Se szeri, se száma manapság az igaz történet alapján születő filmeknek, sőt, a műfaj tagadhatatlanul virágkorát éli a streamingszolgáltatók epizódos műsoraitól kezdve egészen a Hollywoodi szuperprodukciókig. (De életrajzi filmekből ugyancsak bőséggel kaptunk az utóbbi időben.) Mi is nem egyszer írtunk már a legújabb true crime feldolgozásokról, legutóbb például Elvis unokája, Riley Keough és az Oscar-jelölt Lily Gladstone bűnügyi sorozatáról, mely egy kanadai tinédzsergyilkosság tragikus részleteit ülteti át a vászonra.

Az emberi természettel együtt járó kíváncsiság és az azt kielégítő sorozatdömping még számtalan hasonló filmet és tévés szériát inspirált – persze vannak köztük tanulságos, lenyűgöző alkotások is –, ám azt talán még fekete öves mozirajongóként sem gondoltuk volna, hogy

az alábbi hajmeresztő bűntettekhez íróik a valóságból merítettek ihletet.

Griselda, a Három óriásplakát Ebbing határában és a Chicago musical valóságban is létező elkövetői után jöjjenek most olyan fiktívnek gondolt esetek, melyeknél már csupán az a tény félelmetesebb, hogy igazából valós események ihlették őket.

X-akták és a Ward testvérgyilkosság

Fotó: Disney+

Dana Scully és Fox Mulder ügynököktől nem áll távol a valós ügyek feltérképezése, legalábbis, ami a sorozat bizonyos részeinek forgatókönyvét illeti. Nemrég több valós történetről is lerántottuk a leplet a 30 éves produkció évfordulója kapcsán, melyek között az egyik legfelkavaróbb sztori kétségkívül A falka című epizód volt.

Ebben a részben Scully és Mulder egy mezőn eltemetett gyerek ügyében nyomoznak, amikor megtudják, a közeli kísérteties ház az írástudatlan, farmerként tevékenykedő Ward testvérek otthona, akik a polgárháború óta a birtokon élnek. A házban nincs áram és folyóvíz, a családról pedig rémhírek százai keltek már szárnyra a környéken, melyek végül több megdöbbentő halálesethez vezetik az ügynököket.

Az epizód a valóságban is élt Ward testvéreken alapult,

Delbertet 1990-ben letartóztatták, mert állítólag megölte öccsét, Williamet, de a hatóságok családon belüli erőszakra, illetve vérfertőzésre is gyanakodtak.

Az igazságra a mai napig nem derült fény, a férfit ugyanis végül felmentették, miután kiderült, a rendőrség olyan hamis vallomást íratott alá vele, melyet analfabétaként képtelen volt elolvasni. Korábbi ellenérzéseik dacára a város lakói ünnepelték Delbert felmentését, sőt, a Brother’s Keeper című dokumentumfilm híressé tette őket, az alkotás elnyerte a közönségdíjat az 1992-es Sundance Filmfesztiválon. 

Holtodiglan és a Peterson házaspár

Fotó: 20th Century Fox

Ki ne ismerné a filmtörténelem egyik legnyomasztóbb thrillerét, melyet David Fincher rendező Gillian Flynn 2012-es, valós eseményeket idéző regényéből adaptált. A történetben egy problémákkal küzdő házaspár mindennapjai rajzolódnak ki és kerülnek aztán a nyilvánosság elé, amikor a feleségnek rejtélyes módon nyoma vész.

Kettejük nézőpontjából követjük az eseményeket, melyek fő csapásirányát az a feltételezés adja, hogy Nick Dunne felelős Amy Elliott Dunne eltűnéséért, sőt, talán a haláláért is. A csavaros történet végéhez közeledve aztán a néző rádöbben, hogy bár Nick hűtlen volt és boldogtalan a házasságában, mindez semmi ahhoz a bosszúhadjárathoz képest, melyet Amy eszelt ki, hogy férjét bemárthassa. 

Gillian Flynn íróként nyíltan beszélt könyve születéséről és arról, hogy ritkán kutat valós bűnügyek után. Amikor mégis megkérdezték, a Holtodiglant konkrét esetre alapozta-e, elárulta, volt egy tragédia, ami sokáig nem hagyta nyugodni. Scott és Laci Peterson kívülről irigylésre méltó életet éltek, ám 2002 karácsonyán az akkor 8 hónapos terhes Laci titokzatos körülmények között felszívódott.

Az ügyből médiaszenzáció lett, amikor kiderült, Scott viszonyt folytatott egy másik nővel, akinek azt hazudta, már özvegy, ezen felül életbiztosítást kötött a feleségére,

így a férfit elítélték Laci és meg nem született fiuk, Conner meggyilkolásáért is. Flynn egy interjúban elismerte, nem véletlenül kapta Ben Affleck a szerepet, a közte és valós karaktere közti külső hasonlóságot az olvasók és a mozinézők sem hagyhatták figyelmen kívül. Laci és magzata maradványait végül a San Francisco-öböl partján, Dél-Richmondban találták meg 2003. április 13-án.

A nemrég szabadult Gyspy Rose Blanchard gyilkossággal bosszulta meg a kínzást, amelyet anyjától kellett elszenvednie. Horrorfilmbe illő történetéről ebben a cikkben olvashattok. 

Gyilkosság az Orient Expresszen és a Lindbergh-ügy

Fotó: 20th Century Studios

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője megannyi eredeti történettel kápráztatott el bennünket és teszi ezt könyveivel mind a mai napig, ám volt közöttük egy, mely még a sokat látott belga nyomozó, Hercule Poirot lelkét is megviselte.

Miközben elsősorban egy vonaton történt rejtélyes gyilkosság után nyomoz, Poirot egy tragikus esetet is felgöngyölít a nem sokkal korábban elrabolt Daisy Armstrong eltűnése kapcsán. A lányt előbb váltságdíj fejében elrabolták, majd megölték, annak ellenére, hogy családja az ígértek szerint kifizette a pénzbeli követelést.

Daisy várandós édesanyja a sokk hatására elveszítette gyermekét, és végül belehalt fájdalmaiba, Daisy apja pedig önkezével vetett véget életének. Noha az Armstrong név a család elhunyt tagjaival együtt a sírba szállt, Poirot továbbra is a rejtély megoldását szorgalmazza, és még az Orient Expressz fedélzetén felgöngyölíti a hátborzongató esetek összekuszálódott szálait. 

Christie szívszorító történetét részben az évszázad pereként emlegetett Lindbergh-ügy ihlette, pontosabban Charles Lindbergh, a híres pilóta fiának elrablása, mely egyenesen sokkolta a közvéleményt.

Az akkor 20 hónapos gyermek 1932. március 1-jén tűnt el éjszaka a kiságyából, az emberrablók csupán váltságdíjat követelő üzenetet hagytak a gyerekszoba ablakára tűzve.

Ám annak ellenére, hogy a család ragaszkodott az 50 000 dollár kifizetéséhez, az ifjabb Charles Lindbergh-et néhány hónappal később holtan találták. 

Daisy Armstrong szüleivel ellentétben az esetet követően Lindbergh-ék nem vetettek véget életüknek, ám a család szobalányát, Violet Sharpot alaposan kikérdezték, aki később öngyilkos lett. A rendőrség végül megállapította, a szobalánynak nem volt köze a gyilkossághoz, melyért egy bizonyos Bruno Richard Hauptmann nevű ácsot állítottak bíróság elé és végeztek ki emberrablás és gyilkosság miatt.

A Hátsó ablakhoz Hitchcock két bűnesetből merített

Fotó: Warner Bros.

A neves fényképész, L. B. Jefferies törött lába miatt ágyhoz kötve kénytelen otthon maradni, egyetlen szórakozása a szomszédok életének megfigyelése. Ám Jefferies egy nap különös dologra lesz figyelmes. Lars Thornwald házaló ügynök munkája mellett beteg feleségét is ápolja, a nő azonban egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnik.

Jefferies arra gyanakszik, hogy a férj gyilkolta meg az asszonyt, sőt, fel is darabolta, ezért magánnyomozásba kezd, melybe barátnőjét és detektív barátját egyaránt bevonja. Kutatásaik során nyugtalanító ellentmondásokat vélnek felfedezni Thorwald életében, de a férfi akkor válik igazán gyanússá, amikor azt állítja, felesége hirtelen elutazott – a holmija nélkül. 

Az 1954-es Hátsó ablak Alfred Hitchcock rendező egyik legjobb filmje a kritikusok szerint, melyben végül minden részlet a helyére kerül és a nyomozás során Jefferies bebizonyítja igazát a rendőrségnek. Egy interjú során Hitchcock elárulta, két különböző eset ihlette a film központi cselekményét.

Az elsőszámú a Patrick Mahon-ügy volt, melyben egy könyvelő megölte és feldarabolta a fiatal Emily Kaye-t, majd úgy szabadult meg a holttesttől, hogy annak darabjait kidobta egy mozgó vonat ablakából.

A Hátsó ablakban a szomszéd Thorwald hasonlóképp végez beteg feleségével. A másik eset, amely Hitchcockot megihlette, Cora Henrietta Turner halála volt, melyért egy Hawley Harvey Crippen nevű orvost gyanúsítottak, aki azt állította, felesége elutazott Kaliforniába.

A valóságban Crippen megölte Turnert, hogy együtt élhessen szeretőjével, ám részben ez a tény leplezte le a rendőrség előtt. Az orvos szeretője ugyanis a feleség ékszereit viselte, ami szemet szúrt a szomszédoknak, ugyanúgy, ahogy a Hátsó ablakban Thorwald felesége még a jegygyűrűjét is maga mögött hagyta állítólagos utazása előtt. 

A Psycho klasszikusa sem csupán kitaláció

Fotó: Paramount Pictures

Ki gondolta volna, hogy egy másik Hitchcock mestermű, az 1960-as Psycho is megtörtént eseményeken alapult? A legendás rendező Norman Bates alakjához Robert Bloch író 1959-es, azonos című regényének főszereplőjét vette alapul, mely ugyancsak igaz történetet dolgoz fel.  Az író a sorozatgyilkos Ed Geint jelölte meg Norman Bates ihletőjeként, aki nem mellesleg kevesebb mint ötven mérföldre lakott Bloch otthonától Wisconsinban.

Mind Gein, mind pedig Norman vidéken hajtotta végre gyilkosságait elnyomó anyjukra hivatkozva, akinek otthonukban emeltek szentélyt, és mindketten rendszeresen öltöttek magukra lopott női ruházatot is.

Ed Geint elítélték két nő meggyilkolásáért és több holttest exhumálásáért, de zavarodott elmeállapota miatt végül pszichiátriai intézetbe került.

Hitchcock a regény megjelenése után szinte azonnal megvásárolta a megfilmesítési jogokat. A forgatókönyv nagy része hű maradt Bloch regényéhez, egyedül Norman külseje kapott némi ráncfelvarrást, hogy egy fiatalabb színész, nevezetesen Anthony Perkins eljátszhassa, ahogy a brutális gyilkossági részleteket is átírták a híres zuhanyzós jelenetre. Érdekesség, hogy csupán azért lett fekete-fehér az adaptáció, mert Hitchcock siettetni szerette volna a projektet, sőt, felajánlotta a Paramount stúdiónak, hogy személyesen finanszírozza a filmet.

Bár a Psycho film a rendező előzetes elvárásai alapján nem aratott osztatlan sikert, mára a filmtörténet egyik legnagyobb alkotásaként és Hitchcock egyik legemlékezetesebb munkájaként tartják számon.  

És ha már horrorfilmek, mutatunk 7 Stephen King filmet, amit szerintünk mindenkinek látnia kellene.

Kiemelt kép: Agatha Christie: Poirot; Gyilkosság az Orient expresszen; ITV Studios