Hogy az 1994-es A hollóból mennyire lehetett volna kultuszfilm Brandon Lee tragikus halála nélkül, az sosem fog kiderülni. A filmet először gyerekfejjel láttam, akkor még nem ismertem a hátterét, és csak később tudtam meg, mi történt a forgatáson Bruce Lee fiával. Mivel A holló hangulata, mondanivalója e fontos információ hiányában is beszippantott – és minden hibája ellenére szippant azóta is –, csak sejteni tudom, hogy a ’90-es évek goth szubkultúrája így is, úgy is rajongott volna Alex Proyas különös atmoszférájú, szívfacsaró bosszúfilmjéért.
Hogy érdemes-e egy régi történetből remake-et készíteni, heves vita tárgyát képzi a filmrajongók körében. Újraalkotni valamit mindig magas kockázattal jár. Egyrészt nézőként megosztóbbá teheti a filmet a feltételezés, miszerint Hollywood kifogyott az eredeti ötletekből, és kihasználná a nosztalgia jegyeladásokat ösztönző erejét. Másrészt az összehasonlítási alaptól sokszor érzelmileg is függünk – különösen kultfilmek esetén –, így pedig eleve nehézkessé válik elvárások nélkül fogadni egy remake-et.
A 2024-es Holló-feldolgozás ráadásul különösen kényes terepen mozog, ezért azt is felveti bennünk, érdemes-e hozzányúlni valamihez, ami korábban tragédiával végződött? (A főszerepet játszó Brandon Lee halálát a filmhez használt, hatástalanítottnak hitt fegyver lövedéke okozta a forgatáson.)
A holló (2024) (Fotó: IMDb)
Van, amikor működik a remake
Mindenesetre a számtalan balul elsült újragondolás mellett azért kellemes csalódások is akadnak. Legutóbb ilyen élmény volt a Dűne: Második rész, amire szívem szerint újra és újra beültem volna a moziba – bár azt el kell ismerni, hogy David Lynch 1984-es rendezésénél nem volt nehéz jobbat csinálni. De sokan ugyanígy érezhettünk Andy Muschietti Az-filmjeivel kapcsolatban is, melyek nem csak a horror szerelmesei számára jelenthettek maradandó filmélményt.
Ha már itt tartunk, érdemes szót ejteni az Az gyerekgyilkos bohócáról és mai filmünk főszereplőjéről, Bill Skarsgård-ról is (Stellan Skarsgård fia), akinek kifejezetten jól állnak a lélektani horror és a thriller műfajok. Engedvén a nosztalgia csábításának és a svéd színészbe vetett bizalomnak, legyűrtem az elvárásokat, illetve az előzetes kiváltotta kétségeket (valamennyire), és jegyet váltottam A holló legújabb filmes feldolgozására.
Egy elcsépelt szerelem
Azt már tudhattuk az előzetesből, hogy míg a régi filmben Eric Draven (Brandon Lee) meggyilkolt menyasszonya, Shelly Webster (Sofia Shinas) alakja csak hébe-hóba, visszaemlékezésekből tűnik fel, addig az újban sokkal nagyobb fókusz helyeződik a lány (FKA Twigs) személyére, illetve megismerkedésük körülményeire Eric Dravennel (Bill Skarsgård).
Az elképzelés önmagában nem lett volna rossz, de hiába áldoztak erre majdhogynem 45 percet a nézők életéből, mégsem sikerült érzékeltetni a főszereplők közötti kötelék mindent elsöprő erejét.
Adott két traumatizált fiatal a rehabon, akik megismerkedésük után olajra lépnek, majd ideiglenes rejtekhelyre lelnek egy ismerős üresen álló, full extrás otthonában. Itt végre lehetőségük adódna jobban is megismerni egymást, és bár utalgatnak arra, hogy nehéz időszakon vannak túl, egyikőjük sem hajlandó beszélni a múltról. Ehelyett inkább drogoznak, hemperegnek, mindenfelé császkálnak, dizájner ruhákban ugrabugrálnak, miközben vérszegény dialógusokon keresztül vallanak szerelmet egymásnak.
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha a választottam egyáltalán nem hajlandó bepillantást engedni a múltjába, egyúttal esélyt sem ad arra, hogy elmélyüljön, szintet lépjen a kapcsolat. Mivel a mozivászonról ez köszönt vissza, talán joggal feltételezhető, hogy a szereplők összekeverik a szexuális vágyat a szerelemmel, hiszen hiányzik a tartalom, amire alapozni lehet egy igazán szoros bizalmi kapcsolatot. Röviden:
nem sikerült elhitetni, hogy ezért a szerelemért a sírból is vissza lehet jönni.
Mindeközben Eric azért annyit mégiscsak tud, hogy szerelmére fura fazonok vadásznak – köztük egy befolyásos, titokzatos férfi, aki különösen veszélyes –, ennek ellenére mégsem csinál nagy ügyet a dologból. Cigizget, menő kabátot húz és a „Tovább kell lépni” örökzöld bölcsességével nyugtatja kedvesét. Egy szó mint száz, nehéz volt elképzelni, hogy ő lesz az, aki percek múlva a halálból tér vissza bosszút állni.
Kár-kár-kár volt
Shelly pedig talán érezhette, hogy ha már így összejöttek, múltjáról valami fontosat mégiscsak illene mondania Ericnek, szóval letudja annyival a dolgot, hogy:
„Ha nehezedre esne szeretni, akkor szeress jobban!”
(Mielőtt a másodlagos szégyenérzet teljesen kettéhasította volna a mozinézők tudatát, vetettem egy pillantást a mellettem ülő kedvesre, és rögtön tudtam, hogy ez lesz az a mondat, amivel az elkövetkező hetekben heccelni fogjuk egymást.)
Bill Skarsgård és FKA Twigs (kép forrása: IMDb/Larry Horricks – © 2022 Yellow Flower LLC.)
A kedves néző innentől pedig már csak a centit vágta. Nagy mázli, hogy „örökké nem eshet”, nem igaz? Jómagam alig vártam, hogy találjak valamit, amivel elterelhetem a figyelmemet, így gondolatban inkább csatornát váltottam, és rémségesen gyenge viccekkel szórakoztattam magam.
– Hallottál már a legújabb Holló-filmről?
– Nem.
– Kár.
– Tegnap este trap buliban volt Eric?
– Rave-en.
Az iszonyatosan finom sonkás popcornról pedig az időközben meggyilkolt, feléledt, majd szerelme múltja után kutató Eric gondosan megkoreografált bosszúhadjárata sem tudta elterelni a figyelmemet. Bár az alkotók igyekezete becsülendő, a látványos pörgő-forgó rúgások, ütések, szúrások, leszakadó, lerobbanó testrészek és feszülő hasizmot célzó golyózáporok ellenére sem tudtam másra gondolni, mint a pattogatott kukorica ökológiai lábnyomára. Hát ez van.
Azt tudtad, hogy a mikrós popcorn csomagolása papír és műanyag kombinációja, ami megnehezíti az újrahasznosítását?
Nem kell annyira mellre szívni
A ’94-es alkotás a korszak egyik legkedveltebb képregényfilmje volt, a forgatás során elhunyt Brandon Lee neve pedig végérvényesen egybeforrt a szerelem, a halál és a bosszú szívszorító történetével, valamint a film alapjául szolgáló képregény valós hátterével. (James O’Barr, A holló című képregénysorozat megalkotója gyászának részeként tekintett a történetre, miután menyasszonyát egy részeg sofőr gázolta halálra).
Egy valós történeten alapuló misztikus fantasy dúskál a lehetőségekben, amit Alex Proyas rendező hamar felismert, és amit nagyszerű színészekkel, kiváló filmzenékkel fűszerezett. Bár a régi filmben Shelly alakja ritkábban tűnik fel, mégis érezni lehet Eric átütő fájdalmát, és azt az őrjítő veszteséget, haragot, amit el kellett szenvednie kedvese brutális és igazságtalan halálával. Rupert Sanders rendező hiába próbálkozott, a mostani alkotás főszereplőiről minden eszébe jut az embernek, csak az nem, hogy lelki társak lennének.
Az új A holló látványvilága természetesen jóval modernebb a régihez képest, és szem előtt tartva Brandon Lee, valamint Halyna Hutchins operatőr (akire 2021-ben tévedésből Alec Baldwin lőtt rá egy kellékfegyverrel) halálát, Rupert Sanders a lőfegyvereket is kitiltotta a forgatásról.
A film vizuális stílusa, filmzenéi egyértelműen a Z generációt hivatottak megszólítani,
ugyanakkor mégis hiányzik belőle az az extra érzelmi töltet, amitől igazán kerek lehet egy ilyen történet. És itt nem Brandon Lee halálára gondolunk: Bill Skarsgård és FKA Twigs láthatóan nem érzik se egymást, sem pedig a karaktereiket, és az alkotók sem tettek sokat azért, hogy megkedveljük Shellyt és Ericet. Így ha nem is lenne mivel összehasonlítani, a 2024-es verzió önmagában is felejthető, egyszernézős filmélmény lenne.
Bill Skarsgård és FKA Twigs (kép forrása: IMDb/Larry Horricks – © 2022 Yellow Flower LLC.)
Alex Proyas, az eredeti alkotás rendezője nagyon nem rajongott az új film ötletéért,
szerinte Rupert Sandersék nem tisztelik eléggé Brandon Lee emlékét, és csak könnyű pénzszerzési lehetőséget látnak A holló történetében.
Szubjektív véleményem szerint azonban nem érdemes ennyire mellre szívni a dolgot. Rupert Sanders nem akarta megismételni az eredeti forgatókönyvet, és bár tényleg van benne egy holló, egy halálból visszatérő Eric és egy meggyilkolt Shelly, mégis olyan, mintha egy teljesen más filmet néznénk. Igazából a befejezés sem ugyanaz, amivel nemcsak a nézők, de még Bill Skarsgård sem volt megelégedve (nem lőjük le a csattanót, hátha valaki megnézné).
Való igaz, hogy ha rosszul sikerül egy tragikus hátterű film rebootja, a kritikus hangok is dühösebbek lehetnek. Jól tudták ezt az alkotók is, akik a borítékolható bukás ellenére mégis tettek egy próbát. Nem sikerült, hát üsse kavics. Nyugtasson mindenkit a gondolat, hogy Brandon Lee öröksége akkor se tudna elveszni, ha akarna, aki pedig a ’94-es verziót szereti, mindig is szeretni fogja.
A filmet augusztus 22-től játsszák a mozik a Fórum Hungary forgalmazásában.
Filmajánló: 5 tanulságos és lenyűgöző film, amit az élet inspirált.
Kiemelt kép forrása: Bill Skarsgard A Hollóban (IMDb/Larry Horricks – © 2024 – Lionsgate)
