Múlt héten New Yorkban vetted fel a telefont. Munkaügyben jártál ott?

Igen. Két-három évenként rendeznek egy Playboy-konferenciát, ilyenkor az amerikaiak elmondják a legújabb irányelveket, a többi ország pedig hozzáfűzi, hogy ők mit csinálnak. Lehet tapasztalatot cserélni meg főleg ismerkedni, kapcsolatokat építeni. Erőteljes networking.

A magyar Playboy mennyire önálló?

Teljesen. A magazin 66 éve indult útjára Amerikában, azóta nagyon megváltozott a világ, folyton újra kell gondolni mindent. Egy-egy ilyen váltás esetén az amerikaiak mindig leszögezik, tisztában vannak azzal, hogy Kelet-Európában egészen mások a viszonyok. Nyilván az olvasók igényei is mások, ránk bízzák, követjük-e őket. 2016-ban például, amikor szakítottak a meztelenséggel, mi itthon tartottunk egy gyors közvélemény-kutatást, és ennek fényében úgy döntöttünk, ragaszkodunk az aktfotókhoz. Egy év múlva egyébként az amerikaiak is meggondolták magukat. Szóval nincs központi vezérlés, szabad kezet kaptunk.

Mégis melyek az érvényes irányelvek? Hugh Hefner, a lap alapítója annak idején a nők szexuális felszabadítását tűzte zászlajára, de ezt talán már meghaladtuk.

Azért még nem teljesen. Ráadásul a szabadság nem olyan dolog, amit egyszer kivívunk, és attól kezdve magától értetődik. Olyan, mint a házasság, újra és újra energiát kell fektetni bele. Ha nem vigyázol rá, nem ápolod, nem fog tovább működni. Ez a politikai és közéleti szabadságra ugyanígy igaz. Nem pottyan az ölünkbe, ha mégis, akkor is meg kell becsülni. Ez egy melós cucc.

Belenéztem néhány magyar Playboyba, és meglepetésemre alig voltak aktfotók! Ellenben sok okos életmódcikkre és művészportréra bukkantam.

Hefner nem hazudott, amikor azt állította, hogy számára a szexuális szabadságon kívül a gondolatok szabadsága is fontos. Kell, hogy okos cikkek is legyenek a lányok fotói mellett. Más szempontból pedig nem kell már annyi akt az újságba, hiszen csak egy gombnyomás, és az online térben a mi fotóinknál sokkal durvább mértékben dől rád az erotika. Vagy nézd meg a plakátokat és a reklámokat. Alig akad köztük, amelyikben ne lenne utalás a szexre. Az váltja ki ugyanis a legerősebb reakciókat az emberből, olyan, mintha kalapáccsal ütnének rá az agytörzsünkre.

A társadalom meg közben szörnyen prűd…

Igen. Furcsa ellentmondás. A környezetünkben mindent elönt a szex, de közben még a párok se nagyon beszélgetnek egymás közt szexualitásról, pedig kellene… Másrészről meg, ha ma fellapozol egy amerikai Playboyt, mintha egy feminista újságot tartanál a kezedben. Idén az Év playmate-jévé egy fekete hölgyet választottak, Jordan Emanuelt, akinek három megkülönböztető jegye van. Az első, hogy fekete, és ez még nem fordult elő a Playboy történetében. A második, hogy három diplomával büszkélkedhet. A harmadik, hogy feminista, és nagyon fontosak neki az emberi jogok. Azt mondja, a meztelenséggel önmagában semmi probléma, és ha egy Playboyfotózás az ára annak, hogy ő a gondolatait a köztudatba átvihesse, akkor ő ezzel az eszközzel élni fog.

Egyetértesz vele?

Igen. A meztelenséggel önmagában szerintem sincs semmi probléma. Egyszer Radnai Péterrel – akkor még ő volt a főszerkesztő, én meg a helyettese – álltunk egy asztal fölött, ami tele volt a playmate-ek aktfotóival. Egyszer csak Péter a vállamra tette a kezét, és kibukott belőle: „Azt a mindenit! Láttál már ennél szebbet?” Nem, nem láttam. A női test valóban gyönyörű, szebbet elképzelni sem lehet.

…

A teljes interjút a Nők Lapja Szépség 2019-es első számában olvashatjátok el. A magazin április 27-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Polonyi András