Mi volt az első Egysorosod?

Mindig is foglalkoztatott a jó szlogenírás. A nagy brandek igazán jó egy mondatai. 17 éves koromban a Baár-Madas Gimnáziumban a francia tanárnőm hívta fel a figyelmemet egy pályázatra, amit Budapest akkori főpolgármestere írt ki, a városnak kellett szlogent írni. Emlékszem, egyetlen egy szlogent adtam be pályaműként, és megnyertem vele a fődíjat, ami akkor számomra elképesztően nagy összeg volt. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az első Egysorosom : Budapest, a Tiéd is!

Mennyi idő telt el az első megírása és közzététele között?

2013-tól kezdve nagyjából 2 éven át írtam tele noteszeket, mire felgyülemlett annyi, amiből válogatni tudtam, és csiszolni őket, valamint letisztult bennem a kreatív koncepció, és lett elég bátorságom ahhoz, hogy mindezek által felvállaljam a sebezhetőségemet. Ne izgasson, vagy ne azért tegyem, hogy mások mit gondolnak erről. 2016 nyarán kezdtem el őket publikálni azon a platformon, amiben a legjobban hiszek: az Instagramon.

Az első meghatározó irodalmi élmény az életedből?

Nagyon nagy hatással volt rám Madách Imre: Az ember tragédiája című műve. A mai napig alig tudom letenni, ha beleolvasok, sok részlete eszembe jut bizonyos helyzetekben, például az, hogy „Nem az idő halad, mi változunk..”  Frenetikus alkotásnak tartom, minden kérdés, amit feszeget, örök érvényű.

Egyenes út vezetett Gyöngyöstől Londonig?

Inkább úgy mondanám, hogy sok remény, csalódás, küzdelem és kitartás. A MOME-n sikerült olyan diplomamunkát alkotnom, amire külföldön is felfigyeltek, és amiből lett, egy kreatív állás Londonban. Az utak soha nem egyenesek, viszont nagyon örülök, hogy ezen az úton járok, és hogy ráléptem.

Ha most kéne választanod egy verset/regényt/irodalmi művet, ami rímel a jelenlegi életedre, melyik lenne az és miért?

Walt  Whitman Oh Me ! Oh Life ! című verse és legjobban ez a részlete:

„Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?

Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.”

Sokáig bántott az, hogy nem éreztem, én hogyan tudnék hozzátenni valamit a világhoz, visszaadni valamit a sok jóért cserébe, ami már ért, és sokszor elkeserített az a színjáték is, amit emberek életében, vagy épp a social médiában látok… Azóta kerültem harmóniába, amióta tudom ezt kellően bölcsen nézni.

Melyik magyar költőnek, írónak mutatnád meg az Egysorosaidat, ha visszautazhatnál az időben?

Karinthy Frigyesnek. Az ő humora és sokoldalú írói gondolkodásmódja áll hozzám a legközelebb, úgy érzem, nagyon jót beszélgetnénk a Nihil című verséről együtt. Arról, hogy egy érzés is lehet művészet. De Márai Sándorhoz is nagyon szeretnék visszautazni, elmondanám neki, hogy végigolvastam a Naplóit.

Mi a célod az Egysorosokkal?

Hatni szeretnék. A szavak szárnyán tovább adni egy érzést az erre nyitott emberek számára. Megfigyeltem, hogy az igazán jó versek valamely sorára mindig emlékezünk. Amit a költő nem „értelemmel” írt, hanem sokkal mélyebbről, szívvel, ami egy „igazi” sor.

Volt egy rossz hullám az életemben, több oknál fogva sem találtam önmagam. Akkor határoztam el, hogy amiket „nem mondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Hogy fogok valami olyat alkotni, ami nem függ senkitől és semmitől, amit bárki megtalálhat a zsebében, miközben a metróra vár, vagy a párnáján ébredezik reggel, ami által mi emberek egymáshoz tudunk kapcsolódni.

Mindig is rosszul voltam attól a mondástól, hogy a járt utat el ne hagyd a járatlanért. Lehet, hogy  csak a járatlan utak vezetnek új helyekre önmagunkban. Sok értékes személyt ismertem meg azóta, hogy elkezdtem az írásaimat publikálni, bízom benne, hogy bizonyos emberek, akik az Egysorosok szellemi sorsához tartoznak, most is úton vannak ezen a járatlan úton felém.

Ha egyetlen Egysorost ajánlhatnál a nőknek – ha már nőklapja.hu :) – a meglévők közül, melyik lenne az?

Szöveg: Sors Rita

Fotó, illusztráció: Kovács Richárd, Tari Sophie