Omara Portuondo a kubai zenészek második-, az 1950-es évek zenészgenerációjának egyik legjelentősebb alakja. 1930-ban született Havannában egy háromgyermekes családban. Édesanyja gazdag spanyol családból származott, aki azonban minden elvárást és társadalmi szabályt felrúgva megszökött egy hivatásos fekete baseballjátékossal, gyermekeinek leendő édesapjával. 

Noha Kuba arcát nagyban befolyásolta a fekete lakosság (a spanyolok 1880-ig hurcoltak be afrikaiakat rabszolgának, és már az 1840-es évekre Kuba lakosainak fele fekete volt), az országban erős volt a rasszizmus, még a zenei klubok is szegregáltan működtek. „Anyám mindig titkolta, hogy egy fekete férfihoz ment feleségül. Ha összefutottak az utcán, nem vehettek tudomást egymásról. Otthon azonban újrateremtették azt, amit a társadalom megtagadott tőlük, a béke és a harmónia paradicsomát. Nagyon szerették egymást” – mesélte egyszer az énekesnő.

Egy másik Kuba és a Tropicana Club

Omara 15 évesen kezdte pályafutását: akárcsak nővére, Haydee, táncos lett a híres havannai Tropicana Clubban. A két nővér 1952-ben alapította meg együttesét barátnőikkel, Elena Bourke-kel és Moraima Secadával. Ők voltak a Cuarteto las d’Aida – Aida Diestro volt az ötödik tag, zongorán kísérte a kvartettet. A csapat igen sikeres lett, még az Egyesült Államokba is eljutottak turnézni, a Tropicanában Nat King Cole-lal is felléptek. 

Ne feledjük, ekkor még a kommunista hatalomátvétel előtt vagyunk. Ahhoz, hogy értsük Omara Portuondót, nem feltétlenül kell ismernünk a történelmi kort, amelyben felnőtt, de segíthet keretezni.

Omara Portuondo fiatalon (Fotó: omaraportuondo.com)

Az 1950-es évekkel véget korszakban Kuba olyan hírességeket látott vendégül, mint Ava Gardner, Frank Sinatra, itt élt Ernest Hemingway, akinek háza, kedvenc bárja és étterme azóta is turistalátványosság. Miamiból és az egész USA területéről özönlöttek az egzotikus üdülőhelyre, nagyszerű klubokra, híres előadókra, koktélokra (és persze bordélyházakra) szomjas amerikaiak. 

A pezsgő turizmus egyfelől anyagi biztonsággal járt. A kubaiak amerikai autókat vezettek, hollywoodi filmeket néztek a tévéiken és a mozikban, amerikai áruházakban vásároltak. A fiatalok rock and rollt hallgattak és angolul tanultak. Mindeközben azonban az 50-es évek végére az amerikai pénzügyi érdekeltségek közé tartozott már a kubai bányák 90 százaléka, a közművek 80, a vasutak 50 százaléka, a cukortermelés 40- és a bankbetétek 25 százaléka. És nemcsak a gazdaság gyengült az amerikai befolyás következtében, de Kuba függetlensége és identitása is.

Ráadásul egyre több kubai sérelmezte, hogy országuk a prostitúció, a bordélyok és szerencsejátékok mekkájává vált.

Egyre többeknek lett elege mindebből és a korrupt kormányból. 1952-ben egy államcsíny következtében Fulgencio Batista másodszor is hatalomra került, és miután nem volt hajlandó visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz, széleskörű ellenállási mozgalom kezdődött ellene.

Omara Portuondo 2020 júniusában egy havannai koncerten (Fotó: Erika Goldring/Getty Images)

Ebből nőtt ki a kubai forradalom, melynek kezdetét 1953. július 26-ra, a Moncada laktanya és Bayamo városa elleni támadásra datálják. Ekkor került börtönbe Fidel és Raúl Castro, akik szabadulásuk után 1955 júniusában találkoztak az argentin származású forradalmárral, Ernesto ‘Che’ Guevarával. A többit ismerjük a történelemkönyvekből:

Fidel Castro forradalmárból és szabadságharcosból diktátorrá vált, Kuba pedig a különféle szankciók miatt egyre inkább elszigetelődött.

A kubai Édith Piaf? Nem, Omara Portuondo

Mindeközben az élet nem állt meg. Kubában azelőtt, akkor is és most is a zene volt az úr, a médium, amellyel a kubaiak kicsatornázzák bánatukat, frusztrációjukat. Omara pedig csak zenélt és zenélt – 1959-ben szólóalbumot adott ki, amelyen jazz és különféle kubai zenék (boleró, son cubano, trova stb.) egyaránt hallhatóak voltak. A Mania Negra nagyon sikeres lett, Omara Portuondo pedig a kubai zene egyik legismertebb előadójává vált.

Noha a kommunista diktatúra kezdete karrierjében is okozott fennakadást, egyre többször képviselte Kubát világversenyeken és fellépéseken. Egyszer még Lengyelországba is elküldték, hogy énekeljen a sopoti fesztiválon, az Eurovíziós Dalverseny szocialista változatán, de Párizsba is eljutott a Fête d’Humanité fesztiválra, az Orquesta Aragon együttessel pedig Finnországba, Japánba. Sokan hasonlították Édith Piafhoz, akivel egyszer egy színpadon is osztozott, de nevezték a kubai Shirley Bassey-nek is.

Pedig Omara nagyon egyedi, nagyon kubai. A Buena Vista Social Club zenészeinek többségével ellentétben nem kizárólag a világzene-rajongók által úgy szeretett afro-kubai tánczenében utazik. Noha a santería (Kubában népszerű, hibrid vallási kultusz) ritmusaival átszőtt dalok is szerepelnek repertoárjában, ugyanúgy dominálnak benne nagyzenekar által kísért számok és melodramatikus balladák, illetve jazz is.

A Buena Vista Social Club és egy új erőre kapott karrier

Omara a kubaiak többségével ellentétben tehát viszonylag szabadon utazott a nagyvilágban. Előfordult persze, hogy nem akarták beengedni az USA-ba. „Amikor megtagadták tőlem a belépést az Egyesült Államokba, azon tűnődtem, mitől félnek. Terroristának neveztek, pedig soha nem használtam fegyvert.

Az egyetlen fegyverem a dalaim, a kultúrám, valamint a jó kapcsolatok és barátságok, amelyek gazdaggá teszik az életemet, akár van sikerem és pénzem, akár nincs”

– mesélte Portuondo a Telegraph újságírójának 2004-ben.

A Buena Vista Social Club fellendítette karrierjét. Manuel Galbán, Ibrahim Ferrer, Omara Portuondo és Rubén González 1999-ben Párizsban (Fotó: Frederic REGLAIN/Gamma-Rapho/Getty Images)

Omara a  20. század végének egyik legsikeresebb kubai zenekarával, a Los Van Vannal is vett fel dalt, ez volt az Y que se sepa. Az 1970-es és 1980-as években Portuondo nemcsak otthon, de külföldön is sikereket aratott, turnékkal, albumokkal, közben a kommunista Kubában is sztár volt, szerepelt hazai filmekben és tévésorozatokban.

Noha ő sokat énekelt külföldön, generációjának nagy nevei gyakran Kuba határain belül maradtak. És ekkor jött Ry Cooder gitáros, aki összehozta a Buena Vista Social Club projektet, amelyből Wim Wenders rendezett dokumentumfilmet (1999-ben jelent meg a Buena Vista Social Club), és aminek hatására a kommunizmus romjai alatt elfeledett zenészeket megismerte a nagyvilág.

Portuondo karrierje is egy újabb lökést kapott. A világ minden tájáról ámulatba ejtette az embereket a tehetség és a történelem különös duettje, amely ezeken a felvételekben megelevenedett. 2000-ben a Buena Vista Social Club egy önálló, az ő művészetének szentelt lemezt is kiadott (Buena Vista Social Club Presents: Omara Portuondo). Ekkor indult Rubén Gonzálezzel és Ibrahim Ferrerrel közös turnéra, ezzel pedig egy teljesen új generációjának adták meg a lehetőséget, hogy színpadon láthassák őket, a kubai zenei meghatározó alakjait.

„A Buena Vista Social Club hatalmas ajándék volt számomra, és örökre megváltoztatta az életemet, úgy döntöttem, hogy fiatal maradok, és minden nap tanulok valami újat”  – nyilatkozta Omara.

A búcsúdal

Omara Portuondo 2023-ban még kiadott egy lemezt, ez volt a Vida (élet), amivel megnyerte a Latin Grammy-díjat és az amerikai Grammyre is jelölték. Az albumot világkörüli turnén mutatatta be, ezután döntött úgy, hogy ad még egy utolsó búcsúturnét, amellyel lezárja nyolc évtizedet átívelő előadói karrierjét.

„Mindennek van kezdete és vége. Mindig tagadta, hogy nyugdíjba megy, de most már beismeri” – mesélte 2023-ban a menedzsereként dolgozó fia, Ariel Jimenez az El Paísnak. A fia mondta, hiszen Omara Portuondo néhány éve kijelentette, nem ad több interjút. De ezt nem holmi díva attitűdből mondta, hanem csak belefáradt. „Ő egy egyszerű és természetes ember. Soha nem gondol arra, hogy milyen fontos kulturális örökséget jelentett, nem fordít rá nagy figyelmet” – mondta Ariel Jimenez.

Pedig így van. Omara Portuondo neve örökre összeforrt a kubai zene gazdagságával és a világzene történetével. Ha eddig nem állt módunkban élőben látni, ne szalasszuk el a lehetőséget, hiszen nem lesz több ilyen alkalmunk. Omara ugyanis most tényleg búcsút vesz szeretett színpadától.

A Buena Vista Social Club öröksége áll a középpontban 2024-es turnéján, amely során Spanyolországban, az Egyesült Államokban és Magyarországon is fellép.

Budapesti koncertje egyedülálló lehetőséget kínál a magyar rajongóknak, hogy élőben élvezzék a Buena Vista Social Club zenei hagyatékát,

miközben közelebbről megismerhetik az ikonikus művésznőt. Az október 6-i koncert különleges pillanatokat ígér, hiszen Omara életpályájának legnagyobb dalai csendülnek majd fel a Papp László Budapest Sportarénában.

A koncert szervezője a Green Stage Production iroda, jegyek még kaphatók az Eventim oldalán.  

És a következő nőket ismered? Egy korábbi cikkünkben összeszedtük a zenetörténet női úttörőit.

Kiemelt kép: Omara Portuondo a 34. Nemzetközi Jazz Plaza Fesztiválon a Teatro Nacionalban 2019. január 17-én Havannában, Kubában (Fotó: Erika Goldring/Getty Images)