– A másik dimenzió nemcsak azért érdekel, mert éppen abban az állatövi jegyben születtem, amely a halállal, a láthatatlan világgal áll összefüggésben. Én is azok közé tartozom, akiket nemcsak vonz ez a téma, hanem szeretnének többet tudni az életnek erről a csodálatos és titkos világáról. Mint egykori irodalomtanár, állíthatom, hogy az ezotériával való találkozás kikerülhetetlen, hiszen sok irodalmi műnek is része. Említhetném Thomas Mann Varázshegy című regényét, ami a számmisztikával áll szoros kapcsolatban. Nem feledkezhetünk meg Márai Sándorról sem, akinek a regényeiben, novelláiban gyakran szerepel a láthatatlan világ.

– Készítettek neked már személyes horoszkópot?

– Huszonéves voltam, amikor az egyik barátnőm, Ági elkezdett asztrológiát tanulni, és az én képletemet is boncolgatta. Abban az időben szerelmes voltam egy olyan férfiba, aki miatt gyakran szomorkodtam. Áginak sokat panaszkodtam, aki azzal vigasztalt, hogy csillagok szerint nem ez a férfi a nagy Ő. Mindig olyan nyugodtan, határozottan és megingathatatlanul állította ezt, hogy végül megvigasztalódtam, aztán erőt is adott ahhoz, hogy továbblépjek ebből a kapcsolatból.

– Volt még más pozitív élményed az asztrológiával kapcsolatban?

– A férjemmel való megismerkedésem előtt fél évvel közölte egy asztrológus, hogy olyan férfi illik hozzám, akinek a Nap-jegye Rák, az aszcendense pedig Oroszlán. Azt válaszoltam neki, hogy ez pompás, de hogyan ismerkedjek mindezek tudatában? Kérdezzek meg mindenkit arról, milyen jegyben született? Aztán a sors megoldotta a problémát. Összehozott egy Rák és Oroszlán jegyű férfivel. Megkaptam a gondviseléstől azt, akivel immár öt éve boldog házasságban élünk.

– Mint dupla Skorpiónak, mi volt a legnehezebb megoldandó feladatod?

– Erről a jegyről mindenhol a féltékenységet emelik ki, sokáig nem értettem, miért. Aztán egyszer épp ezzel az érzéssel lett gondom. Pokoli volt, és segítséget is kellett kérnem szakembertől. Felkerestem egy pszichológust, aki segített nekem kikeveredni a dologból.

– Volt már déjà vu érzésed?

– Igen, többször is. De a legerősebb élményem a férjemmel kapcsolatos. A barátnőm egy délután bemutatott bennünket egymásnak, és még aznap este randevút beszéltünk meg. Elmentünk szórakozni, és ugyan zajos helyen voltunk, ez mégsem zavart bennünket. Tökéletesen egymásra tudtunk figyelni, beszélgetni úgy, hogy közben a szórakozóhely zsivaját kirekesztettük. Elröpült az idő, és csak azt vettük észre, hogy hajnalodik. Együtt néztük meg a napfelkeltét, és ekkor tört rám nagyon erősen a déjà vu érzése: mintha egyszer ezt már átéltem volna. Mintha a férfival időtlen idők óta ismernénk egymást.

– Hiszel a reinkarnációban?

– Erre a kérdésedre nehezen tudok válaszolni annak ellenére, hogy mindenszentekkor születtem, amely az egyik legspirituálisabb napunk. Mint Skorpiónak, központi témám az elmúlás, a halál utáni lét, mindezek mellett az újraszületések láncolatát nem tudom teljes mértékben a magamévá tenni. Jó lenne hinni abban, hogy nem csak egyszer kapunk esélyt a létezésre, de tele vagyok kétséggel és kérdéssel, ha erről a témáról van szó.

– Félsz a haláltól?

…

A választ és az interjú folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/5. számának hasábjain!

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Archív