Egyedül kezdted az üzenetírást, mára több ezer követőd van. Hogyan fejlődött az esemény magánakcióból országos szintűvé?

Egy szeptemberi napon hetven üzenetet rejtettem el Budapesten, és ennek kapcsán megjelent rólam egy cikk. Ezt olvasva sokan jelezték, hogy követnék a példám, innen jött a Ragasszuk tele Budapest utcáit kedves üzenetekkel! nevű esemény ötlete. Pár tucat érdeklődőre számítottam, ehhez képest több százan jöttek el a helyszínt adó kávézóba, ahol közösen megírtuk üzeneteinket, majd együtt felragasztottuk azokat. Mivel egyre többen kerestek meg, hogy  saját városukban is megcsinálnák ugyanezt, október végén Budapesten és további húsz városban párhuzamosan megtartottuk a Ragasszuk tele az országot kedves üzenetekkel! nevű programot. Ez pont egy esős napra esett, ami Pesten sokakat visszatartott, viszont így sokkal családiasabb volt a légkör és lehetőség nyílt minőségi beszélgetésekre.

Hová ragasztottátok fel a cetliket?

Főleg épületek falaira, kávézók ablakaiba, postaládákba dobtuk, de hagytunk éttermek asztalain, székein is, és sok üzenet került aluljárókba, buszmegállókba, ahol a várakozó embereknek van idejük kicsit körülnézni.

Az üzeneteket megosztottad a közösségi oldalaidon is. Milyen fogadtatásban volt részük?

Rengeteg lelkes e-mailt kaptam, és sokan küldtek fotót az utcán talált, vagy az általuk készített üzenetekről. Hogy megoszthassam őket, létrehoztam egy Facebook-csoportot, ami már közel 650 tagot számlál. A negatív kommentek száma elenyésző volt – a kedvességbe nem lehet belekötni.

Aki mégis így tett, mit kifogásolt bennük?

Volt, aki azt írta, ne üzenetírással, hanem cselekedetekkel fejezzük ki a kedvességet, de érkeztek teljesen jogos észrevételek is, például hogy könnyen szemétté válhat a cetli, ha elfújja a szél.

A jogszabályok sokakat meggátolhatnak abban, hogy köztereken üzeneteket helyezzenek el. Mit mond az erre vonatkozó rendelet?

Ha az üzenet nem marketingcélú, nem takar ki közérdekű plakátokat, és nem követünk el vele rongálást, akkor semmi akadálya, hogy felragasszuk valahová, ahogyan postaládákban, könyvtári könyvek lapjai közt felejtve sem származhat belőle probléma. A szemetelést szintén elkerülhetjük, ha környezetbarát papírra írunk, vagy ha közvetlenül valaki kezébe adjuk a lapot.

Ehhez viszont már bátorság kell, ami nem mindenkiben van meg.

Régebben engem is visszatartott a félelem, ha egy szimpatikus idegent akartam megszólítani. 12 évesen jöttem rá, hogyan hagyhatok fel a szorongással, amikor csatlakoztam egy drámaszakkörhöz: a függöny mögött állva rettenetesen izgultam, de a félelmemet a tetteimre, szavaimra fordítva sikerült pozitív energiává alakítanom. Hasonló módon vettem fel a harcot a féltékenységgel is. Ha megláttam valakiben valamit, amire én is vágytam, megdicsértem, még mielőtt eluralkodott volna rajtam az irigység érzése, ez pedig a másiknak is és nekem is jó érzés volt. Azt vallom, amit sötétben tartunk, negatívummá fejlődhet, de ha megosztjuk valakivel, pozitívummá válik. Ha kedvesen közelítünk a másikhoz, nem sülhet el rosszul a dolog. Én szeretem már a megismerkedésünkkor megdicsérni a másikat, és nem azért, hogy bevágódjak nála, hanem mert nem akarom megtartani magamnak a gondolataimat, hiszen azok nem rólam szólnak.

Kiknek a körében a legnépszerűbb a Kedves Üzenetek?

A mozgalomhoz főleg 18 és 30 év közti nők csatlakoztak, de ennél is érdekesebb, hogy többen egymástól teljesen eltérő világnézetű emberek, akikben mégiscsak van valami közös.

Volt különbség a két nem üzenetei között?

Igen. A nők egyszerűbben, gyorsabban megfogalmazták a mondandójukat, míg a férfiak sokkal több időt, energiát szántak rá. Hihetetlen, mennyi kreativitás van bennük, és hogy milyen mélyről hozták a gondolataikat. Olyan elképesztő és pozitív dolgokat írtak a papírra, amiket még sehol sem olvastam! Habár azért kezdtem el ezt az egészet, hogy magamat és legfőképp másokat motiváljak, egy tonnányi inspirációt kapok vissza. Volt, aki gyönyörű virágmotívumokat rajzolt, más a saját versét vetette papírra, egy srác pedig azt írta: fedezd fel, ma miért keltél fel. Ez utóbbi nagyon megragadott.

Ezt minden honfitársunknak észben kellene tartania, hiszen a sztereotípiák szerint híresen borúlátóak vagyunk…

Ha az ember folyamatosan azt hallja, pesszimista a magyar, akkor azt is fogja észrevenni. Korábban én is így vélekedtem, a Kedves Üzenetek sikere viszont rácáfolt erre: az emberek igenis pozitívak, segítőkészek, akik örömmel csatlakoznak közösségekhez.

Az interneten is rengeteg életbölcsességet találni, amikor az ember felmegy a Facebookra, özönlenek a hírfolyamába az idézetek. Hogy tud ezek mellett hatásos maradni egy hagyományos üzenet?

A közösségi oldalakon folyamatosan érnek minket ilyen ingerek, egy asztalon hagyott üzenetre viszont senki sem számít, és ez a meglepetés, valamint a sorok íróját körüllengő titokzatosság kizökkenti az embereket a monoton hétköznapokból. Továbbá így eljuthat a mondandó olyanokhoz is, akik nincsenek jelen online. Másrészt, szerintem nagyobb erő rejlik a régi értékekben, például egy kézzel írt levélben, aminek időt szánunk az elkészítésére. A könnyű befogadásra szánt, neten megosztott idézetek csak pillanatnyi inspirációt nyújtanak, és másnapra el is felejtjük, ha viszont saját tapasztalatunkat fogalmazzuk meg, az maradandóbb és hitelesebb is lesz, mint egy Coelhótól átvett gondolat.

Te milyen tapasztalatokból merítesz ihletet?

Azokból, amik a legnagyobb tanulságok voltak az életemben. Mindig is féltem megosztani a terveimet másokkal, mert attól tartottam, ellopják az ötleteimet. Meg kellett tanulnom, hogy bátran meséljek az álmaimról, irigykedés helyett segítsek annak, aki hasonló terveket szövöget, hiszen ez nem egy verseny, és én is csináljam a dolgomat, mert az elképzeléseimet csak én tudom úgy megvalósítani, ahogyan azok megfogalmazódtak bennem.

Melyik üzeneted bizonyult a legnépszerűbbnek?

Mestermű vagy, kezdj is el úgy bánni magaddal. Nagyon sokan kedvelték és megosztották.  A lányoknál különösen népszerű téma az önbecsülés, engem is ez foglalkoztatott leginkább, ami azt bizonyítja, annyira nem vagyunk mások legbelül.

Nemcsak az üzeneteid tartalmára, de a különleges betűidre is nagy gondot fordítasz. Tanultad a tipográfiát?

Nem, de mindig is szerettem alkotni. Gyerekkoromban rajzoltam, a tipográfia pedig húszéves korom körül vált önkifejezéssé. Az alkotás öröme családi vonás: gyakran ajándékoztuk meg egymást saját készítésű tárgyakkal, illetve a szüleim kézműves táborokba küldtek. Hálás vagyok nekik, amiért a kreativitást a mindennapjaim részévé tették.

A hétköznapok során is szoktál üzenetekkel kedveskedni?

A munkahelyemen elkezdtem cetliket írni a kollégáimnak, legyen az egy szülinapi jókívánság vagy pár humoros sor. Nem terveztem tudatosan, hogy ezt csinálom, csak napok múlva döbbentem rá, hogy jé, hiszen ez szokásommá vált! Az a fő célom, hogy ez másokkal is így legyen, hogy még több kedvesség legyen a munkahelyeken, iskolákban.

Mik a további terveid a Kedves Üzenetekkel?

A soron következő eseményünk december 16-án lesz, amikor az ajándékozásra helyezzük a hangsúlyt: ezúttal közvetlenül a járókelők kezébe adjuk az üzeneteket, akár egy-egy szaloncukor kíséretében – a közelgő karácsony miatt talán ez senkinek sem lesz olyan furcsa. De ne csak az ismeretleneket, hanem a közeli hozzátartozóinkat is lepjük meg! Gyakran arra sincs idő, hogy leüljünk és végiggondoljuk, melyik barátunkat akarjuk megajándékozni. Erre akarok alkalmat teremteni, amikor kedves üzeneteket vagy akár leveleket fogalmazunk meg a számunkra fontos embereknek.

Szöveg: Fekete Fanni

Fotók: facebook.com/kedvesuzenetek, Fekete Fanni