Milyen érzés anyaként azt látni, hogy mindenféle atrocitások, erőszak éri a lányodat a filmvásznon?
KATALIN: Még erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy megnézzem Dorkát A hentes, a kurva és a félszeműben, habár ebben a filmben már „átment” gyilkosnak. Igen rosszul viselem, ha mindenféle szörnyűségek történnek vele a filmvásznon, kerékbe törik, kínozzák, megölik. Szakmabeliként úgy kellene megítélnem, hogy egy kolléga munkáját látom. Dorka tizenöt éve volt a pályán, amikor már tudtam őt színésznőként nézni a színházban.
Dorka, hogyan lehet felkészülni a fizikailag- lelkileg egyaránt megterhelő szerepekre?
DORKA: Amikor forgatok, nem azzal foglalkozom, hogy húha, ez milyen nehéz, megterhelő, hanem csinálom a dolgomat. Nincs más választásom, mint nekiugrani. Nehezen tudok bármit felszínesen csinálni, nagyon sokat agyalok. Rengetegszer átgondolok mindent, aztán belepörgetem magam.
KATALIN: Tanúsíthatom, hogy így van. Amikor Samu és Dorka gyerekek voltak, és elmentünk egy étterembe, mindig Dorka volt az, akire sokat kellett várni, amíg kitalálja, hogy mit akar enni.
DORKA: A másik „nagyszerű” tulajdonságom, hogy nehezen döntök.
KATALIN: Én a másik véglet vagyok, hebrencsként hozom meg a döntéseimet.
Külsőleg egyre nagyobb a hasonlóság köztetek. Milyen súrlódások, eltérések jellemzik a kapcsolatotokat?
KATALIN: A családon belül mi állunk egymáshoz a legközelebb érzelmileg, de világlátásban és gondolkodásban nagyon különbözőek vagyunk.
DORKA: Mama gyakran kérdezi tőlem, hogy „miért kell megint kinyitnod a szádat, miért akarsz mindig az igazság bajnoka lenni?”.
KATALIN: Bennem nagyon nincs meg az a szüfrazsett-tempó, ami Dorkában megvan. Fiatalabb korában az öltözködése is vitatéma volt. Idővel az ember rájön arra, hogy a gyereke másmilyen, mint ő. Elfogadtam, hogy Dorkának fontos az öltözködés, és mindig nagyon jól néz ki.
DORKA: Gyerekkoromtól végigkísér, hogy mama nem érti, miért nem olvasok annyit, mint ő. Amikor éppen nem érek rá, vele olvastatom el a szövegkönyveket.
Kamasznak mennyire volt nehezen kezelhető Dorka?
KATALIN: Tizennyolc éves korában úgy érezte, hogy a nevelése befejeződött. Tudomásul kellett vennem, hogy a lányom elindul a saját útján.
DORKA: Mama bizonyos dolgokat nagyon ellenez, és ha valamit nagyon ellenez, akkor biztos, hogy én abba az irányba fogok menni. Ilyen volt például a színésznőség.
Kati, te szintén kakukktojásnak számítottál a szüleid szemében, amikor bejelentetted, rendező akarsz lenni? Akkoriban ez még nem volt bejáratott út a nők számára.
KATALIN: A főiskolán tizenhat fi ú között voltam egy szem lány. A szüleim nem szóltak bele a választásomba, miután édesanyám, akire valójában Dorka hasonlít, mindenáron színésznő akart lenni. Azért keveredtem erre a pályára, mert gyerekkorom óta azt hallottam reggeltől estig, hogy a színház a legcsodálatosabb hely a világon. Anyám sajnos nem élhette meg, hogy Dorka megvalósította az ő álmát.
Eleinte miért ellenezted a lányod pályaválasztását?
KATALIN: Próbáltam óvni őt a színészettől. Teljesen kétségbeestem, összeomlottam, amikor közölte, hogy a színművészetire jelentkezik. Érettségi után a vendéglátóipari főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. Angol-matek különórákra járt a következő évi felvételihez.
DORKA: Előtte hosztesziskolába is jártam, meg teológiára, aztán eljutottam Tarr Béla Sátántangó című filmjének forgatására, és onnantól kezdve tudtam, hogy színésznő akarok lenni.
…
Az interjút teljes terjedelmében a Nők Lapja Psziché 2018/3. lapszámában olvashatjátok el. A magazint április 6-tól keressétek az újságosoknál!
Szöveg: Szentgyörgyi Rita
Fotó: Falus Kriszta
