2003 őszén egy addig ismeretlen kamaszfiú a New York Times sikerlistájának élére tört, miután magánkiadásban megjelentette Eragon című fantasy regényét, egy fiatal sárkánylovas kalandokkal átszőtt történetét. Christopher Paolini Örökség-ciklusa hosszú utat tett meg az elmúlt húsz év alatt. Egy 15 éves srác fiókjából, hála a kemény munkának és egy szemfüles könyvesbolti vásárlónak – a Knopf kiadó írójának mostohafia véletlenül lett rá figyelmes – olvasók millióinak könyvespolcára került. Sőt, 2006-ban film is készült belőle Jeremy Irons és John Malkovich közreműködésével.
Itthon az Európa Könyvkiadó jóvoltából december 6-tól olvashatjuk a szerző legújabb, Murtagh című kötetét Dranka Anita fordításában, mely történet visszarepít bennünket az Eragon jól ismert és szeretett fantáziavilágába. Christopher Paolinit a megjelenés apropójából kérdeztük írói kulisszatitkokról, sárkányokról és fantáziavilágokról, de beszélgetésünk során a készülőben lévő Eragon televíziós sorozatról is említést tett.
Az első Eragon-könyv több mint húsz évvel ezelőtt jelent meg. Milyen érzés visszatérni Alagaësiába? Miben jelentett más élményt a Murtagh megírása a debütáló kötetedhez képest?
Olyan érzés volt, mintha egy hosszú utazás után térnék haza. És hogy mindezt az Eragon keménykötésű kiadásának huszadik évfordulóján tehettem, csak még édesebbé tette az élményt. Az Eragon első vázlatának megírása örömteli tapasztalás volt, főleg azért, mert fogalmam sem volt, mit csinálok, és így nem kérdőjeleztem meg magam, nem kételkedtem. Ehhez képest a Murtagh sokkal koncentráltabb élménynek bizonyult, amelyet a tapasztalat és az elvárások irányítottak. Talán kevésbé örömteli, de sokkal hatékonyabb. A Murtagh megírása során a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megfelelően megragadjam magának Murtaghnak a hangját és gondolkodásmódját. Még soha nem írtam az ő szemszögéből, így komoly képzeletbeli munkát fektettem abba, hogy teljesen megértsem a személyiségét.
Mindig is tervben volt, hogy újra belehelyezkedsz ebbe a világba? Úgy tudom, időközben tettél egy kis sci-fi kitérőt is.
Igen, valójában mindig is terveztem, hogy több könyvet írok, amelyek Eragon világában játszódnak, a ciklus befejezése után azonban szükségem volt egy kis szünetre. Több mint egy évtizedet töltöttem azzal, hogy kizárólag határidőre írtam, turnéztam és általában véve dolgoztam, emellett nagyon szerettem volna más típusú történeteket is írni. Így hát létrehoztam a Fractalverse-t, az én személyes sci-fi univerzumomat, és megírtam az Álmok a csillagok köztöt, illetve annak előzményét, ám ez utóbbi megírása sokkal tovább tartott, mint vártam, ezért is telt el annyi év, mire visszatérhettem Eragon világába.
Egy kicsit maradjunk még mi is benne, mielőtt rátérnénk az új könyvedre. Az Eragonnal kapcsolatban rengeteg érdekesség olvasható. Például, hogy jelmezben népszerűsítetted iskolákban, és hogy az illusztrációkat is te rajzoltad.
Egyszer még szkandereztem is egy férfival, hogy meggyőzzem, vegyen egy példányt az Eragon magánkiadású példányából. És igen, én nyertem. Akkoriban szinte bármire hajlandó voltam, hogy népszerűsítsem és eladjam a könyvet. A családommal mindent feltettünk az Eragon sikerére – olyannyira, hogy elvesztettük volna a házunkat, ha a könyv nem termel mihamarabb nyereséget –, ezért is vetettem bele magam olyan helyzetekbe, melyeket egyébként jobbára kerültem, például nyilvánosan beszédet tartani. Egyébként nem csak az Eragonhoz rajzoltam illusztrációkat, hanem tulajdonképpen az összes könyvemhez, beleértve a Murtaghban található hét rajzot. Ha nem lettem volna író, valószínűleg a művészetet űztem volna hivatásként.
Az Eragon borítóján is a te sárkányrajzodat láthatják az olvasók. Miért nyűgöznek le annyira ezek a mágikus teremtmények?
Én inkább azt kérdezném, miért is ne nyűgöznének le, hiszen tulajdonképpen a dinoszauruszok vagányabb, félelmetesebb változatai. Tudnak repülni, tüzet okádni és olykor beszélni is, de a legtöbb mitológiai hagyományban a sárkányok a világ teremtéséhez és pusztulásához is szorosan kapcsolódnak. Számomra mindez lenyűgöző. A sci-fit persze éppúgy szeretem, mint a fantasyt, hiszen gyerekkoromban mindkettőt egyformán olvastam, de bevallom, a fantasyt választanám, ha erre kényszerülnék. Azt viszont imádom, hogy mindkettőről szabadon írhatok.
És ha már sárkányok, az új könyvedben, a Murtaghban is találkozhatunk velük?
Természetesen, azonban nem szeretném elrontani az élményt az olvasóknak, és elárulni, milyen konkrét sárkányok kaptak helyet a könyvben. Annyit azért mondhatok, hogy a történet körülbelül egy évvel az Örökség-ciklus eseményei után játszódik, és a sorozat számos fő témáját és vezérfonalát folytatja. Bár ha valaki nem olvasta a sorozatot, akkor is kézbe veheti a Murtaghot, és önálló regényként is élvezheti, úgyhogy biztos vagyok benne, mind a régi rajongók, mind az első olvasók élvezni fogják. A cselekmény Murtagh, a címszereplő (Az első kötet főszereplőjének, Eragonnak a féltestvére – szerk.) és sárkánya, Tövis életében mélyül el, melyben bőven akadnak rejtélyek és mágikus kinyilatkoztatások, miközben maga Murtagh is igyekszik választ találni az ország és saját életének lényeges kérdéseire. A könyv írása számomra kifejezetten szórakoztató volt, emellett az is jól jött, hogy már tizenkét évnyi tapasztalattal térhettem vissza Eragon világába. Jót tett a lelkemnek.
Ha művész lennél, valószínűleg folyvást sárkányokat rajzolnál, de íróként hogyan néz ki egy átlagos napod?
Igazából gyerekként sárkányt akartam lovagolni és szörnyekkel harcolni, de mivel ez nem volt reális karrierlehetőség, úgy döntöttem, hogy inkább megírom az álmaimat. A napjaim egyébként elég egyszerűek, a stabil rutin a dolgozó író egyik legerősebb eszköze. Reggel felkelek, reggeli után válaszolok az e-mailjeimre, majd elkezdek írni. Késő délután szünetet tartok, hogy átmozgassam magam, ezután pedig a családommal töltöm az időt, különböző ház körüli teendőket végzek, és próbálok az íráson kívül másra gondolni. A világ felépítése és a karakterek is olyan dolgok, melyeket alaposan kidolgozok, mielőtt ténylegesen elkezdenék írni egy könyvet, de ugyanez a helyzet a cselekménnyel is. Ha nem tudom pontosan, milyen történetet akarok elmesélni, akkor az első vázlatok borzasztóak lesznek. Természetesen rengeteg a felfedezés a tényleges írási folyamat során is, de ha már az összes nagyobb puzzledarab a helyén van, mielőtt tollat ragadnék, tudom, hogy biztosan képes vagyok megírni az első vázlatot.
A fantasy tévésorozatok és előzménytörténetek kétségkívül reneszánszukat élik. Mit gondolsz, miért rajonganak az emberek még ma is a mágikus történetekért?
A fantasy mindig is vonzó lesz az emberek számára, hiszen legrégebbi történeteink, legősibb mítoszaink és legendáink is a fantázia szüleményei. És jó okkal: a legősibb reményeinkről, félelmeinkről és szerelmeinkről szólnak. Meglepő lenne, ha a fantasy manapság nem lenne népszerű. Különösen most, amikor a technológia is rendelkezésünkre áll, hogy vizuálisan is átadjuk azt, ami korábban kizárólag a szövegek sajátja volt. A fantasy szerintem a legjobb műfaj, mert bármi lehetséges benne. Csak a képzelet szabhat határt.
Ha nem csalnak az értesüléseim, hamarosan Eragont is sorozatsztárként üdvözölhetjük.
Igen, a Disney+ nagy költségvetésű tévésorozatot készít az Eragonból. Jelenleg nincsenek még konkrét híreim a projektről, de folyamatban van, és remélem, hogy a közeljövőben nagy bejelentéseket tehetek ezzel kapcsolatban.
Beavatnád a magyar olvasókat a jövőbeli terveidbe? Esetleg üzensz nekik valamit?
Annyi történetet kell még megírnom, hogy már a gondolattól is kétségbeesem, hogy valaha befejezem-e mindet. Természetesen szeretnék még írni az Eragon világában, de a sci-fi univerzumomba is jó volna visszatérni. Előbb azonban vár még rám a könyvturné hátralévő része. Hogy mit mondanék a magyar olvasóknak? Először is azt, hogy köszönöm.
Mérhetetlenül hálás vagyok mindenkinek Magyarországon és persze máshol is, aki az évek során olvasta és támogatta a könyveimet.
Egyetlen szerző sem kérhetne többet. Ha tizenöt éves koromban azt mondták volna nekem, hogy történetek meséléséből meg tudok élni, megdöbbentem volna. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy az emberek húsz év után is Eragont olvasnak majd. Ezért mélységesen hálás vagyok és mindez arra késztet, hogy minél gyorsabban és minél több könyvet írjak. Úgyhogy köszönöm. És ahogy maga Eragon mondaná: „Sé onr sverdar sitja hvass”, azaz maradjon éles a kardotok.
Megjelent a Nők Lapja legújabb kiadványa, a Nők Lapja A 100 legjobb könyv 2023 bookazine. Kattints ide, hogy 20% kedvezménnyel megrendelhesd online!
Kiemelt kép: Lo Hunter; Amazon UK; nőklapja.hu