Az olvasás legcsodásabb része, hogy kiragad minket a valóságunkból, és amíg kezünkben a könyv, annak a világnak a részei lehetünk, amit olvasunk. Ennek ellenére ma is hatalmas népszerűségnek örvend a horror, rengeteg könyv vagy film vált a műfajból szerves részévé a popkultúrának. Egészen sokrétű változatai léteznek a zsánernek, amelyek más és más nyomasztó érzést adnak át az olvasónak.
A horror műfaja ősi eredetű, gyökerei a folklórban és a vallási hagyományokban gyökereznek, amelyek gyakran a halálra, a túlvilágra, a gonoszra, a démonikusra összpontosítanak. Ezek olyan lényekről szóló történetekben nyilvánultak meg, mint a démonok, boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok és szellemek. Az európai horror-fikció az ókori görögök és az ókori rómaiak művein keresztül honosodott meg, míg végül a 19. században megszülettek az első olyan történetek, amik nélkül ma biztosan nem ebben a formájában ismernénk a horrort, ha létezne egyáltalán. (Hogy miért szeretik oly sokan a horror adta borzongást, arról itt írtunk bővebben.) Persze számunkra már kevésbé lehetnek hátborzongatóak ezek az elbeszélések, mint a korabeli olvasóközönségnek, de anélkül is kiváló olvasási élményt adnak, hogy a hideg futkosna közben a hátunkon. Bemutatjuk a gótikus horror műfajának néhány legikonikusabb történetét.
Horace Walpole: Az otrantói kastély
Jóval a 19. század előtt, 1764-ben íródott Horace Walpole elbeszélése, a Castle of Otranto, amit a legelső gótikus irodalmi műnek tekintünk. A szerzőt egy rémálom inspirálta, amiben egy szellemet látott kastélyszerű otthonában. Walpole regénye elhiteti az olvasóval, hogy a cselekmény egy középkori itáliai történet, amelynek a lefordított változatát nemrégiben találták meg egy észak-angliai katolius család könyvtárában.
A Strawberry Hill House, amelyben Horace Walpole a ominózus álmot látta (Fotó: The Print Collector/Getty Images)
Az eredeti felütés után az olvasó megismerheti az otrantói várkastély urát, Manfredot, akinek fia szerencsétlen módon, váratlanul meghal az esküvője előtt. Manfred kísértetek közbeavatkozását sejti a háttérben, akiknek szándékuk megszakítani a vérvonalát. A férfi pórul járt fia leendő hitvesét veszi célba, Isabellát, a lány azonban nem akar frigyre lépni halott kedvese apjával. A cselekmény innentől kezd bonyolódni, a kísértetjárta kastélyban megismerhetjük a szereplők félelmeit, szenvedésüket és motivációikat.
Ann Radcliffe: Udolpho rejtelmei
Ann Radcliffe regénye, a The Mysteries of Udolpho épp harminc évvel Walpole kísértetsztorija után jelent meg, 1794-ben. Sok motívumban hasonlít Az otrantói kastélyhoz, például a cselekmény szintén a középkorban játszódik, csak éppen Udolpho kastélyában. A főszereplő egy fiatal elárvult lány, Emily St. Aubert, akit a nagynénje vesz nevelés alá apja halála után. Madame Cheron (a nagynéni) és Emily keresztül utazzák Franciaországot, amikor az előbbi férjhez megy egy Montoni nevű férfihoz, majd mindannyian Udolpho kastélyában kötnek ki az Appennini-félszigeten.
Maga a kastély az, ami leginkább megadja a műfaj jellegzetes hangulatát. Az elhallgatással és rejtélyekkel teli cselekmény igazán hátborzongató lehetett a korabeli olvasónak: Emily például többször is veszélyes helyzeteknek van kitéve, melyek során még a becsülete és az élete is veszélybe kerül. Az atmoszféra segítségével Radcliffe egy hátborzongató klasszikust hozott létre, amelyben az emberi érzelem és psziché mélyére is betekintést nyerhet az olvasó.
Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz
Talán az egyik legismertebb pontja a felsorolásunknak Mary Shelley ikonikus alkotása, az 1818. január 1-én megjelent Frankenstein.
Meghatározó része a popkultúrának, számos adaptáció készült belőle, és rengeteg inspirációt adott a mai horror kialakulásában közrejátszó későbbi művek születéséhez is, gyakorlatilag ez volt az első tudományos fantasztikus regény. A címszereplő, Victor Frankenstein azon kísérletezik, hogyan tudna mesterségesen életet létrehozni, majd amikor ez sikerül neki, a lény látványától elborzadva magára hagyja a teremtményét.
Frankenstein szörnye ezután megtapasztalja az emberi természet sötét oldalát: elutasítással és kegyetlen bánásmóddal szembesül kinézete miatt, elveszti a bizalmát a társadalomban. Alkotója után megy, aki legkevésbé sem számít a visszatérésre, valamint a szembesülés előtti borzalmakra. Mary Shelley regénye a tudomány etikusságáról, az emberek és a társadalom morális értékeiről tesz fel kérdéseket az olvasóban. Nem csak a horror, de a sci-fi alapművei között is számon tartják.
Az írónőnek nemcsak a regénye, de az élete is nagyon különös volt, kezdve édesanyja személyével. Mary Shelley életéről ebben a cikkben írtunk részletesen.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
