A NŐ

„MIT KÍVÁNJAK RAJTAD ENNYI ÉV UTÁN?!”

„Egyszer csak eltört bennem valami – sírja el magát a szép, szőke Éva már a vallomása elején. – Négy évvel ezelőtt történt, már megvolt mindhárom gyerekünk, a legkisebbikkel voltam otthon gyesen. A férjemről tudni kell, hogy vállalkozó, folyton dolgozik, de valahogy mindig azt érzem, nem elég hatékony, ha pedig otthon van, akkor meg végképp egy nagy, tehetetlen gyerek. Mindent az utolsó percre halaszt, a házunk is 10 évig épült, mert képtelen volt összeszedni magát. Összeveszésünk előtt is éppen totojázott, én már vártam rá az autóban a három gyerekkel, de csak teltek a percek. Amikor végre beült a volán mögé, szemére vetettem a késését. Erre fröcsögve rám ordított: »Hányingerem van tőled!« A gyerekek némán gubbasztottak a hátsó ülésen, én pedig végigbőgtem az utat. Akkor már egy ideje nem szexeltünk, mert ő folyton vagy fáradt volt, vagy fájt a feje, és én a sok elutasítástól teljesen elbizonytalanodtam. Egyszer azt vágta hozzám: »Mit kívánjak rajtad ennyi év után?!« Mondanom sem kell, egész éjszaka sírtam, de ő észre sem vette. Úgy érzem, semmi közünk nincs már egymáshoz, pedig én akartam őt annyira annak idején. Magas volt, jóképű, és végtelenül becsületesnek látszott. Én, akit egyedül nevelt fel az anyám, és folyton azt láttam, hogy a férfiak megbízhatatlanok, mert őt folyton otthagyják, a megbízhatóságot tekintettem egy férfi legvonzóbb tulajdonságának. 21 éves voltam, most 37. Az eltelt 16 évben végig azt éreztem, csak berendezési tárgy vagyok, cserélhető darab a férjem életében, semmi több. De elmenni a három gyerek miatt nem mertem. A fent említett mondatok azonban kihúzták alólam a talajt. Azóta rá se bírok nézni a férjemre. Nem mintha a mechanikus szexnél valaha is több lett volna közöttünk, de én sokáig nagyon igyekeztem, mert édesanyám arra nevelt: ha egy férfi nem kapja meg otthon, ami kell neki, elmegy érte máshova. Ebben az utóbbi három évben azonban egyre rosszabbul viselem ezt az egészet. Nemrég feltűnt egy másik férfi is a láthatáron. Ártatlan flört volt, semmi több, de figyelt rám, meghallgatott. Rádöbbentem: így is élhetnénk. A férjem azonban nem győz alázni, pedig ő az, aki képtelen megfelelni az elvárásoknak. Azt mondogatja, mit beszélek én, hiszen el sem tudok tisztességesen élvezni. Valóban csak a csiklómon keresztül jutok néha orgazmushoz, de ő elérte, hogy még ennek se tudjak örülni. Kétségbeesésemben szexuálpszichológushoz fordultam. Holott a lelkem legmélyén pontosan tudom: ennél sokkal nagyobb baj van a házasságunkkal.”

Hiba az orgazmusban

„A szex mindig csak a jéghegy csúcsa, tünet. Úgy szoktam mondani: a házasság jelzőrendszere. Nagyon jól érzi ezt Éva – fűzi hozzá Bede Zsuzsa szexuálpszichológus. – Ez a két ember, úgy tűnik, kezdettől nem illett össze, hiszen a lány egy erős, megbízható férfi t keresett, a férfi pedig alárendelődő típusú nőre számított. Mindkettőjüknek csalódnia kellett, de sajnos nem vonták le időben a tanulságot. A férj éppen azért igyekszik a feleségét minden módon megalázni, mert örökké frusztrált, képtelen megfelelni neki. Azt vetíti ki rá, amit magáról tud és érez: hogy kevés. Egy másik nő mellett talán igazi férfi lehetne. Jó lenne ezt megmondani neki, de most már hogyan? Megszületett közben három gyerek. A férfi önbizalma a padlón, a feleség is el van keseredve. De az azért abszurd, hogy azon őrli magát, miért nem tud hüvelyi úton orgazmushoz jutni. Rég meghaladott ugyanis az a freudi tétel, miszerint a csiklói orgazmus alacsonyabb rendű volna, mint a hüvelyi. Tudományos bizonyítást nyert, hogy az idegvégződések túlnyomó többsége a csiklóban összpontosul, nem pedig a hüvely falában. Ma tehát már nem az az igazi férfi , aki a hüvelyén keresztül tudja kielégíteni asszonyát, hanem az, aki úgy tudja csúcsra juttatni, hogy figyel rá, és pontosan érzi, a nő hol érez gyönyört. Megértem, hogy a nő mindent elkövet a házassága megmentéséért, csakhogy ehhez két ember kell. Beszélgetniük kellene egymással, őszintén, szembenézve. De sajnos éppen ez az, amit nem tudnak.”

Más mérges tövisek

„A házasságokban az asszonyok többnyire túlságosan leterheltek, és ez hosszú távon elaltatja bennük a szexuális vágyat – magyarázza a szakember. – Ha valaki a nap 16 órájában megállás nélkül dolgozik, kicsi az esély arra, hogy este boldogan fut a párja karjai közé. Legfeljebb akkor van kilátás erre, ha a férje leveszi a válláról a terhek egy részét. Ellenkező esetben a nő (más eszköze nem lévén) meg fogja vonni a szexet. A másik fontos dolog a szolidaritás. Nem lehet egy nőnek azt mondani, hogy »Mit kívánjak rajtad ennyi év után?«, vagy hogy »Miért nem figyelsz oda magadra, meghíztál!« stb. Ezek olyan mérges tövisek, amelyek nagyon mélyre fúródnak, és a nők jellemzően a leggyilkosabb módon fizetnek érte: nem bújnak ágyba többé a férjükkel. Sok házasság borul meg ezen. A férfiaknak el kellene végre hinniük: egy kis együttérzés, figyelem, udvarlás, és a nő örömmel fogja átadni magát a biztonságot nyújtó férfi ölelésnek.

Van a párkapcsolatoknak még egy tipikus buktatójuk: amikor a partnerek váratlanul szerepet cserélnek. Kezdetben ugyebár beáll, ki lesz a kezdeményező és ki a passzív fél a szeretkezések során. Ha ez az egyensúly hirtelen felborul, a felek tanácstalanná válhatnak: »Miért én kezdeményezzek, amikor eddig mindig ő tette?« Márpedig ha erről nem tudnak nyíltan beszélni, könnyen rámehet a szexuális életük. Változnak az idők, és mi is változunk. Újra és újra be kell állítani a mérleget!”

Ösztönök és tanulás

„Régen, és konzervatív neveltetés esetén a nő általában még ma is azért szexel, és addig, amíg meg nem fogan – szögezi le Bede Zsuzsa. – Sok nőben nem is tudatosul, de miután világra hozta a kisbabáját, többé nem vihető »táncba«. Aláírom, ilyenkor átrendeződnek a prioritások, de a szexnek mégsem kellene eltűnnie a pár életéből. A nő hormonális változásai egy ideig talán indokolják ezt, de ha az állapot hosszabb időre kitolódik, egyre nehezebb lesz felébreszteni a vágyat. A női vágy hiányának ezenkívül is ezer oka lehet, például a neveltetés. Egy túlságosan prűd vagy épp ellenkezőleg, túlságosan nyitott szülőpár súlyos károkat okozhat a serdülő szexuális fejlődésében. Mindkét viselkedés arra ösztönözheti a kamasz lányt, hogy elfojtsa bimbózó szexualitását és kíváncsiságát e témában. Márpedig amelyik kislány nyitott önmagára, az előbbre jut teste megismerésében, elfogadja és remélhetőleg meg is szereti magát, így nem lesz gondja a szexualitással sem. A lányoknak e tekintetben sajnos nehezebb a dolguk. Míg a fiúk a serdülőkor kezdetén automatikusan megélik az első magömlést, addig nekik kitartó munkájukba kerül, mire megtanulják a testük reakcióit. Ráadásul a fiatalok manapság túl korán, mélyebb érzelmek nélkül mennek bele első szexuális kalandjukba, ami ha rosszul sül el, előfordulhat, hogy a kislány hallani sem akar többé a szeretkezésről, és később is csak azért megy bele, mert a partnere akarja. Általában elmondható: ha a lányok és a fiúk fokozatosan fejlődnek ezen a területen, azaz a lassú pettingtől jutnak el egyszer csak az ágyig, nem okoz megrázkódtatást az első aktus. Sőt, életük legszebb emléke maradhat!”

A FÉRFI-ről szóló részt a Nők Lapja SZERELEM különszámában olvashatjátok el – keressétek a magazint a standokon!

Szöveg: Koronczay Lilla

Illusztráció: Getty Images