1951-et írunk. Bevezetik a liszt-, kenyér- és húsjegyeket, Rákosi és Gerő nagyszabású kitelepítésekbe kezd, az ÁVH teljes erővel dolgozik. A Gárdos család azt érezte, indulniuk kell. Nagylányukkal átlépték a szigorúan őrzött határt Ausztria felé, de kisebbik gyermeküket, a még csecsemő Évát a biztonság kedvéért itthon, nevelőszülőknél hagyták, attól félve, hogy a kicsi nem élné túl a veszélyes utat. A kislány hatéves volt, amikor a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével kiutazhatott a szülei után Montrealba, ahol hamarosan megtanult angolul, beilleszkedett – de életének első hat, Magyarországon töltött évét sohasem felejtette el. Tizennégy éves korában szüleivel New Yorkba költözött, a nyüzsgő metropoliszban ragadta magával a filmvilág varázsa. Abban az időben nőtt fel, amikor Hollywood erős és független filmeket gyártott, a filmszínházakban pedig két filmet lehetett megnézni egy áráért – Éva élt is ezzel a lehetőséggel, rengeteg időt töltött a mozikban. Első munkáját Coppolától kapta, az Apokalipszis most produkciós asszisztense volt – így indult ez a korántsem hétköznapi filmes karrier.

PSZICHÉ: Az elmúlt években a Budapest Noir forgatása miatt sok időt töltött Budapesten. Egyébként milyen gyakran jön Magyarországra?

GÁRDOS ÉVA: Úgy húsz éve rendszeresen járok Magyarországra. Sokat dolgoztam itt, de egyébként is imádok itt lenni. Soha nem felejtem el, amikor egy romkocsmában ünnepeltük a fociválogatott győzelmét, az valami egészen különleges élmény volt. Hatalmas energiák szabadultak fel az emberekben, mindenki boldog volt a városban. Nagyon szeretem a magyar konyhát is, mindig alig várom, hogy a kedvenc éttermeimben ebédeljek a barátaimmal – jó, ha az embernek két otthona van.

PSZICHÉ: Filmkészítés közben mondjuk nincs túl sok idő otthon lenni.

GÁRDOS ÉVA: Hosszúak és nehezek olyankor a napok. Előkészítés, forgatás, vágás – reggeltől estig a döntésekről, a problémamegoldásról szól minden. Most több filmtervem is van, magyar vonatkozású például Eleanor Perenyi Több veszett el című könyvének megfilmesítése, amely egy 19 éves amerikai lány és egy magyarországi gróf szerelmi történetét meséli el.

PSZICHÉ: Az első könyves Kondor Vilmos 2008-ban kiadott regénye, a Budapest Noir megjelenésekor óriási hullámokat vetett a könyves világban. Az 1930-as évek Budapestjének korhű bemutatása izgalmas, és titokzatos történettel, egy rejtélyes haláleset körüli nyomozással párosul. Miért éppen ennek a regénynek a megfilmesítése mellett döntött?

…

Az interjú még nem ért véget, a folytatását a Nők lapja Psziché 2017/7. lapszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Kuszkó Judit

Fotó: Shawn Keehne