A Budapesti Fesztiválzenekar barokk együttesének szeptember 26-i hangversenyén, az Európai Hidak 2018 fesztiválon többek között egy olyan Bach-hegedűversenyt is hallhatunk, amelynek elveszett az eredeti kézirata. Az együttes koncertmesterét és az est szólistáját, Lesták Bedő Esztert különleges kapcsolat fűzi a 18. század zenéjéhez.

Miért pont a barokk? Mit tud ez zene, amit a többi nem?

Tiszta, nemesen egyszerű ennek a korszaknak a zenéje, átlátható formák, befogadható időtartam, többnyire vidám karaterek jellemzik. Ezek miatt szereti a barokk zenét, például Vivaldit az is, aki nem komolyzene-rajongó. Én bizonyára meg azért, mert talán jobban ki tudom fejezni magam, ha barokk zenét játszom.

Gyakran előfordul a zenetörténetben, hogy tudunk egy darabról, bár maga a kézirat nem maradt fenn? Honnan lehet tudni például erről a Bach-hegedűversenyről?

A régi korokban nem létezett a modern adattárolás rengeteg formája. Vagy megmaradt egy kotta, vagy elveszett, nagyon sokszor például tűzvész áldozatává váltak olyan remekművek, amelyeknek létezéséről például későbbi levelekben lehet olvasni. A mi esetünkben azt tudjuk, hogy Bach hét csembalóversenyt írt, ezek egyikét d-moll hangnemben. Háromnak nincs meg az eredeti formája, négy fennmaradt korábbról, vagy mint hegedűverseny, vagy mint a Brandenburgi versenyek egyike, vagy mint valamelyik kantáta egyik tétele. Nem értek azonban egyet azokkal, akik Vivaldinak tulajdonítják a d-moll hegedűversenyt, mert szerintem nagyon is „Bachos”! Vivaldi is zseniális versenyműveket írt, de azok nagyon különböznek ettől a műtől.

Te mikor hallottál erről a műről először?

Kelemen Barnabással, az Erkel Kamarazenekar koncertmestereként játszhattam ezt a darabot, és az ő zseniális előadása lenyűgözött. Arra gondoltam akkor, hogy ez olyan nehéz darab, amit én soha nem tudnék megtanulni. Hogy mégis belevágtam, az magának Bachnak köszönhető. Nemrégiben játszottuk a Fesztiválzenekar barokk együttesével a 146-os kantátát, amelynek az egyik tétele a hegedűverseny lassú tétele orgonával és kórussal. Akkor és ott megszületett bennem az elhatározás, hogy megpróbálom megtanulni. Eljátszottam a zenekar Végh Sándor versenyén, és a döntőbe jutva nyertem a lehetőséget, hogy eljátszhassam koncerten. Óriási dolognak tartom, hogy ebben a rendkívül sokszínű zenekarban szólistaként is kipróbálhatjuk magunkat.

Hogyan kell elképzelni ezt a munkát? Mi alapján próbálod kitalálni, vajon milyen lehetett az eredeti változat?

Ennek a műnek az esetében minden hegedűsnek lehetősége van a saját ízlése, gondolatai szerint alakítani a meglévő anyagot, mivel nem ismerjük a szerző által pontosan leírtakat. De az kicsit túlzás, hogy ez saját változat lenne. A fellelhető felvételeken mindenkinél akadnak kisebb-nagyobb eltérések. Van, aki minden hangot külön játszik, én pedig nagyon sokszor összekötök hangokat, mert így dallamosabb. Bach mindig hangszerszerűen írt, azaz „jól fekszik” a darab az adott hangszeren, jól esik játszani. Ennek az egyik oka, hogy ő sokféle hangszeren játszott, tudta, melyiken mi kényelmes. Próbáltam a tipikus artikulációkat átültetni, és csak remélni tudom, hogy a Mester elégedett lenne a megoldással.

Csak nekem tűnik úgy, hogy ez nem annyira gyakorló muzsikusi, mint zeneszerzői vagy zenetörténészi feladat?

Ez csupán kreatív feladat, a zeneszerzéshez képest nagyon egyszerű dolog, hiszen nem a semmiből teremtek valamit, hanem egy meglévő darabot értelmezek kicsit szabadabban, mintha az eredeti változat rendelkezésre állna. Nem is tervezem, hogy nyomtalanul elveszett darabokkal foglalkozzam, ezzel a kérdéssel szerintem a zeneszerzők is óvatosan bánnak. Maradok a hegedülésnél, ebben az évadban is rengeteg csodaszép feladat vár rám.

A hangverseny műsora részletesen itt található.

Szöveg: Mörk Leonóra

Fotó: Stiller Ákos