„Akartam volna valami szép és nemes képet, amivel elmesélem, nem maradtam örökre terhes, de rájöttem, nem érdekel, úgy sem az a valóság, hogy szép ruhában, laza sminkben vigyorgok a kertben. Egy hónapja megérkezett a fedélzetre Ferkó!” – adta hírül a színésznő Instagram-profilján szeptember 30-án kisfia születését. Amikor ez a felvétel készült, még előtte állt a nagy kaland. Sztarenki Dóra pályafutásának alakulása és fontos olvasmányai mellett arról is mesélt Annának, hogyan, kinek adja át kedvenc szerepeit amíg otthon marad a gyerekével.

A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.

Fontos a kihívás

Anna a beszélgetést a művészi utak és a megérkezés fontosságával kezdi. Dóra felidézi, hogy már amikor táncos tanulmányait befejezte, és elindulhatott volna ezen a pályán, érezte, hogy nem a legjobb helyen van, valami nem stimmel. Akkor érkezett a Terápia és Zsófi szerepe, a két dolgot pedig nem tudta volna együtt csinálni.

Egyértelmű volt számára a választás.

Dóra azt mondja, nehezen mondja ki, önti szavakba a döntéseit, elhatározásait, annak ellenére, hogy mindig azonnal, zsigerből tudja, mit fog választani, és általában ki is szokott tartani a belső megérzéseinél. Bevallja, hogy inkább a nehezebb út felé hajlik.

Szülői példák, jótanácsok

„A vezetékneved: gát vagy lehetőség?” – kérdi Anna. Dóra szerint egyértelműen lehetőség, hisz a színház varázsa már gyerekként bekúszott a bőre alá. (Dóra édesapja Sztarenki Pál színész, rendező – a szerk.) Ő a színpadot mindig nagyon otthonosnak, biztonságos helynek tartotta, hisz egész életében ott csellengett körülötte, és soha nem a nézőtérről, messziről látta, hanem a háttérből, takarásból, egészen közelről. Azt mondja, édesapja nagyon sokat segített neki színpadtechnikai kérdésekben.

Míg táncosként azt élte meg, hogy soha nem volt elég jó, állandóan kritizálták, a színjátszás szárnyakat adott neki, hisz már abban a tényben érezte a felé áramló bizalmat, hogy tapasztalat nélkül is rábíztak szerepeket, azt éreztették vele, hogy tudják, meg fogja csinálni.

Mindig energikus, kissé hiperaktív, örökmozgó gyerek volt, akinek ráadásul „soha be nem állt a szája”. Ezt az energiát most könnyen be tudja csatornázni a színjátszásba.

Képzelt barátok

Sztarenki Dóra hatalmas Ferrante rajongó, a Nápolyi regények tetralógiát a Covid idején olvasta végig. Az elsőt magyarul, a többit viszont már olaszul (a színésznő évekig élt és tanult is Olaszországban, anyanyelvi szinten beszél olaszul – a szerk.). Bár fantasztikusnak tartja a magyar fordítást, amint eredeti nyelven vette kézbe a könyvet, felmerült benne a gondolat, hogy igazából minden szöveget eredeti nyelven kellene olvasnunk, hiszen annyi minden elvész a fordításban.

Dóra aztán azt is elmeséli, hogy azokat a történeteket, amelyek megragadják őt könyv formájában, soha nem tudja megnézni filmben. Saját képzeletének teremtményeivel találkozik ilyenkor, és csalódás számára, hogy mások másképp látják, láttatják azt a világot. Számára a könyv nem csupán kikapcsolódás, társaság is: úgy érzi, mély barátság szövődik közte és a szereplők között, és amikor vége a történetnek, ahhoz mindig társul nála valamilyen veszteségérzet.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva

Elindult Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk! Gyere, csatlakozz, olvass velünk!