Borbély Alexandra

A jelenleg második nagyjátékfilmjét forgató színésznő igyekszik minél többet olvasni – már csak azért is, mert művészként nagyon fontosnak tartja a könyvek képzelőerőre gyakorolt hatását.

Melyik a kedvenc könyved?

Vaszilij Akszjonovtól a Moszkvai történet, mely az orosz főváros történetét mutatja be a sztálinizmus idejében, egy orvoscsaládon keresztül. Fontosnak tartom, hogy egy regény ne csak egy romantikus sztorit meséljen el, hanem legyen benne valami többlet, hogy részletes betekintést nyújtson valamibe, ahogyan teszi ezt a Moszkvai történet is. A könyv legkedvesebb karaktere számomra az apa, Borisz Gradov, aki egy kiváló szakember. Körülbelül tíz évvel ezelőtt olvastam a művet, de ma is gyakran eszembe jut az a jelenet, melyben a rendszerellenes főhőst pont Sztálinhoz hívják ki, hogy mentse meg az életét.

Mi volt életed első meghatározó olvasmányélménye?

Kiskoromban imádtam az úgynevezett pöttyös könyveket. Ezek családi történetek egy-egy gyerek karakter elbeszélésében. A két Lotti volt a kedvencem közülük, de a sorozat minden darabját meg akartam szerezni. Emlékszem, a nagymamám összes példányát elkértem. Később a Bűn és bűnhődés volt rám óriási hatással: nagyon gyorsan kiolvastam, pedig mindössze tizenhat éves múltam.

Ki a kedvenc szerződ?

Rejtő Jenő, aki a pöttyös könyvekhez hasonlóan végigkísérte a gyerekkoromat. Azt szeretem a regényeiben, hogy egy különleges világba kalauzolnak el – szerintem minden tinédzsert meg kellene ismertetni a műveivel. Engem leginkább A szőke ciklon és A tizennégy karátos autó ragadott magával.

Melyik az az irodalmi karakter, akit szívesen életre keltenél a filmvásznon vagy a színpadon?

A Noszty fiú esete Tóth Marival címszereplőnőjét régi vágyam eljátszani, de sajnos ehhez a szerephez már idős vagyok. Talán majd egy rendhagyó feldolgozásban.

Mi alapján választasz könyvet?

Rendszeresen olvasok szlovák és cseh irodalmat – ennek elsődleges oka, hogy nem élek szlovák környezetben, de nem szeretném elfelejteni a nyelvet. Előnyben részesítem a női történeteket is, legutóbb Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című kötetét olvastam. Ha pedig könnyed kikapcsolódásra vágyom, akkor skandináv krimiket választok.

Volt olyan mű, ami csalódást okozott?

Sokan ajánlották a Száz év magányt, ódákat zengve róla, én viszont túl érzelmesnek találtam.  Igaz, a spanyol nyelvű irodalom sosem állt hozzám közel, inkább az orosz és a skandináv felé hajlok. Ennek ellenére később valószínűleg újra megpróbálkozom Márquez regényével – lehetséges, hogy csak azért nem tetszett, mert nem a megfelelő időpontban olvastam.

Mit olvasol jelenleg?

Egy dán novelláskötetet, a Karateütést Dorthe Nors-tól, amit Ott Annától kaptam. Ahogyan a színdaraboknál, úgy a könyvek esetében is azt szeretem, ha nem túl direkt, hanem teret hagy a fantáziának. A Karateütés pont ilyen: ahelyett, hogy didaktikus módon kinyilatkoztatná, mire gondolt a szerző, kérdéseket tesz fel és hagyja gondolkozni az olvasót. Ez egyrészt nagyon izgalmas, másrészt azért is pozitív, mert gazdag képzelőerővel jobban ki tudja fejezni magát az ember.

Milyen kötetek szerepelnek a „bakancslistádon”?

Gyakran előfordul, hogy elolvasom egy könyv ajánlóját, hogy megsaccoljam, tetszene-e vagy sem. Ha ez nem kelti fel az érdeklődésem a mű iránt, akkor képtelen vagyok rávenni magam, hogy belekezdjek. Úgyhogy mindenekelőtt egy olyan emberre van szükségem, aki minden hónapban a kezembe ad egy könyvet, mondván:  Szandra, ez neked biztosan tetszeni fog.

Fenyvesi Zoltán

A Tiszta szívvel főszereplője gyerekkorában nem rajongott a kötelező olvasmányokért, később viszont épp ezen művek egyike vált legkedvesebb könyvévé.

Mi a kedvenc könyved?

Ahogyan például zenében, úgy irodalom terén sincs kedvencem, inkább műfajt tudnék mondani: legjobban a kalandregények jönnek be. Ezeket lendületességük, fordulatokban gazdag cselekményük miatt kedvelem. Rengeteg ilyen típusú, például kémekről szóló történetet olvastam már.

Szerzők közül van esetleg kedvenced?

Sok magyar író van, akit nagyon szeretek. Szentesi Éva különösen közel áll hozzám, mert régóta személyesen is ismerem. Legutóbb is tőle olvastam, a Kardos Margit disszidál-t.

Melyik könyv nyújtotta életed legmeghatározóbb olvasmányélményét?

Az Egri csillagok. Érdekes, mert amikor iskolás koromban először olvastam, kifejezetten nem tetszett, pár év múlva viszont, amikor ismét a kezembe került, adtam neki egy újabb esélyt, és megérte, mert akkor már teljesen lekötött. Gimnazista korom óta foglalkoztat a történelem, hogy milyen volt a múlt, és Gárdonyi regényén keresztül visszautazhattam az időben. Egyébként a jövőben játszódó sci-fiket is szeretem: érdekes olvasni, hogyan képzelték el a nem olyan távoli jövőt a kilencvenes években, és hogy mi valósult meg belőle.

Mi alapján választasz könyvet?

Leggyakrabban barátok, ismerősök ajánlása a döntő, vagy pedig a kötet hátoldalán olvasható rövid cselekményismertető. Bár nem vagyok a híve annak, hogy egy könyvet a borítója alapján ítéljünk meg, előfordult, hogy azért vettem le egy művet a polcról, mert nagyon felkeltette a figyelmemet a címlapja.

Volt olyan mű, ami csalódást okozott?

Életem első olvasmánya, a Kincskereső kisködmön, amit általános iskolában adtak fel, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Sokkal jobban megfogott A két Lotti, amit viszont önszorgalomból olvastam el. Szerintem ha kötelező jelleggel kezdünk el egy könyvet, akkor sokkal nehezebben fogyasztható, ezért csak olyat érdemes választani,  ami valóban érdekel.

Ki az az irodalmi karakter, akit szívesen eljátszanál egy filmben?

Mészöly Ágnes Szabadlábon című regényének mozgássérült főhőse, Győri Dani. Sok kapcsolódási pont volt az életünkben, így teljes mértékben tudtam azonosulni vele. Ha filmet forgatnának a könyvből, biztosan megpályáznám ezt a szerepet.

Mit olvasol jelenleg?

Sajnos mostanában kevés a szabadidőm; legutóbb akkor volt módom olvasni, amikor vakációra mentem: a már említett Szentesi Éva-regény volt az útitársam. Gyakran járok tömegközlekedéssel, és a villamosra felszállva első dolgom, hogy előveszek egy könyvet, de hazaérve már semmi energiám, így olvasás helyett inkább filmeket, sorozatokat nézek.

Milyen kötetek szerepelnek a „bakancslistádon”?

Nemrég kaptam egy könyvet, ami a SISU – Pozitív életszemlélet finn módra címet viseli és Joanna Nylund a szerzője, erre nagyon kíváncsi vagyok – már az asztalomon várja, hogy belekezdjek.

Szöveg: Fekete Fanni

Fotók: Fenyvesi Zoltán, Smagpictures.com / Csaba Schumy