A KockaPont közösségi térben kellemes érzés lett úrrá rajtam. Egy hangulatos hely fogadott, ahol azonnal észrevettem a kávépultot, megéreztem a friss fekete illatát és megpillantottam a gyerekrajzzal borított táblákat. A megnyitót megelőző hetekben ugyanis rajzverseny zajlott, autista és nem autista fiatalok egyaránt részt vehettek rajta. Nagyon tetszettek a művek és leginkább a koncepció: mindenki együtt, hiszen mindannyian egyformák vagyunk. Ez a hangulat uralkodott az eseményen, én pedig alig vártam, hogy beszélgethessek az intézmény vezetőjével.

– Nagyszerű ötletet valósítottatok meg a közösségi térrel, de ha jól tudom a projekt ennél sokkal régebbi.

– Ez így van, hiszen öt éve alapítottuk meg a céget, a csokikészítő manufaktúrát pedig négy évvel ezelőtt nyitottuk meg. Akkor még csak ketten voltunk, ezért is nagy dolog, hogy eljutottunk odáig, hogy egy nagyobb helyre tudtunk költözni.

– Azért is kezdtél el ezzel az egésszel foglalkozni, mert a 12 éves kisfiad autista. Az ő jövőjével és munkavállalásával kapcsolatos kérdések indítottak el az úton?

– Az ötlet, hogy autistákkal dolgozzunk egyértelműen a családi érintettségemből fakad. Akkor már 18 éve dolgoztam egy multinacionális cégnél, de az állásom mellett valamilyen hobbit szerettem volna találni magamnak. Így kötöttem ki egy cukrásziskolában. Ezen keresztül aztán megszerettem és megismertem a csokoládét, majd a dolgok szépen lassan elkezdtek összefonódni. Egyre jobban érdeklődtem a csoki iránt, ezért olyan képzésekre kezdtem járni, ahol belga mesterektől és magyar mestercukrászoktól is tanulhattam. Teljesen elmélyültem a csokoládékészítés tudományában és nagyjából ezzel egy időben kellett egy beadandó dolgozatot készítenie a feleségemnek az egyetemen. Egy olyan elképzelt munkahely volt a téma, ahol fogyatékos emberek dolgoznak. Mivel nekem akkoriban egy nagyszerű és új élmény volt a csoki, megálmodtunk egy olyan csokoládékészítő műhelyt, ahol autisták végzik a munkát. Az egész ötletből lett egy jó dolgozat, aztán egy pályázatnak, sok-sok várakozásnak, a kezdőtőke összegyűjtésének, valamint egy befektetőnek köszönhetően – aki lehetőséget látott a projektben – megszületett a KockaCsoki. Két fővel indultunk, ma már kilencen vagyunk.

– A fő célkitűzésetek, hogy az autizmussal élő embereket támogatjátok, valamint segítetek nekik elindulni a munkaerőpiacon.

– Pontosan. Mivel a vállalkozási formánk nonprofit, a bevételeinket arra fordítjuk, hogy képzéseket, tanfolyamokat, foglalkozásokat szervezzünk. A célunk, hogy az autizmussal élő fiatalok munkavállalását és a munkába állását segítsük, támogassuk.

– Milyen lehetőségeket kínáltok a pályakereső autista fiataloknak?

– Van egy ún. pályaorientációs programunk, ami egy tanévig tart és általában hat fiatal vesz részt benne. Őket számtalan szakmával és iránnyal ismertetjük meg. Szerintünk sokkal jobbak így a lehetőségeik és azért is tartjuk fontosnak ezt a gyakorlatot, mert a segítségével kiderülhet például, hogy az ő elképzeléseik megfelelnek-e a valóságnak. Van erre egy jó történetem: volt egy srác, akit elvittünk egy fotóstúdióba, ahol úgy felvillanyozta őt a fényképészet – azon belül is a stúdiófotózás -, hogy beiratkozott egy fotós iskolába. Reményeink szerint lesz lehetősége a jövőben ezzel a konkrét stúdióval együtt dolgozni. De volt olyan fiatal is, aki cukrász szeretett volna lenni, viszont miután megbeszéltük, hogy a mindennapi munkavégzés során mik ennek a szakmának a nehézségei, más irányt vett az érdeklődése. Ez mondjuk egy nagyon jó példa volt arra, hogy nem szabad mindig a legelső, berögződött elképzelések szerint választani, hiszen könnyen lehet, hogy olyan helyen kötne ki a fiatal, ahol nem is érezné jól magát.

– Milyen programokat kínáltok még a KockaPontban?

– Van egy gyakornoki programunk, ahol két teljes hónapig vannak velünk autista fiatalok, akik így beleláthatnak a munkafolyamatainkba és úgy egyszerűen a mindennapjainkba. Megismertetjük őket az irodai munkától kezdve a csokoládékészítésen át a csomagolási folyamatokig. Ezen kívül van egy önálló életviteli programunk, ahol gyakorlatilag a háztartásvezetésre és a főzésre tanítjuk meg a jelentkezőket. A legnépszerűbb mind közül az Auti-klub elnevezésű foglalkozásunk, ami valójában egy szabadidős tevékenységre épülő találkozási pont. Nagyon szokták szeretni, hiszen ez egy kötetlen alkalom, amikor megismerhetnek más autizmussal élő fiatalokat, vagy egyszerűen csak játszhatnak együtt egy jót.

– Miben új ez a hely?

– Itt már nemcsak a csokoládéműhely, de egy oktatóterem is helyet kapott, ahol a jövőben a képzéseinket, csokikészítő foglalkozásokat és workshopokat is tartunk majd.

– Amellett, hogy megmutatjátok az autista fiataloknak a munkaerőpiacon létező szakmákat és egyéb lehetőségeket, mentoráljátok is őket?

– Igen, de nemcsak mi, hanem azok a szakemberek is, akiket meghívunk a programjainkba. Ők nem csupán megtartanak egy órát, hanem részletesen be is mutatnak egy adott szakmát, de az is előfordul, hogy mi teszünk látogatást a fiatalokkal valamely munkaterületen. A programban résztvevők alkalomról alkalomra új mesterségekkel és munkalehetőségekkel ismerkednek meg. Emellett megtanulják azt is, hogyan kell egy jó motivációs levelet és önéletrajzot megírni, valamint azt, hogy hogyan illik viselkedni és megjelenni egy állásinterjún. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az íratlan szabályokat – amik nekünk egészen természetesek – velük is megismertessük.

– Sok szülő megijed, amikor megkapja a diagnózist a gyermekéről, de talán akkor is, amikor a gyerek átlép az egyik életszakaszból a másikba. Nekik is tudtok segítséget nyújtani?

– Természetesen, sőt nemcsak a szülőknek, de a szakembereknek és munkáltatóknak is szervezünk képzéseket. Ezeknek pont az a lényege, hogy a családtagok tisztában legyenek azzal, hogyan tudnak majd boldogulni az autista gyermekükkel, legyen szó egészen kicsi, kamasz vagy munkavállalás előtt álló fiatal felnőttekről. Azoknak pedig, akik friss diagnózissal érkeznek és még nincsenek információik a lehetőségeikről, jogi képzést is biztosítunk, hogy pontosan tudják, mi jár, mi járhat és mi igényelhető a helyzetükben. Sajnos az a tapasztalat, hogy meglehetősen hiányos a tájékoztatás a diagnózisközlés idején. Szóval szeretnénk ezt valamilyen módon „pótolni” és teljeskörűen bemutatni a szülőknek, hogy mit jelent autizmussal élni, mire kell figyelni, milyen fejlesztő szakemberekkel érdemes felvenni a kapcsolatot és milyen terápiás központok léteznek. Ezeknek a kérdéseknek az átbeszéléséhez minden esetben külső szakértőket (gyógypedagógus, pszichológus, jogász) kérünk fel, sőt velük együtt dolgozzuk ki a programokat is.

– Az intézményen belül is foglalkoztattok szakembereket?

– Ez elengedhetetlen, ezért is van saját munkavállalási tanácsadónk, szociális munkás, mentálhigiénés, valamint gyógypedagógus kollégánk. És a cukrászunkat sem hagyhatom ki a sorból.

– Ha már itt tartunk, kikből áll a csokoládéműhely csapata?

– A csokoládéműhelyben három fő dolgozik, ebből kettő autizmussal élő személy.

– Szeretik ezt csinálni?

– Szerintem nagyon. Az egyikük például a csokoládékészítésben nagyon ügyes, mondhatni profi. A másikuk most ismerkedik meg a kávékészítéssel, valamint a felszolgálással. A jövőben persze szeretnénk majd új kollégákat is felvenni.

– Ha jól látom, ez gyakorlatilag egy ugyanolyan kávézó, mint bármelyik másik a városban, ahová akárki betérhet meginni egy finom feketét.

– Igen, azzal a különbséggel, hogy ez egy olyan kávézó, ahol dolgoznak autisták is. Ennek a helynek az a különlegessége, hogy egy kellemes térrel, kávézóval és egyben csokizóval is fogadja a vendégeket. De nemcsak a vendéglátóegységre vagyunk büszkék, hanem arra is, hogy az autistáknak és a családjaiknak is szervezünk programokat. Ezek egy része kifejezetten a fiataloknak szól, akik hasznos információkkal gazdagodhatnak, a másik része viszont teljesen integrált. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert egyértelműen az a célunk, hogy az autista személyek jobban be tudjanak illeszkedni a társadalomba, ugyanakkor a társadalom is megismerje őket. Szeretnénk elérni, hogy ne félelem és kétségbeesés jelenjen meg az emberek arcán, amikor egy autista személlyel találkoznak. Itt a példa, hogy tökéletesen tudunk együtt dolgozni.

A beszélgetést követően tettem egy kis látogatást a csokoládékészítő műhelyben, ahol egy érdekes és meglehetősen ínycsiklandozó munkafolyamatnak is részese lehettem. Ezek után nem volt más hátra: ideje volt megkóstolnom a különleges ízvilágú és kifejezetten dekoratív csokikockákat. Mondanom sem kell, mennyire finomak voltak. A falatozás után még vetettem egy pillantást a kedves és színes rajzokra, majd a kabátomat húzva arra gondoltam: ide hamarosan visszatérek egy jó kávéra.

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: a szerző felvétele