A karácsony az egyik legmeghatározóbb ünnepünk: akik összetartoznak, együtt vannak ilyenkor. Neked milyen emlékeid vannak a karácsonyról gyerekként?

Nálunk mindig nagy karácsonyok voltak, sokan ültük körbe az asztalt. Az édesapám ágán három testvér van, az édesanyám részéről egy testvér, és az ő gyerekeikkel együtt a húgom meg én kitettünk egy nagy társaságot. A szüleim elváltak, de a család ugyanolyan összetartó, mai napig számíthatunk egymásra.

A férjeddel, Krisztiánnal és a lányaitokkal tovább bővült a családi kör. Hogyan változott a rituálé?

Krisztiánnak sajnos már csak az édesanyja él, aki elismert gyógytornászként az Egyesült Államokban dolgozik, Michiganben lakik. A barátai egy részét már ott szerezte, első generációs kapcsolatok ezek. Gyakran utazunk egymáshoz, a karácsonyi ünnepek idején minden második évben meglátogatjuk a gyerekekkel. Ha itthon vagyunk, akkor ugyanolyan zajos a karácsony, mint bármikor előtte. A kicsik a földön hemperegnek, játszanak, szaladgálnak, egymáson átlépnek a játék hevében. Amikor kint vagyunk Amerikában, ott sokkal nyugalmasabban zajlanak a napok: beszélgetünk, egymásra figyelünk, sétálunk és finomakat főzünk.

Gondolom, ott még díszesebb az advent az utcákon, mint nálunk…

Annyira, hogy abban a kisvárosban, ahol Krisztián anyukája él, versenyt rendeznek, hogy ki tudja a legszebben feldíszíteni az utcáját, és a verseny győztese az egész éves áramellátást megkapja ingyen a helyi szolgáltatótól. Tényleg gyönyörű fényfüzérekkel, különböző formákkal vannak feldíszítve a házak, a kerítések.

Kislányként mire emlékszel, amikor a húgoddal és a szüleiddel ünnepeltetek?

Leginkább arra, hogy együtt volt a család. Egy lakótelepi lakásban éltünk, együtt díszítettük a fenyőfánkat és a lakást is, ami mindig csodálatos volt. Úgy tudtuk, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, könyvet, zoknit, logikai játékot mindig kaptunk a sok apró ajándék mellett.

Ti mivel kedveskedtek a lányoknak?

Nagyon korán elkezdem nézegetni az ajándékokat nekik, már októberben gyűjtögetem őket, mert a nagy karácsonyi bevásárlás elveszi a kedvemet. A lányok szülinapja októberben van, ezért figyelembe veszem, hogy akkor milyen ajándékot kaptak. Könyv, játék mindig van a fa alatt, használati eszköz nincs. Ruhát már szoktam választani, mert a két kislányunk nagyon szeret öltözködni. És persze minden meglepetés! Szoktak levelet is írni a Jézuskának, hogy minek örülnének… A listát, ha érdeklődnek, megosztom a nagyszülőkkel, ez segítség mindenkinek az ajándékok kiválasztásánál.

Hogyan zajlik a karácsonyfa díszítése? Titokban?

Éjszaka szoktuk a férjemmel feldíszíteni a fát, a lányok olyankor átmennek anyukámhoz, vagy egyszerűen csak szundítanak a szobájukban. Semmiképpen sem látják, amint elkészül a karácsonyfa. Sokféle díszből válogatunk, vannak olyan régi darabok például, amik mindenképpen felkerülnek a fára, de vannak újak is, amiket abban az évben vásárolok. Szoktam masnikat készíteni, amiket az ágacskák végére helyezünk. Nem egységes a fa, de próbáljuk mindig valahogyan színben és harmóniában tartani.

Szerinted mitől változik meg alapvetően az ünnep a gyerekek születése után?

Attól, hogy családdá válunk, és a régi tradíciókat részben megtartva újakat teremtünk. Remélem, hogy nekünk ez sikerült. Azt a három ünnepnapot, 24-25-26-át úgy szervezzük meg, hogy első nap a szűk családi kör van együtt. Elveszítettük Krisztián apukáját, ezt a helyzetet csak szeretettel, nyitottsággal lehet megoldani… Ha Krisztián édesanyja, Évi itthon van Amerikából, akkor jön velünk mindenhová ezeken a napokon. Mindenki egyformán fontos a családban, az édesanyám szenteste velünk van, vagy a húgomék családjával. Másnap az ebédet anyunál töltjük, a délutánt pedig a Béres családnál, 26-án pedig az anyukám családjánál, a Povárny családnál vagyunk. Utólag szoktunk még a barátokkal egy morzsapartit szervezni.

…

A teljes interjút a Nők Lapja 2018-as Advent különszámában olvashatjátok el. A magazin november 8-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Eszes Andrea

Fotó: Pejkó Gergő