Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon hosszú órák óta vajúdott. A hűvös áprilisi éjszakán csigalassúsággal vánszorogtak a percek. A fiatal anya küzdött, a babáról kiderült, hogy farfekvéses, az orvosok aggódtak, a leendő apa, a yorki herceg pedig egyik cigarettát a másik után szívva fel-alá járkált a hálószoba előtt.

1926-ban bizony még ritkaságszámba ment a császármetszés, a gondosan válogatott szakemberek mégis a kockázatos beavatkozás mellett döntöttek. Így jött a világra április 21-én kora reggel az egészséges és igen formás kislány. Az egész család megkönnyebbült, az egész nemzet ujjongott. A csöppség ugyanis az angol uralkodó, V. György unokája volt, így születéséről a sajtó is nagy lelkesedéssel számolt be. Az ifjú szülők megkapták az uralkodópár jóváhagyását a kiválasztott neveket illetően – évekkel később, második lányuk születésekor meg kellett hajolniuk a felséges nagyszülők akarata előtt, akik Anna helyett a Margit név mellett döntöttek… –, így május 29-én a Buckingham- palota kápolnájában a kislányt Elizabeth Alexandra Marynek keresztelték. Keresztvizet a Jordán folyóból hozattak, és ugyanabba a krémszínű szatén-csipke ruhakölteménybe öltöztették a szertartásra, amelybe édesapját is annak idején. A beszámolók szerint a kislány végigsírta az ünnepséget, ez egy csecsemőtől nem szokatlan, ám II. Erzsébetre egyáltalán nem jellemző. Hosszú uralkodása alatt a brit uralkodó a legnehezebb pillanatokban is tartózkodott érzelmei kinyilvánításától, mert úgy vélte, egy királynőnek mindig kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy ezzel nyújtson alattvalói számára biztonságot, kiszámíthatóságot és állandóságot.

Nagypapa szakálla

Nagy-Britannia mai uralkodóját sokáig nem úgy nevelték, hogy egyszer majd királynő lesz. Szülei önmagukkal kapcsolatban sem dédelgettek ilyesféle ambíciókat, és nemcsak azért, mert a trónörökös David walesi herceg volt. Édesanyja például a királyi család tagja sem akart lenni, ezért legalább háromszor utasította vissza a yorki herceg házassági ajánlatát. Mivel boldogan és szabadon nőtt fel Lord és Lady Glamis kilencedik gyermekeként, idegenkedett a túlszabályozott udvari légkörtől. Világéletében az egyszerűséget, a józanságot szerette, lányai nevelésében is ez volt a fő szempont. A fiatal yorki herceg eleget szenvedett erős akaratú apja árnyékában, dadogása okán emellé annyi kudarcélményt halmozott fel, hogy a boldog családi élet volt legfőbb ambíciója. Természetesen nekik is részt kellett venniük a királyi családra háruló munkában, így például nem sokkal kislányuk születése után majd fél évre elutaztak Ausztráliába. Évtizedekkel később II. Erzsébet anyaként ugyanígy tett, számára egész egyszerűen nem volt kérdés, hogy a szolgálat, amire felesküdött, minden személyes ügyénél előrébb való. Ezért állt értetlenül Diana lelki tusája előtt, amikor a menyének Károllyal kellett tartania egy külföldi útra, itthon hagyva a csöpp Vilmost. Az idők változását jelzi, hogy a cambridge-i herceg és felesége magától értetődő módon vitte magával a csöpp György herceget Ausztráliába, és ezzel nyilvánvalóan egyetértett a felséges dédi is.

…

Még több érdekességet olvashattok II. Erzsébet életéről és az angol uralkodó családról a Nők Lapja TÉL különszámában.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Europress, Puzzlepix