Miért helyeztétek a nők alkoholfogyasztására a hangsúlyt az idei kampányban?

A tavalyi Száraz November alatt elvégeztünk egy kvalitatív kutatást az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karával,79, kihívásban részt vevő ember bevonásával, az alkohollal való megküzdési stratégiákat vizsgálva, és az eredmények azt mutatták, beszélnünk kell róla. Az alkoholforgalmazók fő célközönségévé a 16-18 éves lányok váltak, mégsem tudunk sokat italhoz fűződő viszonyukról. A legtöbb kutatás a férfiak fogyasztási szokásait elemezte, tévesen ebből következtetve a nőkére is, holott a két nem tagjai jellemzően teljesen más okból isznak: míg előbbiek megfelelési kényszerükön oldanának rajta, utóbbiak érzelmi problémáik miatt nyúlnak a pohár után. Férfiak uralta világunkban a nők ivása máig tabunak számít és szégyen övezi – sokan titokban isznak. A kampány elindulásakor viszont a majd’ ezer fős Száraz November-Egymás közt Facebook-csoportban tömegesen kezdtek vallani róla, ami forradalmi pillanat Magyarországon, korábban nem volt erre példa. Volt, akiről a megingásakor kiderült, évek óta zugivó. Azzal, hogy felismerik, nem sikerült teljesíteniük a kihívást és segítséget kérnek, megtették az első két lépést a felépülés felé vezető úton.

A kutatás eredményei alapján a 25 év alatti és a 60 év feletti nők körében a leggyakoribb a kockázatos ivás. A tinédzserek esetében ez nem olyan meglepő; a nyugdíjas korúaknál mi erre a magyarázat? 

Ők még egy olyan világban nőttek fel, ahol a nők elé szigorú elvárásokat támasztottak. Kötelezően férjhez kellett menniük, sokan ezért boldogtalan párkapcsolatban élik le az életüket, magukra maradva a gyerekneveléssel, később idős szüleik gondozásával. Valószínűnek tartom, hogy ezekre az érzelmi kihívásokra reagálnak az alkoholfogyasztással.  Rengeteg nő elégedetlen a sorsával – ahhoz, hogy megváltozzon a szerepük a társadalomban, először nem is azt kell újradefiniálni, hanem arra kell választ kapni, milyen a posztmodern férfi és apa. A nemek forradalmát együtt kell elkezdeniük. A Száraz November során mi is erre törekszünk: korábban én voltam a kampányarc, most viszont már ügyelünk rá, hogy többségében női munkatársak szólaljanak meg.

Ellentmondást érzek a nők alkoholfogyasztásában: aki iszik a buliban, az „vagány”, aki nem, arra rásütik, hogy biztosan gyermeket vár – mintha a függetlenségük kifejezőeszköze lenne az alkohol…

Szerintem a nők sok esetben nem látják szükségesnek, hogy igyanak, enélkül is jól éreznék magukat. Téveszme, hogy csak alkohol hatására tudnak feloldódni, de le van szabályozva, mit csináljanak, hogyan viselkedjenek a társas összejövetelekkor – előfordul, hogy ennek a kényszernek tesznek eleget, mikor a pohár fenekére néznek. Egyenrangú női-férfi kapcsolatra vágynak őszinte beszélgetéssel, nem bepiálva, hogy a férfiak normálisan el tudják mondani, mit is akarnak.

A kutatás egyik alanya például józanul átlátta, a megismert férfi csak alkalmi szexet akar.

Nagyon jó, hogy erre rádöbbent, de ez azt is jelenti, eddig rosszul dekódolta a dolgokat. Egy kevésbé magabiztos nőnek felerősítik az önbizalmát a férfiak dicsérő szavai, ivás után pedig még könnyebben befogadja azokat.

A vizsgálatban részt vevők közül többen egy másik tevékenységgel kompenzálták az ivást, mint például a hamburgerevés vagy a vásárlás. Hogyan kerülhető el, hogy egyik függőségből a másikba essenek?

A megvonás természetes velejárója a csere, ha csak erre az időre korlátozódik, akkor nem jelent problémát, de körültekintőnek kell lenni: mindig vizsgálják meg, jobb dologra váltották-e fel az alkoholt, és hogy milyen következményei lehetnek az új elfoglaltságnak. A jóga és a kocogás például remek ötlet, a pornó és a spangli már kevésbé.  A függőség ellentéte egyébként nem a józanság, hanem a közösség – javaslom, hogy keressenek egy nem ivó társaságot, mellyel az unalomig ismételt lerészegedős estek helyett új programokat szervezhetnek, a fővárosban például számos száraz rendezvényt hirdettek a hónapban. Mi a barátaimmal egyszer hajnali kettőig ország-városoztunk, nagyon klassz élmény volt. Döbbenetes erőt tudnak adni a sorstársak, a Facebookos csoportban például több tucat biztató komment érkezik a megingást jelző, segítséget kérő posztokra.

Milyen egyéb tanulságokkal szolgált a kutatás?

A magyar társadalomban óriási szerepe van az alkoholnak, hiányzik egy gát, ami szabályozná a fogyasztását. Már a szülők is megengedik a gyerekeiknek, hogy igyanak a házibuliban, az egyetemeken pedig ez szinte elvárás, a gólyatábort közös berúgással kezdik, kizárva a józan kapcsolatteremtés lehetőségét. A 25 és 35 év köztiek zöme iszik, és 50-60 éves korukra komoly alkoholproblémával fognak küzdeni. A kutatásban részt vevőknek ugyanakkor javult a mentális állapotuk, kipihentebbek lettek, jobban fogott az agyuk és erősebbé vált az önképük.

A kihívást elsősorban azoknak ajánljátok, akik legalább heti egyszer fogyasztanak alkoholt. Miért jelent gondot, ha valaki a hétvégi bulin vagy egy fárasztó munkanap után alkohollal lazít?

Mert megvan a kockázata, hogy egy rosszabb élethelyzetbe kerülve, mint a szakítás vagy a munkahely elvesztése, a heti egy poharat egy üveg váltja fel. A magyarok heti rendszerességgel isznak, és azt hiszik, ez a normális, ahogyan alkoholkultúra kifejezésünk is jelzi, pedig a két dolog elég messze van egymástól – a belgyógyászati osztályon fekvő betegek zöme az alkohol miatt került kórházba, mi köze ennek a kultúrához? Az alkohol mértékletes fogyasztása valójában évi 4-5 alkalom. Nem az a célunk, hogy megfosszuk az embereket az ivás örömétől, hanem hogy az a helyére kerüljön, ami az ünnepek idején van. Az, hogy elmennek a barátaikkal szórakozni, nem ünnep, hanem egy egyszerű társas esemény, mégis, a bulizás természetes velejárójává vált az ivás. A mennyiség helyett a minőségre törekedve, különlegesebb élményt fog nyújtani az alkoholfogyasztás.

Az esemény egyik bejegyzésében a frusztáló hozzászólások, ivásra biztató viccek mellőzésére kéritek az alkoholt nem fogyasztókat. Ilyen megosztó a kihívás?

Igen, a negatív megjegyzések végigkísérték a korábbi kampányokat. Sosem értettem, tanult emberek miért ítélkeznek, de borvirágos orrú, sörrel pózoló fotóikat látva mindig kiderült, ez valójában róluk szól és nem rólunk. Sokan pedig saját barátaik provokációjáról számoltak be, akik egész este itallal kínálgatták őket, és addig nem szállnak le róluk, míg nem koccintottak velük valamilyen, alkoholnak álcázott folyadékkal.

Hogyan lehet meggyőzni ezeket a kétkedő barátokat?

Aki nem képes támogató közeget biztosítani a kihíváshoz, az nem a barátom. Sokak számára lehet ez visszajelzés arról, hogy nem egyenrangú félként kezelik őket a kapcsolataikban. A kutatásunkból egyébként az is kiderült, hogy a nők inkább nyújtanak a Száraz November során segítséget, mint a férfiak, de hiba lenne a megmentő szerepét rájuk ruházni.

Mit tegyen az, aki nem tudja teljesíteni a Száraz Novembert?

Ha nem volt elég erős a motivációja, jövőre vágjon bele újra. Ha annak ellenére nem sikerült neki, hogy nagyon akarta, emellett bűntudat kísérte a kilengését, az azt jelzi, elvesztette a kontrollt az ital felett – ez esetben érdemes felkeresnie két felépülésközpontunk egyikét. Az idei évben azt tapasztalom, sokan adják fel, de ők nem is heti-, hanem napi ivók, csak ezt a végsőkig tagadják. Aki viszont súlyos alkoholproblémája mellett kezdi el a kihívást, az életével fizethet, a hirtelen alkoholmegvonás ugyanis az idegrendszer széteséséhez, delirium tremenshez vezethet.

Miben más még az idei Száraz November, mint a korábbiak?

Leválasztottuk a Facebookról, a kisebb közösségek és az egyén szintjére helyezve a hangsúlyt. Ugyan létrehoztunk itt egy eseményt, a kampánnyal kapcsolatos médiahíreket az alapítvány oldalára posztoljuk, az érdeklődők pedig a már említett, zárt csoportban oszthatják meg egymással tapasztalataikat. Ezzel az volt a célunk, hogy ne csak egy Facebookos kampányban, hanem ténylegesen a Száraz November kihívásban vegyenek részt. Újdonság továbbá, hogy meghirdettük a Stratégiai Partner Programot, amire – alkoholforgalmazók és politikai pártok kivételével – bármilyen művészeti, kulturális, üzleti vagy nonprofit, lakossági és edzőtermi jellegű csoport jelentkezhetett, hogy támogassa a kezdeményezést.

Te magad is elfogadtad a kihívást?

Ahogyan minden évben, úgy most is. Könnyen kommunikáló típusként sosem volt szükségem mesterséges megerősítésre, ezért viszonylag későn, a válásomat követően jelent meg az életemben az alkohol: ugyan sosem részegedtem le, de azt vettem észre, várom, hogy beesteledjen és elkortyoljak fél üveg bort.  Az első két Száraz Novemberbe ezért nagyon nehéz volt belevágnom, ám két hét után arra eszméltem, hogy jobban megy a munka, új projektekbe kezdtem – pár hónappal később félszáraz hónapot kellett tartanom, hogy utolérjem magam a feladataimmal. A harmadik évben rájöttem, egyáltalán nincs szükségem alkoholra, csak elálmosít, és nem leszek produktívabb tőle, azóta sikerül tartanom az évi 4-5 alkalmat.

Pár éve a dohányzást is száműzted az életedből. Gyakorlott leszokóként mit tanácsolsz azoknak, akik elkezdik a Száraz Novembert?

Az elhatározás pillanatától kezdve szükségük lesz másfél évre, hogy megerősödjenek, akár egy szakítás esetében. Ha lemondanak egy örömforrásról, meg kell gyászolniuk, akár rituálisan is, felírva egy papírra majd elszakítva azt.  Úgy vélem, minden veszteséget nyereséggé lehet fordítani: vegyenek egy mély levegőt és keressenek egy újabb kihívást. Lemondtak az alkoholról? Oké, viszont visszakapták az egészségüket, ami akár száz évre elegendő lesz.

Szöveg és fotó: Fekete Fanni