Bevallása szerint rosszul viseli a tétlen láblógatást. „Nem tudok leülni a fenekemre, pihenni, és nézni ki a fejemből, nekem valamit mindig csinálnom kell” – mesélte tavaly az Árvai Magdolnának adott interjúban. Für Anikó energiája, tettvágya a színpadon és a képernyőn is átjön, felejthetetlen az Édes Annában de a Terápia bús, csendes Juditjának szerepében is. Sandra Bullock és Cameron Diaz csak az ő hangján szólalhatnak meg magyarul, ha nem, elkapcsolunk.
A Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az Örkény Színház alapító tagja.
A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.
Für Anikó a szavak erejéről
„Emlékszem egy dombóvári pillanatra… egy rendhagyó irodalomórán voltunk együtt veled, Hrutka Robival, és hirtelen a szövegek hatására úgy éreztem, mindannyian kezdünk megérkezni” – indítja Anna a beszélgetést, majd arról kérdezi Anikót, emlékszik-e legelső jelentőségteljes találkozóira a versekkel. A színésznő elmeséli, hogy a Színművészeti felvételijére való felkészüléskor került először szorosabb kapcsolatba a versekkel, ebben a munkában pedig Cservény József, a marosvásárhelyi színiakadémia nyugalmazott tanára nyújtott neki segítséget.
„Ekkor kúsztak a versek bőr alá.”
Mit jelentenek a szavak Für Anikónak? Mivel szavakba öntött érzésekkel dolgozik, saját maga számára is úgy tudja legjobban megragadni az aktuális érzelmeit, ha leírja, megnevezi őket, legalább gondolatban, minimum egy bővített mondattal. Persze a csendek ugyanolyan fontosak, mint a szavak, főleg olyankor, amikor „tűzoltóslaggal nyomatják az arcunkba az ócskát, a gagyit, a szennyet.” A csend ugyanolyan tisztító közeg vagy eszköz, mint a szépirodalom. Hangsúlyozza, hogy a szavak csak eszközök: rajtunk múlik, mit kezdünk velük. Gyilkolunk, vagy égig emelünk a segítségükkel?
Közös kincskeresés
Szerepek: volt olyan, amivel nagyon meg kellett küzdenie? Anikó nehezen tudja megragadni, leírni, hogy hogyan születik meg a csoda a színpadon estéről estére. Az az egy biztos, hogy egyedül lehetetlen. Még monodráma esetében is: ott a közönség a jó partner. Ez egy közös kincskeresés a partnerekkel, a közönséggel.
Mi az otthon, a szent hely a színésznő számára? Természetesen az Örkény Színház, ahol úgy van benne a falakban szinte, „mint Kőműves Kelemenné magos Déva várában”.
A beszélgetés gyorsan elkanyarodik Bereményi Géza és Hrutka Robi felé, akikkel Anikó több zenei albumot is készített: ő hozta össze a két kivételes tehetségű alkotóművészt.
Anikó számára nagy öröm, hogy a munkája kivételes minőségű irodalmi szövegekkel jár együtt. Kiemeli egyik legfrissebb munkáját, A bűnös gyülekezet című hangjátékot, amiben Mácsai Pállal dolgozik együtt.
A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.
Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva
