– A tatarcsilla34 című YouTube-műsorodban ismert vagy elismert emberekkel beszélgetsz, a csatornád legújabb sorozatában pedig olyan női párokat mutatsz be, akik erősek, függetlenek, és közben barátnőként támogatják egymást. Lassan ezek a munkáid nagyobb részt töltenek ki, mint a tévés feladatok?

– A tévés szerkesztői múltam nagy segítség abban, hogy értékes videókat, tartalmakat tudok készíteni, mind a két kezem munkája, a szellemi termékem. És igen, lehet, hogy efelé megy a pályám, mert hihetetlenül szabad műfaj: arról és azzal beszélgetek, akivel csak szeretnék. A nehézsége, hogy az anyagi hátterét is nekem kell meg teremteni, mert ez egy saját vállalkozás, ahol a kamera bérlésének, az operatőr, a technikus gázsijának nyilván vannak költségei. Most már büszkén mondhatom, hogy több, nagy múltú cég a csatornám mellé állt támogatóként, ez egyfajta elismerése is a munkámnak.

– A hároméves Milán anyukájaként is könnyebb az időddel sakkozni, ha a saját feltételeid szerint dolgozol?

– Persze. Számomra vállaltan fontos a munka, a karrier, de emiatt nem szeretnék kicsekkolni a gyerekem életéből. Óriási szükségem van rá, hogy vele legyek, és nyilván neki is rám. A férjem egy koreai multivállalat vezetője, tehát az fel sem merült, hogy mi szerepet cseréljünk, és nem is várnám tőle.

– A tévés feladatokat mi alapján vállalod?

– A kiszámíthatóság, tervezhetőség alapján. Most például a Csak show és más semmi miatt tudom, hogy tíz kemény hét vár rám, amikor össze kell szorítanom a fogam, de utána megint egy könnyebb időszak következik.

– Van segítséged?

– Az anyukám most megy nyugdíjba, úgyhogy remélem, többet tudnak majd jönni apukámmal vigyázni az unokára. De nem szeretném túlterhelni őket, fontos, hogy mindig örömmel érkezzenek Milánhoz. Ha moziba vagy színházba megyünk a férjemmel, akkor inkább hívom a tündéri bébiszitterünket, nem anyukámtól kérem, hogy éjszakázzon. Amikor viszont májusban a harmincötödik születésnapomat New Yorkban ünnepeltük, és négy napra elutazhattunk, azt a szüleim tették lehetővé.

– Négy napra mentetek ilyen messzire?

– Ez is óriási ajándék volt, és egyáltalán nem éltem meg fárasztónak a nyolc óra utazást oda és vissza. Az, hogy a repülőn olvashattam, filmet nézhettem, pezsgőzhettem, rég nem érzett szabadságot adott.

– A harmincötödik szülinapod hozott fordulatot bármiben?

– Talán csak annyit, hogy minőségibb arckrémeket használok, mert a bőrömön észreveszem az idő múlását. Különben nincs jelentősége számomra a kornak. Arra igyekszem figyelni, hogy ne nézzek ki idősebbnek annál, amennyi vagyok – az alváshiány miatt voltak már nehéz pillanataim a tükör előtt.

– A szülés után nagyon korán újra munkába álltál, miért?

…

A választ és az interjú folytatását megtaláljátok a Nők Lapja Gyerek 2018-as téli különszámában. A magazin november 27-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Kovács Szilvia