Apukád jelezte, hogy feszes a programod, miattunk az úszást is kihagytad ma.

– Igen, a következő hetekben lesz néhány nagyobb fellépésem. December elején, Mikuláskor Bogányi Gergellyel tartunk közös koncertet.

– Vele hogyan találtatok egymásra?

– A Virtuózok közönségszavazásán nyertem azt a lehetőséget, hogy tanuljak tőle. Sok koncertjén voltam már korábban, egyszer kértem tőle autogramot is.

– Ő mit tud neked tanítani? Milyen mélységig juttok el?

– Ahogy ő megfogalmazta: a zene nyelvtanában, nyelvezetében segít. Hatalmas tudása van. Sok időt áldozott rám, több napot is nálunk töltött a családjával.

– Ha a szüleid nem zenéltek, miért kaptatok tőlük pianínót karácsonyra, amikor négyéves voltál?

– Úgy gondolták, a bátyámmal próbáljunk ki minél több sportágat és hangszert, aztán majd kiderül, miben vagyunk tehetségesek. A pianínó már két héttel az ünnep előtt itt állt, fehérbe csomagolt karácsonyi ajándékként. Sokat játszottam rajta. Még kottát se tudtam olvasni, de már egy-másfél perces darabokat találtam ki, ma is el tudnám őket játszani. De a zongora mellett még teniszezem, hokizom, úszom és hegedülök is.

– Mióta vagy magántanuló?

– Lassan két éve. Azért kellett váltanom, mert rengeteg óráról hiányoztam a fellépések miatt, most naponta öt-hat órát gyakorlok. Szolfézsra, zeneelméletre és zeneirodalomra be kell járnom, de a többi tárgyból félévente kell vizsgáznom.

– Bejársz?

– Most, a kilencedik elején sokat bent voltam. Új iskola, új osztály. Nagyon élvezem.

– A színészet honnan jött?

– A rendező, Szabó Attila látott egy videóban zongorázni. A felvételen tízéves voltam, és a mű végén, az utolsó hang lendületével felpattantam, ami annyira megtetszett neki, hogy meghívott egy válogatóra. Gyerekfőszerepet kaptam A sivatag hercege című darabban, egy egész szezon lement a Pécsi Nemzeti Színházban 2013-ban, mindig telt ház előtt játszottunk. A Pán Pétert viszont már nem tudtam elvállalni a Virtuózok miatt.

– Az a műsor hogyan változtatta meg az életedet?

– Sok levelet kapok, és többen megismernek az utcán. Előtte ritkábban voltak koncertjeim, azóta rengeteget játszom, a műsor után, 2015-ben nyolcvankettő, idén közel negyven fellépésem volt.

– Számtalan országban felléptél már. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Mindenhol más élményekkel gazdagodtam. Amerikában például megfogott az emberek felfogása az életről. De mondjuk Pakisztánban meg a totális káoszt élveztem, ott a háromsávos úton hét autó is megy egymás mellett.

– Repülőtéren zongoráztál már?

…

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja Gyerek 2017/2. számában találjátok.

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Szász Marcell