Több mint egy hajó: multifunkcionális tér. A Petőfi híd budai hídfőjénél horgonyozó A38 Hajó 2003-as megnyitása óta nagyszabású koncertek, kiállítások színhelye. Itt dolgozik Tóth Andrej, a hajó grafikusa. Kíváncsi vagyok, hogy a közel tíz éve a MOME-n végzett fiatal grafikust is hasonlóképp megérintette- e a furcsa létesítmény, mint bennünket.

Mi volt a benyomásod a hajó tereiről, amikor először jártál itt?

Emlékszem, hogy a koncertterem sötétsége, nagysága csodálatot és tiszteletet keltett bennem, hisz tudtam, hogy ennek az ukrán bányászhajóból lett, Dunán egybegyúrt kulturális helynek másnaptól tervezőgrafikusként meg kell felelnem. Nagy segítség volt a vizuális nyelv megtalálásában a hajó eredeti valója: a nyers, kemény, mégis kecses acél és vas. Nevét az Artyemovszk kőszállító uszály 38-as sorszámú tagjáról kapta, mely a révkomáromi hajógyárban került átalakításra, megkapta a végleges belsőépítészeti kialakítását, majd a Petőfi híd budai hídfőjéhez vontatták. Váncza László és M. Miltényi Miklós tervei alapján épült, és az Építészeti Nívódíjat is elnyerte. Sok réteg építi fel mind anyagban, mind stílusban, mind emberekben. Más az étterem közönsége, más, aki lent dübörög, más, aki a rakparton üldögél, vagy éppen öltönyben érkezik a kiállítótérbe. Más, mégis egységes, és mi ettől érezzük itt olyan jól magunkat.

Város a városban ez a hely, és te a sűrűjében éltél, miközben magad is alakítottad arculatát. Mindeközben az irodád egy steril, egyszerű tér: fehér falú, kicsi boksz. Jó nyugvópont az alkotáshoz?

A hajó grafikai munkáit gyakran itt végzem, és imádom, igen, inspirál ez a fajta letisztult dizájn. Este különösen gyönyörű, különböző színekben világít az iroda. Minden adott a finom, egyedi munka elvégzéséhez. Ha elfáradok, kiülök a szélfútta teraszra, egy kávéra az étterembe, lemegyek a hűs bárba, a kollégáimmal találkozom, vagy itt maradok estig, és máris egy koncerten, a forgatagban találom magam. Ebben a közegben könnyen bele tudom élni magam egy-egy fel lépő közvetítésébe.

Milyen szerepe van az életedben a víznek?

Körülvesz. Itt is vízen dolgozom, miközben a Dunakanyarban, Nagymaroson – ahol jó ismerősöm a cipész, az asztalos, a cukrász – teljesen más képét mutatja a Duna. A harmadik helyszín a Balaton, ahol a borászatok és a dizájnvásárok inspirálnak. A nyarakat Balatonalmádiban töltjük a családdal. Esetemben a városi élet a vadóc nagymarosi birtokkal és a Balaton- felvidéki hangulattal együtt kerül egyensúlyba.

Hogyan választasz témát a festményeidhez?

Saját életemből kiragadott, családi momentumokból indulok ki. A soron következő kiállítási anyagom témája a kint és a bent kapcsolata: egy díszleten belül történő jeleneteket, felvonásokat mutatok meg. Idegenek életébe lesek be ablakokon át, akik megannyi személyes történetet tárnak elénk, nem tudván, hogy egy harmadik személy is megfigyelőjük lehet! Izgalmas rendezői szemszög. Nem véletlen, hogy rengetegen feldolgozták a filmben és az irodalomban, Polanskitól kezdve Moraviáig.

Egyébként is jellemző rád ez a megfigyelő hozzáállás?

…

Andrej válasza az interjú folytatásával együtt a Nők Lapja Enteriőr 2017-es tavaszi számában olvasható el.

Szöveg: Gősi Lilla

Fotó: Kovács Szilvia