ÉVSZAKOK: Zsófi, ha felhívnálak, hogy néhány szóval jellemezd Lucát, mert interjút kell vele csinálnom, hogy mutatnád be?
ZSÓFI: Luca olyan, mint egy forgószél, amit felgyújtottak. Nagyon fiatalon derült ki róla, hogy iszonyú tehetséges, szinte berobbant a slam poetry színtérre, mert tudja azt, amit nagyon kevesen: úgy vicces, hogy közben nagyon komoly, sőt rettenetes dolgokról beszél, borzongatóan őszintén.
ÉVSZAKOK: Luca, te hogy mutatnád be Zsófit?
LUCA: Én egyrészt már a slam előtt tudtam Zsófi létezéséről a szüleink révén, másrészt, amikor elkezdett érdekelni a slam, először abba futottam bele, amit Zsófi csinált. Mindig is nagyon szimpatikus volt, és nagytesóként tekintek rá, mert miatta látom azt, hogy arról a helyről, ahol most vagyok, hogyan lehet jó utat befutni úgy, hogy közben autentikus maradj, és azt csináld, amit szeretnél. Felnézek rá, mert sok embert elterelnek közben, és Zsófi nagyon jó példa arra, hogy nem feltétlenül kell ennek megtörténnie.
ZSÓFI: De jó, hogy ezt mondod! Pont ez lett volna a cél.
LUCA: Elérted.
ÉVSZAKOK: Közös szál nálatok az is, hogy mindkettőtöknek híres író az édesapja. Ti mikor kezdtétek el az írást, és hogyan? Azt tudom, hogy Zsófi , te 11 évesen álltál neki regényt írni.
ZSÓFI: Igen, nálam mindig minden úgy kezdődött, hogy amit a nővérem, Lili csinált, azt nekem is meg kellett csinálnom. És mivel ő elkezdett írni egy regényt, én is nekiálltam.
ÉVSZAKOK: És miről szólt a 11 éves kori regényed?
ZSÓFI: Egy matróz kalandjairól egy fantasyvilágban. Írtam hozzá mitológiát meg nyelvet. Volt három sziget meg középen egy rejtélyes sziget, szerepeltek benne különböző állatok, csináltam hozzá növény- és állathatározót, szóval volt ott minden.
LUCA: Az nem semmi. A legtöbb ember ha 11 évesen ír is valamit, az maximum One Direction fanfiction.
ÉVSZAKOK: Hogy mondod?
LUCA: Ez szinte egy külön irodalmi műfaj. Van a One Direction zenekar, és hozzájuk írnak ilyen önmegvalósítós sztorikat, hogy például: „Hátradobtam csillogó barna hajamat, amikor anyám bejött a szobámba, és elmondta, hogy eladtak engem a One Directionnek”, vagy ilyenek. Ez egyébként visszatérő elem: hogy a rajongókat eladják szexrabszolgának a One Directionnek.
ZSÓFI: Remélem, nem 11 évesen fantáziálnak erről.
LUCA: Az osztálytársaim ilyen blogokat írtak ötödikben, szinte mindenki ezt csinálta.
ZSÓFI: Mi is írtunk fanfictionöket, de mi Doktor House-hoz, 14-15 évesen.
LUCA: Én meg South Park fanfictiont írtam.
ÉVSZAKOK: És az miről szólt?
LUCA: Erről inkább nem beszélnék. (Nevetünk.) Én amúgy verseket írtam először. Apukám jóval később kezdett el írni, mint én. Sokáig nem érdekelte az írás, az irodalom persze igen, hisz irodalomtörténész, de maga az írás csak később jött, amikor a saját szórakoztatására készített Facebook-posztokat, és aztán kinőtte magát a dolog. Nekem előbb volt ez az álmom, mint neki.
ÉVSZAKOK: És hogy tudtad megállapítani 7-8-9 éves korodban, hogy jó-e az a vers, amit éppen írtál?
LUCA: Sehogy. Nem érdekelt. Én azért írok, mert számomra ez az egyetlen igazi módja az önkifejezésnek. Ezen keresztül tudom megosztani az érzéseimet másokkal, és soha nem érdekelt, hogy jó-e, amit csinálok, vagy sem. Azért írtam és írok, mert fontos, hogy csináljam.
ÉVSZAKOK: Mikor léptél fel először slam poetry esten?
LUCA: 2015 decemberében lettem 15, és januárban mentem el először. Igazából nem akartam, mert miután meghalt az anyukám, egy évig semmit nem írtam. Mindig neki mutattam meg először a verseimet, és azt éreztem, így már nincs kinek, vagy elárulom őt, ha másoknak mutatom meg. De van egy slammer barátom, Németh Ádám Bambusz, aki olvasta a verseimet, és mondta, hogy ki kéne próbálnom a slammelést, mert jól érezném ott magam. És benevezett az első versenyemre.
ÉVSZAKOK: Tök jó fej.
LUCA: Igen. Annak az eseménynek „oktatás, iskola” volt a témája, elmentem, és megnyertem.
ZSÓFI: Igen, így robbant be Luca.
LUCA: Az nagyon nagy lökést adott, és onnantól kezdve jártam az estekre.
ÉVSZAKOK: Általában hány jelentkező indul egy slamversenyen?
LUCA: Átlag húsz.
…
A teljes interjút a Nők Lapja Évszakok 2019-es őszi számában olvashatjátok el. A magazin szeptember 4-től kapható az újságosoknál.
Szöveg: Pritz Péter
Fotó: Csibi Szilvia
