PSZICHÉ: Mi az az Élet Katedrális?

Kling Rita: Olyan előadásokat szervezünk, amelyek megmutatják a valódi válaszokat a félelmekre, a párkapcsolati nehézségekre, a pénzzel kapcsolatos problémákra, a szexuális kérdésekre, a valódi önbizalom és önbecsülés rejtelmeire, a maximalizmus csapdáira, a kiégésre. Előbb-utóbb sajnos mindnyájunkat ér valamilyen veszteség. Nem feltétlenül a gyászra gondolok: az is komoly teher, ha munkahelyet váltunk vagy költözünk. És számtalan új helyzetben kell bizonyítanunk. Ha úgy születnénk, hogy tudnánk a boldogság titkát, nem lenne annyi válás, nem sértődnénk meg soha. De kitől tanuljuk meg, hogyan legyünk jó szülők? Vagy hogy milyen a jó barátság? A jogosítványhoz el kell végezned egy tanfolyamot, de az emberi kapcsolataidban magadra vagy utalva. Ebben szeretnék gyakorlati segítséget nyújtani. Hiszek abban, hogy az élet minősége tanulható, és ezt tapasztalja meg velünk a közönség alkalomról alkalomra. Eddig olyan kiváló előadók beszéltek, mint Pólus Enikő mentálhigiénés szakember, Tapolyai Emőke pszichológus, Szenczy Sándor baptista lelkész, Vujity Tvrtko író, Mező Misi énekes, dr. Susánszki Éva szociológus, stressz kutató vagy dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus.

PSZICHÉ: Hogyan segíthet egy-egy előadás?

Kling Rita: Naivitás lenne azt gondolni, hogy beülök egy előadásra, és új emberként jövök ki, és onnantól mindent jól csinálok. A legnagyobb segítség az, hogy rájövök: a problémámmal nem vagyok egyedül, több száz ember ugyanabban a cipőben jár. Látom, hogy nincs velem semmi baj, vannak elvarratlan szálaim, kérdéseim, de nem érzem magam számkivetettnek. A másik pedig, hogy sokszor, amikor őrlődünk, nem látjuk a teljes képet, ilyenkor jól jöhet egy szakember, aki új irányból közelíti meg a problémát. Pólus Enikő az érzelmi intelligenciáról beszélt egyszer, arról, hogy az önértékelésünk és a feldolgozott múltunk milyen viszonyban áll egymással. Kivetített egy fát, amelynek „lebegő” gyökere volt, és azt mondta, ilyen fára is lehet építeni, tehát az élet mindig megy tovább, de ha a múltunk lebegő gyökér, annak meglesznek a következményei. Utána többen is elmondták neki, hogy annak idején molesztálták, megerőszakolták. Most értették meg, hogy az kevés, ha elfojtják magukban az emlékeket, ha megosztják a terheiket, könnyebben megszabadulhatnak tőle.

PSZICHÉ: Honnan jött az előadássorozat ötlete?

Kling Rita: Ahogy egy író sokszor magából merít, nyilván én is kötődöm azokhoz a témákhoz, amelyeket színpadra viszünk. Az első rendezvényünk a félelemről szólt. Akkoriban sokat dolgoztam vidéken is, és rengeteg szorongással, aggodalommal találkoztam. Például egy nő annyira függött a mobiljától, hogy éjszaka sem merte kikapcsolni, hátha akkor hívja valaki. Rettegett, hogy nem hallja meg időben, ha tragédia történik. Ha lemerült a telefonja, rosszul lett. Hiába teszi tönkre a stressz az életünket, nem tudjuk, mihez kezdjünk vele. Természetesen jómagam is küzdök néhány dologgal, és amikor rájöttem, hogy segítségre másnak is lenne igénye, megszerveztem egy félnapos előadást. Az első két alkalommal nem is bírtam kiállni a színpadra, annyira féltem a szerepléstől… Akkor Szenczy Sándor arról beszélt, háborús övezetben hogyan kezeli a félelmet. Te meg én aligha kerülünk háborús kihívások közé, de a félelem arca azért mindig ugyanolyan, az embert meggyötri az egzisztenciális bizonytalanság is. Nem az a kérdés, mitől félünk, hanem hogy mit kezdünk az érzéssel. Sándor előadásán a közönségnek könnyes volt a szeme.

PSZICHÉ: Milyen témákkal foglalkoztatok még?

Kling Rita: Például a veszteségek feldolgozásával, az énhatárokkal, a méltósággal. Volt szó az elengedésről is, megmaradt bennem, amikor Tapolyai Emőke Senecát idézte: „Hiszem, hogy az ember annyit szenved, amennyit feltett szándéka szenvedni.” Emőke elmesélte, hogy őt ez a tanítás annyira idegesítette, hogy áthajította a könyvet a szoba másik végébe. Hiszen az ember alig várja, hogy kikeveredjen a fájdalomból. Aztán megértette, ha áldozatként tekintünk magunkra, a szükségesnél tovább gyászolunk, tovább nyomorítjuk magunkat. Veszélyes csapda. Több évig küszködtem, hogy el Az engedjek egy sérülést, amit lehet, hogy egy év alatt is helyre tehettem volna? Elpazaroltam ennyi évet az életemből? Fontosnak tartom, hogy ezekből tanuljunk.

PSZICHÉ: Miben más az Élet Katedrális, mint a többi motivációs előadássorozat?

Kling Rita: Nagyon tisztelem a többieket, fontos, hogy ma Magyarországon két mozijegy áráért bárki elérheti azt a tudást, amelyet ha beépít a mindennapjaiba, jobban, boldogabban élhet. Amiben másoktól különbözünk, hogy nálunk mindig van valami plusz, amit nem hirdetünk meg. Annyira tisztelem, ha valaki önmagába befektet, hogy szeretnék egy kis ajándékkal kedveskedni neki. Szeretném, hogy úgy menjenek haza az emberek, hogy értékesebbnek érzik magukat. Például Mező Misi megénekeltette a közönséget, Farkas Gábor Gábriel, a zenei világ egyik legkiemelkedőbb képviselője is többször eljött hozzánk énekelni. A zene egyébként ráhangolja a jobb agyféltekét az előadásra, így könnyebben befogadhatók az információk.

PSZICHÉ: Mi alapján választottad ki a felsorolt előadókat?

Kling Rita: A hitelességük alapján.

PSZICHÉ: Például Mező Misi milyen életvezetési tanácsokat tud adni?

Kling Rita: Tisztelem őt az életútjáért. Nagyon becsülöm azért, mert magánemberként járja az országot, hogy reményt adjon a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Segít, hogy elhiggyék: értékesek, megismételhetetlenek, az életük kincs. Tanulságos azt látni, hogy azoknak sem mindig könnyű, akikre felnézünk, jó, ha a művész megmutatja az emberi arcát is.

PSZICHÉ: És Vujity Tvrtko?

Kling Rita: Riporterként sokat utazott és olyasmiket látott, amiket mi nem biztos, hogy megtapasztalunk. Kiállt, és azt mondta: srácok, a boldogságskálán Magyarországnak komolyan Szomália mögött kell lennie? Pedig már azzal a világ kiváltságos huszonöt százalékához tartozunk, hogy a lakásunkban van ivóvíz és áram. Biztos, hogy jogosan panaszkodunk? „Belenyomta” az arcunkba a sokkoló igazságot, hogy az attitűdünk nem feltétlenül a valóságot tükrözi, sokszor rosszabbul éljük meg a dolgokat. És ez a legfontosabb. Kaptunk néhány évet a Földön, az a feladatunk, hogy kihozzuk belőle a legtöbbet. És elsősorban nem az számít, mi történik, hanem hogy miként viszonyulunk hozzá. A gondolatainkkal elpusztíthatjuk vagy felemelhetjük magunkat. Ezért kellenek olyan források, szakemberek, akikhez fordulhatunk, hogy változtathassunk az életünkön.

Az interjú a Nők Lapja Psziché 2016. júliusi lapszámában jelent meg.

Szabadulás a beszorultság érzésétől

Az élet gyakran dilemmák elé állít minket. Vele vagy nélküle? Rövid távú élvezet vagy hosszabb távú haszon? Biztonság vagy szabadság? Ilyenkor sokszor az az érzésünk: nem lehet jól dönteni. Nem egyértelmű, hogy melyik a helyes út és melyik a mellékvágány. Egy-egy ilyen lelki konfliktus állandósuló belső feszültséghez, rossz hangulathoz, fáradtsághoz, neurózishoz, betegséghez, önpusztításhoz vezethet. Érdemes tehát megkeresni a konfliktusból kivezető utat. Ehhez ad segítséget az Élet Katedrális október 13-án az IBS – Buda Stage színpadán, ahol dr. Buda László pszichiáter Szabadulás a beszorultság érzésétől címmel tart előadást. Az est bevezető részében Pólus Enikő mentálhigiénés szakember tárja fel a gondolkodásunkban rejlő lehetőségeket, melyekkel kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. A további részletekről az est Facebook-oldalán vagy az Élet Katedrális Facebook-oldalán tájékozódhattok.