A Bajza és a Kmety György utca sarkán léphetünk be az Epreskertbe, ami ma a Képzőművészeti Egyetem tulajdona. Nehéz elképzelni, de egykor itt egyetlenegy ház sem volt, eperfák hajladoztak körös-körül, hogy selyemhernyóknak adjanak táplálékot. A Valero család selyemhernyógyára ugyanis itt működött a közelben. A Nagykörút egész túlsó oldalán eperfaerdő volt, amit aztán szépen lassan kiparcelláztak és beépítettek. Az 1880-as évekre csak ez a terület maradt eperfákkal beültetve, de már akkor ez is elhagyatott, gazos, bozótos volt. 1882-ben a képzőművészeknek adományozták, és Stróbl Alajos, a kor kiváló szobrásza és mestere hozatta rendbe a kertet, műteremházak épültek, és a kertet is benépesítette tehetséges tanítványai szobraival, érdekes szobormásolatokkal, sőt egy egész kis kápolnát is áthozatott – kövenként – diákjaival, amit aztán itt, az Epreskert közepén építettek újjá.

ROMANTIKUS VÖRÖSMÁRVÁNY PAD

Ma is magasodik még itt néhány eperfa, lombjaik alatt számtalan kincs rejtőzik. Az első mindjárt Stróbl Alajos mellszobra, akinek valójában az Epreskert a létét köszönheti. Három mesteriskola működött egykor az Epreskertben, a festészeti, a rajztanári és a szobrászati, s hogy a tanítványok ne csak a falak között érezzék a művészet közelségét, a kert is megtelt szemet gyönyörködtető szépségekkel. Ide került például a Sárkányölő Szent György-szobor másolata, amit a kor híres műércöntője adományozott a mesternek.

…

Az Epreskertről további érdekességeket olvashattok és még több mesés fotót láthattok a Nők Lapja Kert és Virág 2017-es számában.

Szöveg: Rist Lilla

Fotó: Körmendi Imre