2019 volt az az év, amikor a termékenységi ráta Ázsiában is a 2,1-es reprodukciós szint alá süllyedt, amivel – az egy szem Afrikát leszámítva – az összes kontinens a népességcsökkenés pályájára lépett. A kevesebb csecsemő pedig kevesebb felnőttet jelent, aki hozzájárulhat a jövőbeni gazdasághoz, társadalombiztosításhoz, oktatáshoz és egészségügyhöz. Az viszont biztos, hogy az emberiség kipusztulása nem Muskon fog múlni: idén született meg a tizennegyedik gyereke, amivel pedig a ritka kivételek egyike választott hazájában, az Egyesült Államokban, ahol a termékenységi ráta 2023-ban 1,62-re csökkent, ami a valaha volt legalacsonyabb. Egyszóval Észak-Amerika is küzd a népességfogyással, amire a nagy technológiai cégek sajátos választ terveznek adni.
Csak a legfittebbek
Amikor Jack Abraham, a technológiai innovációk bölcsőjének tartott Szilícium-völgy egyik legismertebb pénzembere randevúzni kezdett a későbbi feleségével, Gabriella Massamillóval, egy dolgot mindjárt az elején leszögezett: ha komolyra fordulna a dolog kettejük között, és szeretnének gyermeket vállalni, azt semmiképpen sem a természetes módon, hanem csakis lombikeljárással hozhatják világra. Ez ugyanis lehetővé teszi a petesejtek méhen kívül történő megtermékenyítését olyan ellenőrzött körülmények között, ahol több embrió hozható létre, és szűrhető genetikai rendellenességekre. Abrahamnek mind az édesanyja, mind a nagynénje petefészekrákban halt meg, ami egy nagyon ritka genetikai mutációhoz volt köthető. Mivel maga is hordozója a mutációnak, azt szerette volna, hogy a mesterséges megtermékenyítés során létrehozott embriókat genetikailag teszteljék, és csak olyat ültessenek be, amely biztosan nem hordozza a hibás gént.
„Amikor elindultunk ezen az úton, arra gondoltam: »Ki tudna nekem erről többet mesélni, mint Noor?«” – emlékszik vissza Abraham.
Noor Siddiqui az alapítója az Orchid nevű, San Franciscó-i székhelyű, embrionális genetikai vizsgálatot végző startupnak, amelybe a Szilícium-völgy legnagyobbjai közül többen is sok pénzt fektettek. Az Orchidnál embriónként kétezerötszáz dollárért nemcsak ezerkétszáz, egyetlen gén okozta (monogén) rendellenességre tudnak szűrni, hanem olyan összetettebb (poligén) tényezőkre is, mint a cukorbetegségre való hajlam, az Alzheimer-kór és számos egyéb egészségügyi probléma.
Siddiquit személyes érintettség is vezérelte, amikor belefogott vállalkozásába. Még középiskolás volt, amikor egy ritka retinabetegség lassan tönkretette az édesanyja látását. Ez megváltoztatta Noor életét, és maradandó hatást gyakorolt rá. Ennek eredménye lett az Orchid létrehozása, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy szelektálják azokat az embriókat, akiknél hasonló betegségek alakulhatnak ki. Nyilván nem kerüli el az olvasó figyelmét: ha az Orchidnál használt technológia elérhető lett volna Siddiqui nagyszülei számára, akkor nagy valószínűséggel sem az édesanyja, sem ő maga nem született volna meg.
A lombikbébi-technológiát alkalmazó cégek háromnegyede kínál valamilyen szintű beültetés előtti genetikai vizsgálatot (PGT), ha nem is olyan teljeset, mint az Orchid. Ami egykor elsősorban a meddőséggel küszködő párok számára jelentett megoldást, azt ma már azok is alkalmazzák, akik a legjobb minőségű embriókra vágynak, hogy – amint az egyik honlapon fogalmaznak – „így maximalizálják a szaporodási potenciáljukat”.
Műméh és egyéb kísérletek
Az embrióoptimalizáció azonban csak egyike a területeknek, ahol fejlesztés folyik. A másik ilyen kutatási irány az, hogy miként lehetne az embert kihagyni a szaporodásból. A szaporítószerveink ugyanis a leghamarabb öregedők közé tartoznak, bizonyos kor fölött már nagyon nehéz például egészséges petesejtet találni. Ezt küszöbölték ki 2016-ban az Oszakai Egyetem kutatói Hajasi Kacuhiko vezetésével, akiknek sikerült genetikailag módosított bőrsejtekből ivarsejteket létrehozniuk, amelyeket megtermékenyítve és beültetve életképes utódok születtek. Igaz, még csak egerek esetében, de valószínűsíthető, hogy ez az embernél is megvalósítható lesz.
A tudósok már dolgoznak a mesterséges méh kifejlesztésén is. Egészen szürreális jövő képét vetíti elénk például az EctoLife projekt, amelyben a fogantatástól a születésig vállalják egy gyermek „legyártását” olyan mesterségesméh-telepeken, amelyek a Mátrix-filmek világára emlékeztetnek. Noha a technológia jelenleg még nincs kész, a kutatók állítják, hogy a megvalósítása egyáltalán nem lehetetlen, a Szilícium-völgyben jelenleg is több kutatólaborban foglalkoznak a kifejlesztésével.
A harmadik nagy irány pedig a mesterséges intelligencia (MI) használata a termékenységi technológiáknál. Az MI minden szempontból értékeli a páciensek egészségét, és ajánlásokat tesz arra is, hogy mely embriók esetében a legvalószínűbb, hogy a legegészségesebb gyermek születik belőlük. Az Alife egy mesterséges intelligenciát használó eszközöket kínáló vezető platform, és egy gépi tanulási algoritmusra épül, amely a nők egészségügyi adatait hasonlítja össze. Az Egyesült Államokban számos klinika és orvos építette már be ezt a technológiát a rutineljárásai közé. Az MI-t azonban nemcsak az egészség, hanem az intellektuális képességek előrejelzésére is lehet(ne) használni, és az amerikai orvosi kamara 2024-es felmérése szerint az amerikaiak negyven százaléka nyitott lenne ennek a kiaknázására.
Lassan a testtel!
A Szilícium-völgyben már 2023-ban csaknem egymilliárd dollárt fektettek be az emberi szaporodáshoz köthető kutatásokba. No nem mintha a demográfiai összeomlás miatt aggódnának. A techelit egyre több tagja vélekedik úgy, hogy a minimum, amit a saját gyereke megérdemel, a tökéletesség. Ez pedig embriószelekciót jelent, ami nem a beteg embriók meggyógyításával, hanem elpusztításával jár, és ez már önmagában nagyon súlyos etikai kérdéseket vet fel. Az Egyesült Államokban egyébként nagyjából másfél millió lefagyasztott embrió várja, hogy mi lesz a sorsa.
A jelenleg alkalmazott technológia nemcsak genetikai rendellenességek szűrésére alkalmas, hanem teljesen egészséges és normális tulajdonságok – haj- és szemszín, testméretek stb. – szelektálására is. És hogy szabad-e ezekbe bárkinek beleavatkoznia? A fogyasztói logikára épülő reprodukciós iparban nagyon is szabad, sőt egyenesen kívánatos. „A baba nemének a megválasztása olyan egyszerű, mint a beültetés előtti genetikai teszt”, hirdeti például egy észak-kaliforniai termékenységi központ honlapja. De van klinika, ahol még ennél is messzebb mennek. „Válassza ki a következő babája nemét és szemszínét! A legalacsonyabb alapár, a legmagasabb sikerességi ráta az Egyesült Államokban található PGT genderkiválasztási programok közül” – adja tudtul mindjárt a nyitólapján egy szintén kaliforniai termékenységi intézet szlogenje.
„A »dizájnerbabák« olyan gyerekek, akiket genetikailag úgy alakítottak ki, hogy sajátos tulajdonságokkal rendelkezzenek; a fogalom már nem korlátozódik a tudományos-fantasztikus irodalom világára. Bár az emberi gének szerkesztésének technológiája még gyerekcipőben jár, a következményei már most mélyrehatók – írja Franky Arriola technológiai újságíró. – Az új termékenységi technológiák kritikusai azzal érvelnek, hogy a kívánatos tulajdonságok kiválasztásának képessége veszélyesen közel esik az eugenikához (az emberi populáció genetikai minőségének javítását célzó mozgalomhoz) (…) A genetikailag továbbfejlesztett egyedek tisztességtelen előnyökhöz jutnak az oktatás, a karrier és a társadalmi helyzet terén. Ez új társadalmi megosztottsághoz vezethet, ami csak súlyosbítja a meglévőket” – foglalja össze Arriola. A Tokiói Egyetem kutatói pedig arra jutottak, hogy a jelenleg alkalmazott genetikai vizsgálatok közül egyik sem igazán megbízható, mivel ugyanannál a tesztalanynál rendre más és más eredményre jutnak.
Az emberi fogantatás nagy titok. A tudománynak nincs magyarázata arra, hogy a természetes fogantatásnál a petesejt a köré sereglő rengeteg hímivarsejt közül miért pont azt az egyet fogadja be. Lehet, hogy nem is lesz soha. Pedig valószínűleg óriási jelentősége van nemcsak az egyén, hanem az egész faj szempontjából. Ám amíg ezt (sem) tudjuk, addig irreálisnak tűnik, hogy a demográfiai problémáik megoldására az államok majd a nagy techcégektől rendelik meg a szükséges emberi erőforrást. Szóval, maradnak a családok. Ahogy eddig is.
