A szorongó nemzedék mostantól örökké aktuális könyv lesz, és ami még egy erőteljes löketet adhat a kötet ismertségének, az a Kamaszok című Netflix-minisorozat. (Ebben a cikkben írtunk arról, hogy miért nagyon fontos film ez.) A film ugyanis pont annak a szélsőséges és káros folyamatnak az egyik következményét mutatja be, amire figyelmeztet Jonathan Haidt is.

A szorongó, labilis, depressziós és magányos – magára hagyott – gyerekek száma egyre csak nő (döbbenetes statisztikai adatokat olvashatunk a könyvben), a szülők, pedagógusok szinte eszköztelenek az okosotelefonok okozta káosszal szemben.

Vagyis nem vagyunk teljesen eszköztelenenek, de ahhoz, hogy visszakaphassuk a virtuális világtól a gyerekeinket, drasztikus döntésekre és változtatásokra lenne szükség. A szülőknek és a gyerekeknek olyan kényelmi szokásokat kellene feladnia, amit csak nemzetközi összefogással lehetne megvalósítani.

Kritika minden irányból

Az író, Jonathan Haidt szociálpszichológusként és nem pszichoterapeutaként közelíti meg a témát, de ettől még vannak releváns és sarkos kijelentései a könyvben, például az, hogy a mai szülők túlféltők, és nem engedik önállósulni a való világban gyerekeiket. A kritikája, hogy amíg a szülők a virtuális és digitális térben könnyedén elengedik a gyerekeik kezét, addig a való világban még kempingezni vagy a sarki boltba se engedik le a 14 éves kamaszaikat, ez pedig eléggé ellentmondásos.

A szorongó nemzedék (Corvina Kiadó, Fordította: Papolczy Péter)

A szakember szerint sokkal több veszély leselkedik rájuk a közösségi médiában, a videojátékok chatszobáiban vagy a pornóoldalakon, mint a természetben vagy a városban sétálgatva. Egy szülő sem szereti, ha kritizálják a gyereknevelési szokásait, és inkább túlóvja a gyerekét, minthogy valami baleset érje valamerre. De hol van ez az elővigyázatosság, amikor a gyerekeket szabadon enegedjük a világhálón?

Szerencsére azért sok olvasó túllép a sértettségén, és továbbhalad a könyvben. Az író kifejti, hogy vissza kellene terelni a kiskamaszokat (6-12 közötti digitális bennszülötteket) a valós játékhoz: a társakkal végigizgult Jengázáshoz, a parkban fogócskázáshoz, az erdőben fára mászáshoz.

A gyerekek kötetlen játéka az 1980-as években kezdett háttérbe szorulni, egyre több gyerek bambulta a tévét, majd megjelentek a kezdetleges videojátéok, a videokazetták, video-, DVD-tékák, majd az internet és a mobiltelefon. Erőteljes negatív hatása az okostelefonok elterjedésének volt 2010 környékén, de igazán elementáris erejű a közösségi média megjelenése volt – ennek a levét pedig most isszuk, a gyerekek pedig megszenvedik.

A közösségi média a lányoknak árt jobban

A világhálón minden gyerek védtelen – az, hogy mennyire védtelen, a szülői korlátozástól is függ. Az író szélsőséges elveket vall: szerinte a legjobb az lenne, ha okostelefont 14 év alatt egy gyerek sem használna, és a közösségi médiát 16 éves korig tiltaná. A gyerekek hajlamosabbak a kognitív torzításra (a szorongás is az, amikor például egy helyzetet sokkal rosszabbnak látnak, mint amilyen valójában), mint egy felnőtt.

A kamaszok könnyen és gyorsan manipulálhatók, az érzelmeik játszva befolyásolhatók.

A lányoké különösen, a külső megjelenés összehasonlítása és a tökéletességre való törekvés náluk kiemelkedő. A könyvben számtalan statisztika rámutat, hogy a 2010-es évek óta mennyit romlott a kislányok önértékelése, ezáltal pedig a szorongásra való hajlamuk. Egyszerűen a gyerekek még nehezen veszik vissza az irányítást az elméjük felett, így egy rosszkor kapott negatív kritika a kislány fotójára, vagy a relatív kevés lájk érzelmi lavinát indít el benne, ami elől nincs menekvés.

A fiúk elszigetelődnek

Ami a srácokat illeti, náluk sem fényes a helyzet, pedig úgy tűnhet, sokkal stabilabbak érzelmileg a lányoknál. Rájuk viszont más veszélyes hatások leselkednek. A kontroll nélküli online videójáték, a pornófilmekhez való korlátlan hozzáférés és az elszigeteltség  rombolja az önértékelésüket, eltolódtak a gondolkozási sémáik (mi a szerepük, feladatuk, céljuk) és torzul a kapcsolatokról kialakult képük. A könyvben részletesen kitér a szerző a fiúk lelki állapot romlására, a pornó és a videójáékok kártékony hatásaira. A számok nem hazudnak:

A fiúkat a mértéktelen videójátékokkal vesztíjük el(Fotó: Getty Images)

Az amerikai serdülők 2012-ben napi 122 percet voltak a barátaikkal, ez a napi társas érintkezés 2019-re 67 percre csökkent, majd ez az érték a Covid-korlátozások miatt még tovább esett. Céltalanná, unottá, szorongóvá és depresszióssá válnak, ami egy idő után agresszióba is átcsaphat. A könyvben rengeteg valós esetet olvashatunk szülők vagy kamaszok beszámolóiból, pozitív és negatív példákból is van bőven felhozatal.

Kapcsolódó: Sok családban nem téma, de beszélni kell a gyerekek online életéről

Hozzuk vissza a gyerekkort a Földre!

Ami mindkét nemre igaz, és sajnos a legnagyobb problémát jelenti, hogy a mértéktelen online jelenlét miatt a gyerekek kialvatlanná válnak, ami fokozza a szorongást, és ingerültebbé is válhatnak. Jonathan Haidt kíméletlenül elvenné a gyerekektől a kütyüket, leszoktatná őket folyamatos online jelenlétről, cserébe viszont más alternatívákat ajánlana nekik. Ennek teljesítése persze részben állami, részben családi feladat lenne.

10 változtatás, ami feloldaná a fiatalok szorongását

Az író Nagy Áthuzalozásnak hívja a folyamatot, amiben gyakorlatilag elvesztettük ezeket a gyereket. Igaz a lányok és a fiúk más-más úton huzalozódtak át, de ugyanabban a rettenetes mentális állapotba kerültek, amin ideje változtatnunk. Ahogyan régen a gyerekek védelmében bevezették az autókban a biztonsági gyerekülést és a biztonsági övet, vagy a cigaretta- és az alkoholfogyasztás tiltását, úgy kellene az okostelefonokkal is eljárni.

Bátran engedjük többet a szabadba a gyerekeket, és neveljük őket önállóságra (Fotó: Getty Images)

1. Nyújtsunk több és jobb élményt a valós világban, és kevesebb kellemes élményt a képernyőkön.
2. Engedjük el többször önállóan a gyerekeket (persze biztonságos környezeteben). Hagyjuk őket egyedül közlekedni, vásárolni, a parkban játszani.
3. Ösztönözzük az iskolásokat a tanítás utáni szabad, kötetlen játékra, közös programokra, teremtsünk erre rendszeresen alkalmat.
4. Keressünk olyan ottalvós nyári táborokat, nyaralási lehetőségeket, ahonnan ki vannak tiltva a kütyük – és nincs túlbiztosítva minden program. Ez mit jelent? Járhasson mezítláb a szabadban, másszon fára, ehessen a fáról gyümölcsöt, lehessen koszos, saras, ugráljon pocsolyába, próbáljon ki új hobbikat.
5. Tanuljuk meg kezelni a szülői felügyelet és tartalomszűrők használatát, és vegyük is igénybe a gyerekek készülékein.
6. Ha a gyerekünk elmegy otthonról, ne várjuk el, hogy óránként bejeletkezzen telefonon vagy chaten.
7. Legyen fix lefekvési időpont, és az okoskészülékek használatát is korlátozzunk maximum napi 1-2 órában (nyári szünetben is).
8. Rendszeresen szervezzünk közös programokat a családdal és más játszópartnerekkel, kortársakkal is.
9. Iskolaidőben és vakáció alatt is legyen rendje a napoknak és a heteknek.
10. Vegyük komolyan a gyerek elvonási tüneteit, ha súlyosnak érezzük, mindenképp kérjük szakember segítségét.

Ne engedjünk a közösség nyomásának, és ne enegedjük 16 éves kor alatt, hogy a gyerek közösségimédia-fiókot hozzon létre. Se TikTok, se Instagram, se Snapchat! Az online játékokon pedig kapcsoljuk ki a chatelési lehetőséget.

Kemény, sok hisztit kiváltó, idegeket cibáló új élet lesz, de talán egészségesebb, békésebb, és a gyerekeknek mindenképpen biztonságosabb is. De az biztos, hogy ez egyedül nem megy, ha nagyobb társadalmi összefogás születne a gyerekek védelmében, akkor nekik is könnyebben megemészthető lenne a mobilmentes világ.

Kapcsolódó: Zárkózott kamaszok – Vekerdy Tamás útmutatója a szülőknek

Kiemelt kép: Getty Images