Egyre több olvasó tudatosan úgy választ könyvet, hogy megnézi, ki fordította. A nyelvek mesterszintű ismerete mellett fontos a szerzőre való ráhangolódás, az a fajta érzékenység, amely által élővé válik a szöveg.

Patat Bence műfordító neve a skandináv szépirodalommal forrt össze, olyan szerzők műveit ültette már át magyar nyelvre, mint Jón Kalman Stefánsson, Karl Ove Knausgård, Maja Lunde vagy Jussi Valtonen. Az olvasók kifinomult és bravúros nyelvi megoldásait, szépérzékét és igényességét emelik ki, amely minden bizonnyal hozzájárulnak a a norvég, svéd, dán, izlandi, finn és észt írók népszerűségéhez.

Mitől ennyire népszerű Magyarországon az északi népek irodalma, nehezebb-e gyerekeknek fordítani, és vajon létezik lefordíthatatlan szöveg? Mindezekről és egyéb kulisszatitkokról is beszélgettünk Patat Bencével.

Olvasói visszajelzések szerint rendkívül élővé varázsolod az észak-európai irodalom köteteit, van, aki kifejezetten azért vett meg egy könyvet, mert a te fordításodban készült. Honnan a vonzalom a skandináv kultúrához?
Örülök, ha valaki elégedett a munkámmal, annak pedig különösen, hogy az utóbbi időben egyre többen figyelnek oda a fordítókra, akik nélkül mellesleg nem létezne világirodalom. A bölcsészkaron végeztem skandinavisztika és finn szakon, ennek pedig mindössze annyi előzménye volt, hogy még 1991-ben, azaz 15 évesen a Veres Pálné Gimnázium énekkarával részt vettem egy finnországi kórusúton.

Lenyűgözött a természet és az épített környezet egyszerűsége és tisztasága, az emberek egyenessége.

Kapcsolatba kerültem magyarországi finnekkel és finnül tudókkal, majd én is elkezdtem ismerkedni a nyelvvel. Bár matekfakultációra jártam, és más továbbtanulási terveim voltak, viszonylag hirtelen úgy döntöttem, hogy a bölcsészkaron éppen akkor induló skandinavisztika szakra fogok felvételizni, és ha sikerrel járok, a finnel is tovább foglalkozhatok. Ez harminc éve történt, azóta rengetegszer járhattam az északi országokban, és a kultúrájuk és irodalmuk iránti lelkesedésem egy cseppet sem lanyhult.

Mit gondolsz, miért lett ilyen elsöprő siker a skandináv irodalom Magyarországon? Mi kapcsol minket az északi népekhez, létezik közös irodalmi stílus?
Azt hiszem, több tényező áll a sikerük mögött. Találtak egy olyan műfajt, a krimit, amellyel meg tudták vetni a lábukat, azokon a könyveken keresztül valamennyire a társadalmat is meg lehetett ismerni. Ezzel párhuzamosan a zenében, a filmművészetben és más területeken is jó néhány nemzetközileg ismert alkotót fel tudtak mutatni. Előny volt, hogy ezek az országok és kultúrák Európán belül egy kicsit egzotikusnak számítottak, ugyanakkor bizonyos márkák (bútorok, autók, sörök stb.) miatt egyértelműen a jó minőség képe társult a termékeikhez. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek az országok hosszú ideje komoly energiát és pénzt áldoznak a kultúrájuk támogatására mind otthon, mind külföldön.

Felismerték, amit számos tanulmány is igazolt: minden, a kultúrára költött korona vagy euró két és félszeres jövedelmet generál az országnak.

És nyilván nem pusztán a könyveladásokról beszélünk. Vajon például irodalmi élmények hatására hányan kaptak kedvet arra, hogy Izlandra vagy Norvégiába utazzanak? A finnekkel és az észtekkel a nyelvrokonság miatt régebb óta szorosabbak a kapcsolataink, mint a skandinávokkal. Bár az északi és a magyar irodalom alapvetően más hagyományokra épül, a jelek szerint a magyarok szívesen olvasnak északi műveket. Jó lenne, ha magyar művek is nagyobb számban juthatnának el az északi közönséghez.

Knausgård, Karl Ove: Harcok – Harcom 6. Magvető, 2021.

Knausgård hatkötetes művét, a Harcom fordítását a harmadik kötetnél vetted át. Melyik volt nehezebb: a gyerek, a serdülő vagy a fiatal felnőtt hangját visszaadni?
Azt szoktam mondani, hogy a műfordítókat a színészekhez (vagy más előadóművészekhez) lehet hasonlítani. Egy hatéves lelencgyerek nyelvi, gondolati és érzelmi világát ugyanúgy meg kell tudni jeleníteni, mint egy nyolcvanéves grófnőét. A Harcom kötetei közül a gyerekkorról szóló harmadikat élveztem a legjobban, de minden szövegben vannak könnyen és nehezen fordítható dolgok is.

Nem csak felnőtteknek fordítasz. A Mur és az esti erdő – Esti mesék kicsiknek és nagyoknak című kötet elbűvölő történeteket tartalmaz, amelyeket a gyerekek mellett ugyanakkor a felnőttek is nagyon szeretnek. Milyen különbségek vannak a fordítás során egy felnőtteknek szóló könyvhöz képest?
Azt leszámítva, hogy egy kifejezetten gyerekeknek szóló könyv szókincse nyilvánvalóan szűkebb, és jellemzően a mondatfűzése is egyszerűbb, maga a fordítási munka ugyanolyan, mint egy krimi vagy egy nagyregény esetében. Egyébként nagyon sok esetben nem is indokolt az irodalmat gyerek és felnőtt kategóriákra bontani, ahogy a Mur-kötet és sok más mű is bizonyítja. A különböző korú olvasók ugyanannak a szövegnek más-más rétegeit tudják befogadni. Weöres Sándor szavaival élve: a„ gyerekek csak kicsik, nem hülyék”.

Azt írod: „a fordítás során az egyik vezérelvem: ami az eredetiben meglepő, az a fordításban is legyen az, amin viszont az eredeti olvasója nem akad fenn, azon a magyarnak sem szabad.” Hogy tudod ezt jól átültetni a magyar nyelvbe? Soha nem volt olyan érzésed, hogy megváltoztattad az eredeti szöveget?
Az eredetit minden esetben megváltoztatom! Alig marad olyan szó, ami változatlan marad. A viccet félretéve: elkerülhetetlen, hogy a fordító kisebb-nagyobb dolgokon változtasson. Például gyerekeknek szóló könyvekben az olvashatóság kedvéért a neveken.

Egy másik mindennapos példa az, hogy az északiak tegezik egymást, a magyarok meg nem.

Ezt minden esetben át kell gondolni, hogy a megoldás természetesen hangozzon (gyerek és felnőtt, ismerős és idegen, főnök és beosztott stb. között). És szinte minden könyvnél külön kell foglalkozni az adott kultúrára jellemző reáliákkal, ahová a ruhák, mértékegységek, hangszerek, ételek, hagyományok, növények, játékok tartoznak, és még ezer más dolog. Ezeket és minden egyebet úgy kell átültetni, hogy a végeredmény ne tűnjön mesterkéltnek, se esetlennek, hanem úgy lehessen olvasni, mintha eleve magyarul írták volna. Akkor is, ha a szöveg egy tizenhetedik századi izlandi halász hétköznapjairól szól.

Hogyan zajlik egy fordítói munkanap: először megismerkedsz a könyvvel vagy azonnal nekilátsz a fordításnak? Könnyebb ma fordítani a technikai lehetőségek miatt, mint korábban?
Minden könyv más. Nem mindegy, hogy szépirodalmi vagy ismeretterjesztő könyvről beszélünk, de szépirodalmi szövegekben is előkerülhetnek olyan témák (például vulkanológia, hajóépítés, fegyverek stb.) amelyek külön utánajárást vagy szakértővel való egyeztetést igényelnek. Már a könyv olvasása közben is észreveszem azokat a részeket, amelyek valamiért problémásak lehetnek. Persze menet közben is akadhatnak problémák, kérdések. A mai technológia ebben sokat segít, nem kell könyvtárba menni, hogy megtudjuk, hogy néz ki a rovaniemi színház vagy milyen norvég étel a goro.

Van lehetőséged konzultálni a szerzővel? Van beleszólása a fordítónak, hogy mit válasszon a kiadó?
 Az internet mellett lehet segítséget kérni kollégáktól, anyanyelvi beszélőktől vagy akár a szerzőktől (ha élő szerző művét fordítjuk), akik általában készségesen válaszolnak a fordítók kukacoskodó kérdéseire.
A nagy világnyelvektől eltérő nyelvekről dolgozó fordítókat valamennyivel jobban bevonják a könyvek kiválasztásába, mivel többnyire jobban ismerik az adott kultúrát és irodalmat, mint a kiadók munkatársai. De azt hiszem, ez a fordítók habitusától is függ: vannak, akik megvárják a kiadók jelentkezését, mások rendszeresen bombázzák ötletekkel a kiadókat.

Jón Kalman Stefánsson: Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről, Typotex, 2023.

Mi volt a legnagyobb szakmai kihívásod, és miért? Létezik egyáltalán lefordíthatatlan szöveg?
Sok minden jelenthet kihívást, de az egyik legkülönlegesebb munkám Simon Stranger Fény és sötétség lexikona című könyvének fordítása volt, amelynek fejezetei a norvég ábécé szerinti ábécérendbe rendezett, szócikkszerű szövegek. A norvég és a magyar ábécé eleve sokban különbözik egymástól, és persze a két nyelv azonos értelmű szavai sem ugyanazzal a betűvel kezdődnek, tehát alaposan át kellett rágni a szöveget, mindeközben megtartva az alapszerkezetét. Szerencsére a szerző tisztában volt a feladat nagyságával, és szabad kezet adott a fordítóinak.

Lefordíthatatlan szöveg elvileg nem létezik, mivel minden nyelven mindent ki lehet fejezni, csak az a kérdés, milyen áron.

A nagyon játékos nyelvezetű vagy éppen formailag különleges elvárásokat támasztó művek jól megizzasztják a fordítót, és valami szükségszerűen elvész az eredetiből (ami tulajdonképpen szinte minden fordításra igaz).

Kitől fordítanál szívesen?
A norvég Lars Saabye Christensentől, akinek két regénye (A féltestvér és a Villantó) olvasható magyarul, de elképesztően gazdag életműve még sok csodát tartogat a magyar olvasóknak.

Ha ajánlhatnál egy skandináv könyvet, amit minden magyar olvasónak el kellene olvasnia, melyik lenne az és miért?
Sigríður Hagalín Björnsdóttir A sziget című, a politikai fikciót és a disztópiát elegyítő regényét a gyerekek kivételével mindenkinek erősen ajánlom. Öt éve jelent meg magyarul, de a világunk helyzetét látva – sajnos – továbbra is aktuális. Részvételi színházi előadás is készült belőle középiskolásoknak.

Kiemelt kép: Gombkötő Emma

Rendeld meg ingyenes házhoz szállítással a Nők Lapja A 100 legjobb könyv bookazine-t, hogy megtudd, melyek voltak az elmúlt egy év legjobb regényei, gyerek- és ifjúsági könyvei!

Elindult a Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!