EGY BETŰNYI ELTÉRÉS 

Ha felborul a női szervezet egyensúlya, és túl sok férfihormont kezd termelni, annak látványos tünetei vannak. Rendszertelen menstruáció, hirtelen hízás, pattanások és erőteljes szőrnövekedés, főként az arcon és a felsőtesten. A policisztás petefészek szindrómát (PCOS) és a policisztás petefészek betegséget (PCOD) gyakran szinonimaként használják a laikusok, pedig két teljesen különböző be­tegségről van szó. Az egyik ugyanis anyagcserezavar, a másik pedig hormonális probléma, és attól függően, mi okozza a panaszokat, másféle következményekkel kell az érintetteknek szembenézniük. 

▸ Policisztás petefészek szindróma (PCOS) 

A PCOS súlyos, az egész testre kiható anyagcserezavar, azonban szerencsére nem túl gyakori, mindössze a nők 0,2–2,5 százalékát érinti. A beteg szervezete túl sok inzulint termel, ami fokozza a férfihormonok termelődését, és emiatt a petefészek felületén vastag kéreg képződik. A tüszők érési zavara azt eredményezi, hogy a petefészek szerkezete átalakul, és a vaskos kéreg alatt számos, akár húsz-harminc apró kis éretlen tüsző képződik. Ezek adják a petefészek jellegzetes policisztás ultrahangképét. Ez a szerkezet önmagában még nem lenne nagy probléma, de a sok apró tüsző falában olyan hormonképződési zavar alakul ki, aminek következtében ösztrogén helyett férfihormon, azaz tesztoszteron termelődik. E mellett a hormontermelési zavar mellett ezek az apró tüszők nem tudnak átmenni a szabályos peteérési folyamaton, így menstruációs zavarok, peteéréshiány, akár meddőségi probléma is kialakulhat. Az összetett hormonális gondnak több külső jele is van. Jellemző az aknés, gyulladt bőr, az erőteljes szőrnövekedés, különösen az arcon, a mellkason és a háton, mindezt a hajhagymák elvékonyodása és a hajkorona ritkulása kíséri. A PCOS-betegek között gyakoribb a vetélés és a koraszülés, ami azért lehet, mert szervezetükben a legújabb kutatások szerint folyamatos, alacsony fokú gyulladás figyelhető meg. Ez hosszú távon megterheli a szív- és érrendszert, növeli a 2-es típusú cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség és a méhtesti rák rizikóját. Bár kialakulásának pontos oka nem ismert, olyan tényezők játszanak benne szerepet, mint a mozgásszegény életmód, a túlsúly, a stressz és a genetikai hajlam. Mivel az inzulintúltermelés és az ehhez gyakran társuló inzulinrezisztencia központi szerepet játszik a PCOS kialakulásában, a kezelés is erre összpontosít. A rendszeres mozgás, a táplálkozás megváltoztatása, a megfelelő ­diéta bevezetése, a túlsúlyos betegeknél a fogyás, az inozitoltartalmú készítmények alkalmazása általában jótékony hatású. A gyógyulás azonban szerencsés esetben is lassú, egy-két évet is igénybe vehet.      

▸ Policisztás petefészek betegség (PCOD) 

A PCOD meglehetősen gyakori állapot, lényegében hormonzavar, amely a szülőképes nők csaknem tíz százalékát érinti, és elsősorban a stressz és az elhízás okozza. Olyan egészségügyi állapot, amikor a petefészkek nagy számban termelnek éretlen vagy részlegesen érett petesejteket, ezáltal az ultrahangkép nagyon hasonló a PCOS-ben tapasztalthoz. A megnagyobbodott, normálistól eltérő szerkezetű petefészkek nagyobb mennyiségű férfihormont termelhetnek, ami PCOD-ben is okozhat peteérési zavart, szabálytalan menstruációs ciklust, hajhullást és kóros súlygyarapodást – kiegészítve hasi fájdalommal és puffadással. Bár a tünetek hasonlók a PCOS-éihez, kevésbé súlyosak, és nem alakul ki az összetett kórállapot, ami a PCOS-re jellemző. A PCOD sokkal inkább hormonális kiegyensúlyozatlansággal járó állapot, mint valós betegség, ezért nincsenek hosszú távú egészségkárosító hatásai. Mivel általában jól reagál diétára és életmódbeli változtatásokra, kezelése gyorsabb és könnyebb, és támogathatják a menstruáció rendszeressé tételére és a tünetek enyhítésére szolgáló gyógyszerek is. 

TÉVÚTON A MÉHNYÁLKAHÁRTYA 

Normális esetben a méhnyálkahártya a méh üregében ­található. A menstruációs ciklus során a hormonális hatások miatt állandóan változik, majd a menstruációs vérzés során kiürül. Ha a méhnyálkahártya (endometrium) a méh­üregen kívülre kerül, az komoly alhasi fájdalmat és erős menstruációs vérzést okoz. Endometriózis esetén a méhszövet a méhen kívülre kerül, míg adenomiózisban a szövetburjánzás a méh izomfalát belülről érinti. 

▸ Endometriózis 

Amikor a méh belsejét borító szövet a méhen kívül megtapad, és ott kezd el növekedni, endometriózisról beszélünk. Ezek a kinövések érinthetik a petefészkeket, a petevezetékeket, a méh külső felületét, a medencén belüli egyéb szerveket, sőt ritkábban a szervezet távoli szerveit is. Gyakori tünetei közé tartozik a kismedencei fájdalom, különösen a menstruáció alatt, a fájdalmas közösülés, a menstruációs időszak alatti fájdalmas székletürítés vagy vizelés, erős menstruációs vérzés, két ciklus közti vérzés és meddőség. Kialakulásában valószínűleg szerepet játszik a genetikai hajlam, az immunrendszer rendellenességei és az embrionális sejtek átalakulása – de előfordulhat, hogy a császármetszés vagy gátmetszés hege mellett jut a méhszövet a hasüregbe. A kezelési lehetőségek közé tartoznak a fájdalomcsillapítók, a menstruáció csökkentését vagy megszüntetését célzó hormonterápia, az endometrium szövetének műtéti eltávolítása, és súlyos esetekben méheltávolításra is szükség lehet. 

▸ Adenomiózis 

Amikor a méhnyálkahártya ahelyett, hogy kiürülne, belenő a méh izmos falába, akkor a méhfal bizonyos pontokon megvastagszik, és ez a szabályos méhizomfal elfajulását, degenerációját okozza. A jelenség nagyon gyakori, úgy becsülik, hogy a negyven év feletti nők akár húsz-harminc százalékánál is előfordulhat, de ebben a korban általában tünetmentes. Ha azonban fiatalabb korban jelentkezik, az súlyos következményekkel járhat. Az adenomiózis tünetei sokban hasonlítanak az endometrióziséira: erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, súlyos menstruációs görcsök, kismedencei fájdalom, puffadás, és egyes esetekben fájdalom közösülés közben. Valószínűleg szerepet játszik a meddőségi panaszok kialakulásában is, különösen kiterjedt formájában, hiszen a kóros szerkezetű méhizomzat akadályozhatja a petesejt beágyazódását és a terhesség kihordását. Létrejöttének pontos oka nem tisztázott, de a lehetséges tényezők közé tartozik a szüléssel összefüggő méhgyulladás. Kezelhető fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, a menstruációs ciklus szabályozására és a tünetek csökkentésére szolgáló hormonterápiával, egészségügyi kürettel, és súlyos esetekben a méh eltávolításával, de a tünetek gyakran maguktól is javulnak a menopauza után.

KINÖVÉSEK A MÉHBEN 

Mindkettő jóindulatú daganatos elváltozás (szövetkinövés, kötőszöveti sejtburjánzás). A mióma a méhben fordul elő, a fibróma a méhen kívül más testtájakon is jelentkezhet. Nagyságuk változatos lehet. Hasonló tüneteket okoznak, és hasonló a kezelésük is.

▸ Mióma 

A mióma egyes becslések szerint a reproduktív éveikben lévő nők ötödében kialakul. Ez egy olyan jóindulatú sejtburjánzás, amely a méh simaizomrétegéből származik, és elsősorban izomszövetből és rostos szövetből áll. Mérete igencsak különböző lehet – a rizsszemnyitől akár dinnye nagyságúig is terjedhet. Mivel a méhben bárhol kialakulhat, változatos tüneteket okozhat elhelyezkedésétől és méretétől függően. A kisebbek semmiféle tünettel nem járnak, a nagyobbak azonban már csak méretük miatt is nyomhatják a környező szerveket, például a húgyhólyagot vagy a vastagbelet, ezért idézhetnek elő súlyos vizelési vagy székelési gondokat, hátfájást, de gyakori az erős, fájdalmas menstruáció is. Fájdalmat és vérzészavart főleg a méh ürege irányába, befelé növekvő miómagöbök okoznak. Kialakulásának oka elsősorban az ösztrogén dominanciája a szervezetben, ezért ha nem nagy, és nem okoz panaszt, nem feltétlenül kell műteni, mert a meno­pauza idején gyakran magától is összezsugorodik vagy eltűnik, és jól reagál a hormonterápiára is. Rosszindulatú elfajulása ritka (egy százalékban fordul elő), a nagy méretű, illetve a gyorsan növekvő göbök esetében. 

▸ Fibróma

Ez is jóindulatú sejtburjánzás, ami kötőszövetből és simaizomból fejlődik ki, és nemcsak a méhben jelentkezhet, hanem a petefészekben vagy más szervekben is. A bőr felszínén lévőket az emberek csaknem nyolcvan százaléka tapasztalja élete során. Jellemzően a nyakon, hónaljban fordul elő, és akár tucatnyi is lehet belőle. A mérete sokféle lehet, épp ezért az általa okozott problémák is, de ezek általában hasonlók, mint a mióma esetén: fájdalom, nyomásérzet, vérzési zavarok. Jellemzően hosszú, elhúzódó, erős menstruációt okoz.      

Mikor kell orvoshoz fordulni? 

–Sokféle tünet van, amely arra figyelmeztet, hogy eljött az idő a nőgyógyász segítségét kérni – mondja dr. Tidrenczel Zsolt szülész-nőgyógyász, klinikai genetikus szakorvos. – A nők általában a rendszertelen menstruációt veszik észre a leghamarabb – főként akkor, ha szokatlanul erős vérzésben jelentkezik, de az is aggasztó lehet, ha szabálytalan, vagy előfordul a két ciklus közti pecsételés. Szintén jellegzetes tünet a tartós kismedencei, alhasi fájdalom, különösen akkor, ha közösülés közben vagy alatt jelentkezik. Érdemes akkor is felkeresni az orvost, ha megváltoznak a vizelési szokások, például ha hirtelen kellemetlenné, fájdalmassá válik a pisilés, vagy az inger sokkal erősebben és gyakrabban jelentkezik. Hasonló a helyzet akkor is, ha az emésztésben tapasztalunk változást rövid időn belül – az állandó székrekedésnek, hasmenésnek, puffadásnak is lehetnek nőgyógyászati okai, különösen akkor, ha az alhas látványosan megnő. Vannak még olyan nehezebben megfogható panaszok is, mint a fáradtság, kimerültség és derékfájás. A nők ezekkel a tünetekkel ritkábban fordulnak nőgyógyászhoz, ahogyan a pattanásos bőr vagy a hirtelen szőrnövekedés esetén sem, pedig ezek mögött is állhatnak nőgyógyászati betegségek.

Illusztráció: Getty Images