Az adventi időszak jelentőséggel bír számotokra?

FERI: Miután megszülettek a próbagyerekeink (ugyanis még ki tudja, mi lesz belőlük…), felvetettem Judithnak, hogy legyen jobban a miénk ez a ráhangolódós, szép adventi időszak. Amikor én voltam gyerek, a szüleimnek ez nem volt fontos, nagyon sokat dolgoztak, máshova kerültek a hangsúlyok. Most már viszont az a divat, hogy költs minél több pénzt, és ess be a fa alá karácsonykor, lehetőleg anélkül, hogy egy hozzád közel álló családtagodban kárt tennél. Mi másképp szeretnénk ezt csinálni, ránk év közben is az egymásra hangolódás, a minőségi együttlét a jellemző, ami az advent sajátja, és ami egy szebb ünnephez vezető út.

Mivel indul ez a ráhangolódás?

JUDITH: Mindig elhatározzuk, hogy az első adventi vasárnap előtt már összeállítjuk az adventi koszorúnkat, de ez sosem sikerül. Viszont aznap délelőtt biztosan leülünk, és indul a kézművesszakkör. Mindenki saját kezűleg készít egyet, így rendszerint mi látjuk el koszorúval a nagymamákat is.

A hozzávalókat hol szerzitek be?

JUDITH: Nézelődünk mindenfelé, ahol izgalmas díszítőelemekre bukkanhatunk.

FERI: Ebben az időszakban elég gyakran csipog a telefonom, jönnek a bankkártyás fizetésről küldött sms-ek, és szinte mindegyik valamilyen virágboltból érkezik.

JUDITH: Van egy nagyon kedves barátnőm, akinek papír- és kelléküzlete van, például nála szoktunk csodákra találni. Panna tavaly beleszeretett egy mosómedve díszbe, úgyhogy az ő koszorúján a vastag szürke gyertyák között egy mosómedve ücsörgött. Neki és Sominak is nagyon jó a kézügyessége, szépérzéke. Minden évben kitaláljuk, hogy melyik szín legyen a vezető motívum: nálam az zöld, fehér, szürke, ezüst a nyerő, a gyerekek szeretnek vadulni, Feri pedig a klasszikus vonalat viszi, ő rózsaszín-lila gyertyákkal szokott hazajönni. Ezekből készül általában a mamának szánt koszorú.

A lakás díszítésének is ilyenkor álltok neki?

FERI: A fényfüzérek egész évben fent vannak kint és bent is a házban. Olyan jó hangulatot adnak akár csak egy esti beszélgetéshez… Ezek mellé felkerülnek a gyerekek által készített apró kis díszek, amelyeket évek óta gyűjtünk és tárolunk. Már dobozok vannak tele velük, mert annyira lelkesek, hogy ha valamiből egyet lehet csinálni az iskolában, ők biztos készítenek hármat, és mindet hazahozzák.

A telet szeretitek?

JUDITH: A hideget, a napfénytelenséget és a réteges öltözködést nem. De mióta Velencén lakunk, a tél is egészen más élmény lett, mint korábban, a városban. A természethez való viszonyunk alapvetően változott, gyakorlatilag állandóan kint vagyunk a szabadban a gyerekekkel. A korábbi években előfordult, hogy hat-nyolc hétre befagyott a tó. Gondold el, milyen élmény az, hogy hazajössz a suliból, felkapod a korcsolyádat, és húsz méterrel arrébb ott a tó, egy óriási korcsolyapálya!

FERI: Ilyenkor bemegyünk a közepéig, megnézzük az ott lévő szigetet, és vissza. A lakóparkban, ahol élünk, van egy csomó gyerek, ha a srácoknak nincs leckéjük, együtt bringáznak, rollereznek, bújócskáznak… Ahogy leesik a hó, már mini hóembereket építenek.

…

A teljes interjút megtaláljátok a Nők Lapja 2018-as Advent különszámában. A magazint november 8-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Galgóczy-Németh Kristóf