Az angol nyelvterületeken a csatornára oly jellemző filmkínálat miatt Hallmark-filmeknek nevezik azokat a könnyed, romantikus komédiákat, amelyeknek általában nincsen valós tétje, és amelyekben a jó mindig elnyeri jutalmát. Amelyeket talán meg sem tudunk különböztetni egymástól, hiszen általában ugyanarra a formulára épülnek, talán csak egy-egy formai elem, egy-egy szereplő különbözik.

Legtöbbször összefeszül bennük a nagyvárosi és vidéki lét, a városból az ünnepekre egy kisvárosba/faluba hazalátogató főhős, aki aztán ott számot vet életével, és általában a nem várt, lenézéssel szemlélt helyen rátalál a szerelem, és ezzel átértékeli korábbi világképét…

És egészen biztosan láthatjuk bennük nem is egy, de legalább három szereplő elképesztő karakterfejlődését. De nem csak a kisvárosban szerelmet találó főhősök történetei ilyenek, ebbe a kategóriába tartoznak az olyan filmek is, amelyekben egy család különböző tagjai valamilyen obskúrus módon testet cserélnek, vagy amikor hercegnők és hercegek keverednek kalamajkába és szeretnek bele civilekbe. És még sorolhatnánk, de minek – mindenki pontosan tudja, milyen filmekre gondolunk.

„Filmes csomagolópapír”

Ilyesmi filmek ömlenek ránk az ünnepek során, és hiába láttunk már belőlük többet is, rendkívül jól csúsznak a bejgli vagy a forralt bor mellé. Akkor is, ha a dramaturgia béna, ha a cselekmény döcög, és az összeálló történet sem lesz az igazi, és fogjuk a fejünket, hogy „mi ez a …!?” Mindegy, hogy Cameron Diaz szerepel benne vagy egy ZS-kategóriás színész, ha a film címében szerepelnek a karácsony, a csoda, esetleg a város szó vagy valamely szinonimája, nem lőhetünk mellé, nem hiába öntik ránk a filmgyártónk őket, és nem hiába lett nagy rajongótábora a rossz karácsonyi filmeknek.

Elég csak rákeresnünk az általunk preferált streaming-szolgáltatón a dramedy vagy feel good tagre, bőven lesz miből válogatnunk.

 Ott van például a Netflixen a Karácsonyi románc Lindsay Lohannel vagy a Noel naplója Justin Hartley-val, esetleg a SkyShowtime-on a Karácsonyi bonyodalom, az HBO Maxon a Karácsonyi szikra vagy a Karácsony a farmon, csak hogy néhányat említsünk. A szintén a Netflixen nézhető norvég Új barát karácsonyra című, immáron két évados sorozat pedig egy meglepően jó darabja a műfajnak, érdemes ráfordulni egy unalmas estén, ha szeretjük az ilyesmit.

Az egyik hashtag tehát, amivel ezekre keresünk, a feel good, ez pedig össze is foglalja az egész jelenséget. Mert hogy ezektől egyszerűen jól érezzük magunkat. Az ausztrál ABC News egy filmritikust kérdezett arról, hogy ennek mégis milyen prózai oka lehet. Zak Hepburn tömören és velősen csak filmes csomagolópapírnak nevezte a műfajt:

„amint letéped, eldobod, és máris a következőnél tartasz”

– mondta. Ez pedig elég jól leírja az egész jelenséget. Nekem például halványan derengett egy ilyen film Jennifer Anistonnal a főszerepben, de a világért sem találtam meg azzal, hogy dióhéjban leírtam a film történetét (legalábbis amire emlékszem belőle: sikeres nő hazamegy a kisvárosba, és szerelmes lesz). Aztán lehet, hogy nem is létezik, csak a romantikus komédiák főhősnőjét kevertem valamelyik hasonló filmmel – ha valaki tudja a megfejtést, szívesen várjuk e-mailben!

Jöhet a bekuckózás és a kötődési hormon? (Fotó: Canva)

Tudományos magyarázata is van

A szakemberek szerint a giccses ünnepi filmek sikere az eszképizmusban rejlik, hiszen imádunk kicsit kiszakadni, elmenekülni a körülöttünk lévő világ és annak problémái elől, ezek pedig kiváló eszközt biztosítanak ahhoz, hogy eltereljék a figyelmünket a saját bajainkról. Ilyen volt egyébként az Emily Párizsban című sorozat is, amely annyira rossz, hogy már szinte jó – és amelyről nemsokára kiderül, hogy képes-e tartani ezt a szintet, hamarosan debütál a negyedik évada a Netflixen. De egyébként ilyen az Igazából szerelem is, amely már hosszú évek óta áll a karácsonyi mozik toplistáján.

És hogy mi elől menekülünk a szeretet ünnepének környékén? A kérdés persze költői, elég csak felcsapni az internetet ilyenkor, és csak úgy ömlenek ránk az önsegítő cikkek abban a témában, hogy hogyan tehetjük stresszmentessé a karácsonyt. Legyünk bármennyire is tudatosak, valamennyire akkor is elkap a gépszíj, mégiscsak villantani kell valamit a családnak és a barátoknak, nem beszélve a pihenés előtti megnövekedett munkaterhekről. Illetve arról, hogy

sokan azok közül is kötelességüknek érzik ilyenkor a nagycsaládi találkozókat, akik egyébként teljesen érthető okokból mellőznek bizonyos rokonokat az életükből.

Ha viszont valaki más sikerét nézzük filmek formájában, az segíthet abban, hogy elvonatkoztassunk ezektől a valós életbeli problémáktól, és megkönnyebbülést tapasztaljunk, még ha csak pillanatnyilag is. Vannak olyan kutatások is, amelyek szerint az agyunk az oxitocin nevű hormont – amit szerelem- vagy kötődési hormonként is szoktunk emlegetni – választ ki, amikor ilyen szívmelengető történeteket nézünk. A Max Planck Társaság kutatócsoportja azonosította is azokat a sajátos jellemzőket, amelyek hozzájárulnak a feel good filmek felemelő jellegéhez. Eredményeik szerint ezek a filmek gyakran tartalmaznak humort, klasszikus módon happy enddel rendelkeznek, és ragaszkodnak bizonyos visszatérő cselekményekhez és karakterarchetípusokhoz. Arra jutottak, hogy az ismerős narratív struktúra kulcsfontosságú eleme annak a képletnek, amely pozitív érzelmeket vált ki a közönségből, főleg, hogy mindez meseszerű körítéssel történik – nem véletlenül használnak hasonló toposzokat ezek a filmek, mint mondjuk a népmesék. 

Unod a klasszikus karácsonyi filmeket?

És ugyan a nézői szokások sok esetben változnak (például a szuperhős-filmek kezdenek kifáradni), addig úgy tűnik, hogy ezek a feel good filmek, legyenek akár szörnyűek is, karácsony táján mindig utat találnak a szívünkhöz.
És ugye ott vannak a vannak jól bevált karácsonyi filmek, mint a Reszkessetek, betörők!, vagy a fekete humor kedvelőinek a Tapló télapó –

de akkor is van mit nézni idén, ha esetleg már unod ezeket. Rajna Nóra kollégánk a jól ismert karácsonyi filmekre hozott alternatívákat ebben a cikkben.

Kiemelt kép: Canva