, hogy valakinek nincs köze egy adott témához, nem hiteles benne, ezért a közönség sem fogadja jól. Hiteles nem csak úgy lehetsz, ha személyesen átélted a poénod tárgyát, ez működik akkor is, ha nagyon erős és őszinte attitűdöd van a téma iránt, mert érzelmileg megmozgat. Hiszem, hogy egy női előadó ugyanabban a szabályrendszerben viccelhet, mint egy férfi. Tény, hogy az induláskor kicsit mások az elvárások, de ez nem feltétlenül a közönségtől jön, hanem belülről. Én például eleinte a káromkodáson görcsöltem, igyekeztem elkerülni, mert úgy gondoltam, nem fogadják majd jól egy nőtől. Most, hogy már magabiztosabb vagyok a színpadon, a szitokszavak teljesen természetesen jönnek, de nem kötőszóként használom ezeket, hanem nyomatékosításra, ha megkívánja a téma. A női és a férfihumor egyidős, nincs olyan különbség, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik. De természetesen a női jobb.”
Fotó: Northfoto, Getty Images, Reuters, Facebook / Ács Fruzsina
