Rengeteg hír jelenik meg rólad az interneten, naponta több is. Tudatosan döntöttél úgy, hogy sok részletet megosztasz az életedről?

Minden döntésünk tudatos, még az is, amelyikről azt hazudjuk, hogy nem. Én nagyon materialista vagyok, egy földön járó kis nő, mindenhez kell valami miértet kapcsolnom. Annak, hogy mit osztok meg magamról, többrétű a háttere. Lassan huszonöt éve élek a televíziózás világában. Eleinte teljesen szabad folyást hagytam annak, hogy mi mindent írnak rólam össze, ki is alakult rólam egy zagyva kép a sajtóban, amitől nagyon nehéz volt megszabadulni. Amikor elkezdtem együtt dolgozni a mostani menedzseremmel, megkérdeztem tőle, mégis mennyi idő alatt tudjuk átformálni a negatív imázst. Azt mondta, másfél év. Ez szinte napra pontosan bejött. Ma már úgy gondolom, nem kérdés, hogy az embernek ezt kézben kell tartania, ha akarja, ha nem, ha fárasztó, ha nem. Hogy túl sok mindent osztok-e meg magamról? Ez nemcsak a magamutogatásról szól, hanem a szórakoztatásról és a példáról is. Nagyon sok munkám van abban, hogy amit közzéteszek, amögött gondolat is legyen.

Hiányzik valami a hírnév előtti életedből?

Én az ilyen kérdésekre sosem tudok válaszolni. Hogy hiányzik-e valami, ami elmúlt, vagy vágyom-e valamire, ami még előttem állhat. A szerepálmaimról sem tudtam soha nyilatkozni. A jelenben élek. Mindig azzal foglalkozom, ami éppen történik. Visszasírok-e valamit? Az embereket, akik már elmentek. Az anyukámat. Panka apukáját. Egyedül az emberek számítanak.

Képzeld, arra is rábukkantam a neten, hogy egy angol nyelvű sztárlexikon Drew Barrymore-hoz és Sophia Lorenhez hasonlított téged. Mit szólsz hozzá?