A rendszerváltás előtti évtizedek édesipara – részben alapanyaghiány, részben a spórolás kényszere miatt – gyakran nyúlt a drágább nyersanyagokat helyettesítő hozzávalókhoz. Valószínű, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv jelenlegi szabványainak már nem felelnének meg rajongásunk régi tárgyai, az viszont biztos, hogy sokat adnánk egy jóízű harapásért, amit gyerekként éltünk át.
Kókuszos – tejes ízű tábla
Ezzel az egyszerű névvel illette az egykori Csemege Édesipari Vállalat évtizedeken át népszerű kókuszos tejtábláját. Izgalmasabb névre nem is volt szükség, a csomagolás és a tábla íze elég meggyőző volt enélkül is. A kék háttér előtt mosolygó kedves majmocska és a mellé rajzolt, karikatúraszerű figura egyből megragadta az édesség után sóvárgó magamfajta tekintetét, és azt hiszem, nemcsak a nosztalgia csap be, amikor azt mondom, kifejezetten finom csokiról, na jó, tejtábláról volt szó. A vastagabb, kissé kemény tömb emlékeim szerint lassan olvadt, ellenben telis-tele volt kókuszreszelékkel, és néha még némi cukor is roppant az ember foga alatt.
Kajla – a szerethető
A Dargay Attila rajzfilmfigurájáról elnevezett Kajla a Budapesti Csokoládégyár talán legismertebb terméke volt. A művész – eredetileg a Pajtás újság számára rajzolt – képregényhőse a hatvanas-hetvenes években olyan óriási népszerűségnek örvendett, hogy akármin tűnt fel, vitték, vették, mint a cukrot. A legtöbben ma is párás szemmel emlékeznek a kissé szokatlan, citromos-rumos (!) ízesítésű táblára még akkor is, ha a rossznyelvek szerint a gyerekszemet azonnal megragadó figurát éppen a – naná, hogy nugátszerű – tábla zamatának ellensúlyozására tették a csomagolására.
Kedvenc – a kávés
Népszerűsége csúcsát a hetvenes években érte el a Budapesti Csokoládégyár egykori favoritja, a Kedvenc táblás nugát. Ez is egyfajta nugátszerű készítmény volt, azaz a valódi nugát „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a miénk” változata. Míg a nugát alapvetően mogyoróval/dióval, kakaóvajjal, cukorral készül, a nugátszerűnek nevezett termékekben olcsóbb magvakat (például napraforgót) és növényi zsiradékot kombináltak ilyen-olyan ízesítővel. Az öt- és tízdekás kiszerelésben is kapható táblácskát kellemesen kávés íze és kedvező ára miatt is sokan szerették, pláne azután, hogy az eredeti, kissé szerényebb megjelenésű, vajszínű csomagolást felváltották a régi idők járműveit felelevenítő rajzok.
Africana – a kiváló
A régi idők egy szintén ikonikus édessége volt az agyagsárga csomagolásba öltöztetett Africana is. A közönségkedvencet a Budapesti Édesipari Vállalat Csemege Gyárában gyártották. Ez a földimogyorós – természetesen nugátszerű – termék valódi jellegének ismeretében meglepően csokoládészerű élményt nyújtott, és nem véletlen, hogy megkapta a Kiváló Áruk Fóruma védjegyét is. Báját pálmafás csomagolása mellett az adta, hogy a benne felhasznált földimogyorót rendszerint túl erőteljesen pörkölték meg, ez pedig egy meglepően kellemes pluszt adott az ízének.
