A gyerekek sokszor nem szívesen osztják meg a tulajdonukat másokkal, ezért is ragaszkodnak szüleikhez, játékaikhoz, tárgyaikhoz. Az a gyerek azonban, aki másoktól elvesz, miközben ő nem szívesen adja oda a sajátját, nehezen fog beilleszkedni társai közé, így gondjai lehetnek majd az óvodában, az iskolában. Az adni tudás a helyes viselkedés része, ezért is nagyon fontos, hogy már kicsiként elsajátítsák ezt a képességet. Szülőként pedig az a feladatunk, hogy ezt erősítsük bennük, és megtanítsuk nekik, hogy adni jó és nemes dolog. Ha növeljük a gyerekben a segítésre és jótékonykodásra való késztetést, annak később is nagy hasznát veszi majd az életben.

Mikor kezdjük?

Dr. Csák Annamária gyermekpszichológus elmondta, hogy az önzetlenség kialakulásához idő kell, fokozatosan lehet felépíteni. A gyerekek a születésük után teljesen kiszolgáltatottak, és borzasztó fontos a számukra, hogy mindent megkapjanak. A szocializáció során tanulják meg, hogyan kell késleltetni és várni. Ennek elsajátításában jelentős szerepe van a szülőknek. Nagy probléma, hogy sokan a gyerek összes igényét ki akarják elégíteni, így mindent megvesznek neki. Ezzel azonban gátolják az önzetlenség és jószívűség kialakulását.

„Kétségtelen, hogy vannak gyerekek, akik hajlamosabbak arra, hogy empátiát érezzenek, akik szívesebben odaadják a játékaikat a többieknek, és ebből kevésbé csinálnak gondot – magyarázza a pszichológus. – Valószínű, hogy ez genetikai eredetű, de érzelmileg minél jobban biztonságban van egy gyerek, annál szívesebben ad. Ennek ellenére tanítani kell azt a folyamatot, hogy meglássa a másikon, amikor az örül, vagy éppen rosszulesik neki valami. El kell nekik magyarázni, hogy ez pont olyan érzés, mint amikor ők kapnak vagy tőlük vesznek el erőszakkal valamit. Segítenünk kell nekik, hogy belehelyezkedjenek ezekbe az érzelmi állapotokba. Azzal, hogy megértik a másik ember érzéseit, kialakul bennük az empátia, ami az adás képességének alapja. Már hároméves kortól megismertethetjük velük az adás szépségét, ahogy kezd kinyílni az értelmük, és egyre kíváncsiabbak lesznek.”

Tanítani, de hogyan?

Szakértőnk szerint a titok az őszinteség. Nincs olyan kicsi gyerek, akivel ne lehetne bármit megbeszélni. Már egészen kicsi korban fantasztikusan értelmesek, csak nem mindegy, hogy milyen szavakkal próbálunk nekik elmagyarázni bizonyos dolgokat. A gyerekek sokkal többet megértenek, mint azt gondolnánk. Amikor a szülő azt hiszi, hogy túl kicsi még a gyerek, az valójában arról szó, hogy ő nem tud úgy kommunikálni, hogy az az apróság számára is érhető legyen. Annak a gyereknek, aki már tud beszélni és kérdéseket tesz fel, már fogalma is van a körülötte lévő dolgokról, emberekről.

A tanítás azonban nem kizárólag szavakkal történik, habár automatikusan azt hisszük, hogy meg kell mondani a gyerekeknek, hogy mi a jó, de általában a szavak nem olyan erősek, mint a tettek.

…

A cikk folytatását a legújabb Nők Lapja Gyerek különszámunkban olvashatjátok el.

Szöveg: B. Csák Amarilla

Fotó: Getty Images Hungary