Celeste Barber

Viccet csinált Kim Kardashianból, ő maga is sztár lett – Celeste Barber könyvajánló

Kis túlzással kijelenthetjük, hogy Celeste Barber az egyetlen híresség, akit az Instagramon önmagáért szerethetünk, az pedig csak hab a tortán, hogy mindezt épp hírességek kifigurázásával érte el. Az itthon is egyre inkább ismert ausztrál komikus és médiaszemélyiség kezdetben csupán egy nővérével közös kihívás keretében osztott meg szórakoztató fotókat, melyeken ismert emberek valóságtól elrugaszkodott beállításait parodizálta. A #celestechallengeaccepted hashtaggel ellátott tartalmak – különösen a fehérneműt viselő, sóderdombon fekvő Kim Kardashiant leutánzó kép – vírusként terjedt a világhálón. Azóta 10 millióan kíváncsiak a Celeste Barber-féle görbe tükörre, mely a közösségi média nevetséges elváráskultúráját hivatott kifigurázni, miközben emlékeztet bennünket, a normalitás nem csupán vicces és felszabadító, de szerethető is tud lenni.

2017 karácsonya volt. Pizsamában görgettem a telefont, és felugrott egy ünnepi Victoria’s Secret reklám, melyben egy sor kifogástalan külsejű, baby-dollba bújt modell a Deck The Halls With Boughs Of Holly című dalt énekelte szenteste napján, dekorálás közben.

Aztán hirtelen vágás, és egy enyhén spicces, hanyagul felöltözött mikulássapkás nő folytatta a refrént – hamisan. Nyakában égősor, kezében egy pohár bor, a videó pedig azzal zárult, hogy az utolsó korty után a kimerültséggel vegyes kábulattól orra bukott.

A szaloncukros kosár szinte kirepült az ölemből nevetés közben, és attól a pillanattól fogva egyszerűen nem tudtam lemondani a napi Celeste Barber adagomról,

melyet mindenkinek receptre kellene felírni, aki kicsit is úgy érzi, kezdi túlságosan komolyan venni az életet. Szerencsére Celeste nem az a fajta, aki sajnálja tőlünk a felszabadult pillanatokat. A médiazajban igazi mentális kikötőnek számító Instagram-fiókja, telt házas turnéi és színészi munkái után most könyvével fecskendez humort szürke hétköznapjainkba.

Mintha csak a fejében játszódó stand up műsort hallgatnánk, könyvében a maga sajátos, csapongó stílusában mesél élete meghatározó fordulópontjairól. Azokról a szép és kihívást jelentő időszakokról, melyeken humorérzékének hála mindig képes volt felülemelkedni, és a levont tanulságot felhasználva még többet dolgozni céljai elérése érdekében.

Akár ADD-val (figyelemzavar) átszőtt gyermekkoráról, iskolai bántalmazásról, karrierjéről, az anyaság kihívásairól vagy nyitott szívműtétéről mesél, minden esetben a felszínre tör szuperképessége, a humorból fakadó rettenthetetlenség, és szinte halljuk, ahogy az élettel szembenézve azt mondja: Challenge Accepted! – Kihívás elfogadva. 

Táncoslányból ambiciózus színészpalánta

„Egész fiatalon megtanultam, hogy olyan személyiséggel áldott meg a sors, amit az emberek vagy imádnak, vagy gyűlölnek. Nem keresem a bajt, csak megtalálom”

– közli velünk Celeste a 40. oldalon, miután alaposan megfürösztött bennünket a mély vízben egy valósághű részleteket nem nélkülöző szüléstörténettel. A humorista nem árul zsákbamacskát, azonnal fejest ugrunk a legőszintébben tálalt tabutémákba. Kitér figyelemzavaros gyerekkorától az idilli jelmezszobai szerepléseken át, ahogy ő fogalmaz, önjelölt gumilábkorszakáig, és miközben végigvesszük legmeghatározóbb emlékeit, egy oldalon belül minimum háromszor biztosan hangosan felnevetünk.

Azoknak, akik először veszik a kezükbe, előre szólunk, hogy maga a kötet nyelvezete, stílusa és felépítése – a káoszelmélethez igazodva ugrálunk az időben – szabados, de jó értelemben, és valami különös módon, ennek ellenére mégis követhetően bontakoznak ki előttünk Celeste életének főbb eseményei.

„A tánciskola volt a családomon kívül az első hely, ahol nem zavart, hogy hangos, ambiciózus és más vagyok” – meséli a kezdetekről. De élete hullámvasútján hamar átkapcsolunk egy másik vágányra, melyen megosztja velünk első (és nem utolsó) #metoo történetét, különc lévén az iskolai kiközösítéseket és bántalmazásokat, majd ezek feldolgozásának receptjét is.  Mindez csak erősebbé tette, az élet pedig végülis őt igazolta.

Minden a Jóbarátokkal kezdődött

„Akkor, ott, a buszmegállóban vettem egy nagy levegőt, összeszedtem magam, és elhatározásra jutottam. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy nem érdekel.

Egyszerűen csak azt szeretnék, ha szarul érezném magamat, és nem érdekelt. Fontosabb dolgaim is voltak. Színházi monológokat kellett megtanulnom, Jóbarátok epizódokat nézni és újranézni, és táncbemutatókon kellett produkálnom magamat.”

Ahogy Instagram-oldalán, úgy könyvében is a bennünk szunnyadó különcöt bátorítja, hogy merjünk megszólalni, önmagunk legjobb és legrosszabb változatai lenni, kilépni a sorból, ha kell, és követni az álmainkat, akárki akármit mond. Ha úgy tetszik, Celestéhez hasonlóan mi is újrajátszhatjuk a Jóbarátok összes epizódját, lehetünk harsányak és furcsák a drámaórán, és nyugodtan lehet a példaképünk Jim Carrey az Ace Venturából.

Ezek voltak ugyanis Celeste első lépései a színpadi humor felé, ahonnan szinte egyenes út vezetett a színjátszó iskoláig, s bár legnagyobb bánatára őt nem az utcai fagyizóban fedezték fel, mint Natalie Portmant, azért így sem féltjük őt az ausztrál média útvesztőjében. A kezdeti csetlésbotlásokat nem elkendőzve, őszintén vezet be a szakmán belüli zsákutcáiba, az első sikerekbe, miközben privát életéből, közeli kapcsolataiból is bőven villant fel mulatságos pillanatokat. 

#dögösférj színre lép, és Celeste felfedezi, hogy híres lett

Az egyszerre önéletrajzként, felvillanyozó olvasmányként és életmód-tanácsadó könyvként is élvezhető kötetben csak úgy cikáznak a frappáns megfogalmazások, popkulturális utalások és személyes anekdoták.

Celeste a leghétköznapibb emlékeket is színessé varázsolja önazonos, kissé nyers, egyszerre ironikus és fergeteges stílusával, mellyel folyamatosan rávilágít, a tökéletlenségünkkel együtt elfogadni magunkat, olykor elengedni a gyeplőt igenis menő dolog, és mindennap gyakorolnunk kellene. Olvasás közben észre sem vesszük, már a könyv felénél járunk, és ezzel meg is érkeztünk egy láthatatlan vonalhoz, mely elválasztja a gyermek Celeste-et a felnőtt életben boldogulni vágyó komikától.

Az olyan fejezeteket, mint az Amelyikben túlélem a színiiskolát, felváltják a televíziós munkáiról, szívműtétéről, anyaságáról és az egycsapásra beköszöntő hírnévről szóló sziporkázó visszaemlékezések, melyek külön-külön is megállnák a helyüket egy stand-up előadásként. Celeste még a kórházi ágyon életmentő műtétre várva is képes a Vészhelyzet dögös orvosait vizionálni, a szoptatási nehézségek miatti depressziós időszakra visszatekintve pedig olvasóit biztatni az önelfogadásra. 

Én mégis leginkább a #dögösférjről (Api Robin valóban hothusband néven van fent az Instagramon) szóló részeket és a könyv utolsó fejezeteit szerettem a legjobban. Ezekben kibontja, hogyan lett egy női magazin képeiből albumot szerkesztő, családi kiszerelésű gumicukrot majszoló anyukából egycsapásra Instagram-sztár úgy, hogy épp ezt a felszínes világot szerette volna frappáns posztjaival megtorpedózni.

„Hirtelen el kéne hinnünk, hogy az iskolai anyuka a francia riviérán a hétköznapi, a mondén, az átlagos? De hát tudjuk, hogy ez nem igaz, ugye? UGYE?  Ezek a pasztellt viselő instagramosok rohadt sok energiát feccölnek abba, hogy elültessék bennünk azokat a vadonatúj kisebbségi komplexusokat, amikről nem is tudtunk eddig, míg végül hajnali háromkor, valaki idővonalát pörgetve kétségbe nem vonjuk az egész életünket.”

„Amelyikben antiinfluenszerré válok”

A kötet utolsó etapja a már jól megszokott szarkazmussal bontja ki a hírnévvel beköszöntő abszurd helyzeteket és hollywoodi élményeket, miközben olyan fontos témákat is érint, mint a közösségi média káros hatása, a testszégyenítés, a feminizmus, az influenszerség árnyoldala vagy az egészségre való odafigyelés.

Celeste élettapasztalatából eredő bölcs humorát és a percről-percre növekvő követőszámot leszámítva voltaképp ugyanaz az ember marad a könyv végéhez érve is, aki az első oldalakon viccesen azt ecsetelte, mennyire jól jár vele, ha kezünkbe vesszük ezt a könyvet. De az igazság az, hogy közel 300 oldal erejéig mi tartozunk neki köszönettel. 

Celeste Barber

Közszereplőként a 2024-es AACTA Awards egyik prezentálója volt, pár nappal később pedig csak egyszerűen megosztotta a könyvéről szóló Instagram sztorinkat (Fotó: Chris Hyde/Getty Images)

Celeste antiinfluenszerként aposztrofálja magát, de számunkra leginkább olyan, mint egy talpraesett szomszédlány, aki kívülállóként olykor tanító szándékkal megpaskolja arcunkat, vagy a legváratlanabb pillanatokban mosolyt csal rá. És varázsa is épp ebben a kettősségben rejlik, egyszerre üdítő hétköznapiságában, mégis inspiráló egyéniségében. 

Hogy minden megnyilvánulásával, legyen az vérkomoly vagy szellemes, arra ösztönöz bennünket, hogy emelkedjünk felül a gyűlölködőkön, maradjunk hűek önmagunkhoz, szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk, és ha ez netán mégsem sikerül, legalább tudjunk egy jót nevetni. És persze azzal is, hogy megmozdulásaival az önelfogadást, a normalitást ünnepli, melybe bőven belefér a pizsamában szaloncukrot majszoló énünk, bármit is ömlesszen ránk a világ. 

Kiemelt kép: noklapja.hu/ Celeste BarberChallenge Accepted! – Kihívás elfogadva – Hogyan válhatsz anticelebbé 365 lépésben (Libri)