És mi van Tomival?
Fehérváry-Ménes Anna újságíró:
És mi van Tomival? (Fotó: Laokoon Filmgroup)
„Till Attila filmjei mindig jók, úgyhogy nagyon vártam az újat. Ezúttal is nehéz, tabusított témát választott, az alkoholizmust. A film hitelesen ábrázolja az alkoholbetegség legmélyebb bugyrait és mindennapos küzdelmeit, mégis tud vicces, szórakoztató és szívmelengető lenni.
Thuróczy Szabolcs és Polgár Tamás főszereplő kettőse pedig szenzációs.”
A történet középpontjában az alkoholbeteg bábművész Sanyi (Thuróczy Szabolcs) és a szintén függő liftszerelő, Pali (Polgár Tamás) áll, akik együtt keresik haverjukat, Tomit, ugyanis az több anonim alkoholista gyűlést is kihagyott.
Sanyit öt éve a függősége miatt hagyta el a felesége és a lánya, azóta új életet kezdett és nem iszik, Palinak viszont elég egy kis lökés, hogy újra ráforduljon a pohárra. Tominak valószínűleg már ennyi se kell. A két barát Budapest utcáin versenyt fut az idővel, hogy megtalálják és megmentsék Tomit.
Lee
Sebestyén Hédi szerkesztő, újságíró:
Lee (Fotó: Sky Original)
„Megrázó világháborús film, aminek sok rétege van, de a legnyilvánvalóbb mondanivalója az előételetek fontossága. Szembesülünk az akkori nacionalizmus kirekesztésével, valamint belelátunk egy sikeres nő életébe. Lee Miller egykor modell volt, de szeretett volna más területen is érvényesülni, ami akkor még nőként cseppet sem volt könnyű, háborúban pedig még többszörösen nehezített. Lee Miller haditudósítóként végül világhírű és
sokak számára inspiráló fotós lett, aki utat tört a szakmában sok-sok nőtársának.
Ki más tudta volna tökéletesebben megformálni őt, mint Kate Winslet?! Lee Millerről szóló részletes portrénkat itt találod, és a Helló Lányokról szóló írásunkban is említést teszünk róla.”
A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás Lee Miller életéről szól, aki karrierjét népszerű divatmodellként kezdte, majd a második világháború idején elismert haditudósító lett – a Vogue magazin számára készített fotósorozatokat a frontvonalról. Miller az életét kockáztatta, hogy minél közelebb kerüljön a háború elkendőzött valóságához és nőként helytálljon a harcmezők poklában.
KIX
Balázs Barbara szerkesztő, újságíró:
KIX (Fotó: IMDb)
„Magával ragadó, szókimondó dokumentumfilm városi szegénységről, 21. századi utcagyerekekről és arról, milyen vékony a határ gyerekcsíny és bűncselekmény között. Annak ajánlom, aki vállalja, hogy őt magát is kemény dilemmák elé állítja egy mozi.”
A KIX egy 12 éven keresztül dokumentált felnövéstörténet, melynek során
az álmodozó kölyökből, Sanyiból felnőttkorára közellenség lesz.
A film ritkán látott közelségből mutatja be a fiú és családja mindennapjait. Mikulán Dávid és Révész Bálint több mint tucatnyi nemzetközi díjat nyert dokumentumfilmje látlelet a magára hagyott városi szegénységről Magyarországon.
Fekete pont
Rimóczi Ancsa újságíró:
Fekete pont (Fotó: Mozinet)
„A magyar filmgyártás során nem egy alkalommal bebizonyosodott már, hogy megéri jegyet váltani a független, alacsony költségvetésű alkotásokra. Ilyen Szimler Bálint első nagyjátékfilmje, a Fekete pont is (itt írtunk róla részletesebben), amit Rév Marcellel közösen készítettek.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki nyitottnak érzi magát az úgynevezett „közérzeti filmek” keserű és valósághű, ám annál fontosabb mondanivalójára – jelen esetben a magyar közoktatás buktatóira. Nekem már az előzetestől is gyomoridegem lett – biztos vagyok benne, hogy
a sulimenzás finomfőzelék és a hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a vászonról is visszaköszön majd.”
A Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek. A helyenként groteszkbe hajló, örkényi hagyományokat továbbvivő Fekete pont számos hazai producer együttműködésében, független alkotásként valósult meg.
A brutalista
Tóth Orsi vezetőszerkesztő, újságíró:
A brutalista (Fotó: Focus Features)
„Jé, egy második világháborús filmeposz Adrien Brodyval? Valahogy úgy, mégis nagyon más, viszont legalább annyira nagyszabású és Oscar-esélyes. A brutalista ott kezdődik, ahol A zongorista véget ér, sikertörténet, mondhatni, de nem európai történet, ez már az amerikai bevándorlók története, egy birodalom felemelkedésének és közben erkölcsi porba hullásának története.
Kvíz: Felismered kép alapján az Oscar-díjas filmeket?
Brady Corbet filmje az, ami Francis Ford Coppola Megalopolisza szeretett volna lenni. A film egy fiktív karaktert, a brutalista építész Tóth Lászlót követi az útján, aki elmenekül az Egyesült Államokba, majd szépen lassan egyre feljebb emelkedik, miközben saját örökségét építi tovább, és a nagy mű elkészítésén dolgozik.
A modern Amerika születése azonban az emberi tragédiát használja malterként.
Egy furcsa mecénás, egy, az őrület határán születő nagy mű, egy fausti alku és egy széthullott család küzdelmei éppúgy főszereplői a filmnek, mint annak a kérdése, hogy túl lehet-e élni (és ha igen, hogyan) a holokausztot.
A színészi teljesítmények nagyszerűek, akárcsak a rendezés (de a díszlettől kezdve a fényelésen át a jelmezig tényleg minden remek –javarészt hazánkban forgott a film, így a magyar szakemberek megint megmutatták, hogy világszínvonalon dolgoznak). És ugyan a három és fél órás játékidő, ijesztő lehet, nem kell félni. Szépen adagolt, arányos, elegáns és nagybetűs mozi lett A brutalista. Az alkotást egyébként 2025. január 23-án mutatják be a hazai mozik, én a BIFF-en szerencsére el tudtam csípni, kétszer is leadták ugyanis a Titanic filmfesztivál eszmei örökösének tartott filmfesztiválon.”
Hogyan tudnék élni nélküled?
Ribánszky Ágota főszerkesztő-helyettes:
Hogyan tudnék élni nélküled? (Fotó: The Orbital Strangers Projects)
„Elismerem, először én sem értettem, miért decemberben mutatnak be egy a zömében a nyári Balatonnál játszódó romantikus musicalt. Aztán beültem a moziterembe, és a karácsony szellemétől kissé már megtépázott idegrendszerem azonnal kisimult: jót tett neki a levegőváltás.
A Hogyan tudnék… (melynek a forgatásába is betekinthettünk) nem hibátlan film, de sutasága ellenére működik, minden egyes pillanata szerethető. A történet átgondolt és szépen végigvitt (bár a vége kissé összecsapottnak érződik a jelentőségéhez mérten), a romcomokból jól ismert karaktereket megtöltik élettel a színészek, a poénok jókor vannak jó helyen, Törőcsik Franciska és Ember Márk között pedig káprázatos a kémia.
A cselekmény két idősíkon játszódik: a jelenben a Varga-Járó Sára által alakított huszonéves Lili kedvese halála után képtelen továbblépni, ráadásul énekesi karrierje is erősen bukdácsol. Ebben az élethelyzetben találja meg testvéreivel együtt édesanyja, Eszter (Törőcsik Franciska) fiatalkori naplóját, amiből aztán egy elsöprő szerelmi történet képkockái ugrálnak elő.
Balaton, nyár, kilencvenes évek, a jó kislány és a vagány, de mélyen érző rocksztár románca,
Balaton, nyár, kilencvenes évek, a jó kislány és a vagány, de mélyen érző rocksztár románca, a kegyetlen, illúziókat leromboló külső körülmények: kellhet ide bármi más ahhoz, hogy azonnal visszacsöppenjünk saját tinédzserkorunkba?
A hangulathoz persze sokat hozzátesznek Demjén Ferenc slágerei is, amelyek akkor működnek a legjobban, ha színpadon, koncertjelenetben hangzanak el. Talán ez a film legnagyobb hibája, hogy a zenés-táncos betétek közel sem tudnak olyan organikusan beépülni a cselekménybe, mint a Mamma Mia! vagy, hogy magyar példát hozzak, a Made in Hungária esetében. Bevallom, engem folyton váratlanul ért, amikor hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak dalra fakadtak a szereplők. De aztán alkalmazkodtam hozzá. Jó dalok voltak, így könnyű volt.”
Wicked
Rajna Nóra social media szerkesztő, újságíró:
Wicked (Fotó: Universal Pictures)
„Sikerült a két legcinikusabb barátnőmet elvinnem a Wicked című fantasy filmre, ami meglehet, hiba volt, ugyanis Jon M. Chu musicalje a fiatalabb korosztályon túl leginkább a gyermeklelkű nézőket szólítja majd meg. Érdemes már a film kezdetére áthangolódni, ugyanis a 160 perces játékidő alatt valóban egy páratlan mesevilág részesei lehetünk, melyet színpompás jelmezek, precízen megkomponált koreográfiák és érzelmes dalbetétek fokoznak.
Az adaptáció egyébként Gregory Maguire 1995-ös regényén és Winnie Holzman, valamint Stephen Schwartz 2003-as színpadi musicaljén alapszik, s noha
tényleg minden részlete maga a varázslat, mondanivalóját tekintve egyáltalán nem gyermekmese.
A történet az Óz, a csodák csodája előzményeit mutatja be, amikor Elphaba, a Nyugati Boszorkány (Cynthia Erivo) és Glinda, az Északi Jó Boszorkány (Ariana Grande) még barátok voltak. Elphaba zöld bőrszíne miatt a társadalom peremére sodródik, de erős mágikus képességei kiemelik a többiek közül. A cselekmény akörül a kérdés körül forog, hogyan válik Elphaba a gonosz Nyugati Boszorkánnyá, miközben árnyalja a jó és a rossz fekete-fehér mivoltát és felfedi a hatalom mögött rejlő igazságot Óz birodalmában.
A történet egyébként két részben kerül majd bemutatásra, a befejezést Wicked: For Good címmel, 2025 novemberében láthatjuk majd. Ha olvasnátok még a témában, nemrég portrét is írtunk arról a szüfrazsettről, aki Óz boszorkányait ihlette, ahogy a Fiyero herceget alakító Jonathan Bailey életéről is megtudhattok izgalmas részleteket.”
Kiemelt kép: Részlet a Hogyan tudnék élni nélküled? filmből (Fotó: The Orbital Strangers Projects)
