Nem arról van szó, hogy az állatok a szülő helyébe léphetnek, sokkal inkább arról, hogy olyasmit adnak, amit mi nem tudunk. Vagy legalábbis nem mindig. Legfőképp persze a kutyák képesek erre, akik az emberre „szakosodtak”. Számukra ugyanis mi fontosabbak lettünk, mint saját fajtársaik. Számtalan genetikai változáson estek át, hogy alkalmasak legyenek az emberrel közös életre, az egyik, hogy a szembogaruk környéke az emberhez hasonlóan kifehéredett. Ez azért nagyon fontos tulajdonság, mert ennek köszönhetően vagyunk képesek felismerni, hová néz a másik. Ez nagymértékben segíti a kutya és az ember közötti kommunikációt. Az ember legősibb barátja azért jelenthet segítséget számos esetben, mert mi a szeretet megnyilvánulásait sokkal inkább korlátozzuk, mint a kutyák, fenntartjuk bizonyos embereknek, a rokonainknak, a barátainknak. Ők azonban nem, már a puszta közelségünk is érzelmi reakciókat ébreszt. A szeretetüket könnyedén és feltétel nélkül kifejezik. Az emberi társadalom nagyon bonyolult rendszer, olykor még mi magunk sem értjük, hogyan működik, nagyon végig kell gondolnunk, mit mondunk és cselekszünk. A kutyával azonban más a helyzet, ő nem vár el tőlünk semmit, ezért sokkal könnyebb megnyílni neki. A mozgásával, az érdeklődésével csak a szeretetét és a jóindulatát jelzi. És ez az, ami aztán minden embert megérint. Feltétlen szeretetüknek gyógyító hatása is van, ezt már több kutatásban is bebizonyították. Ha kutyák látogattak meg például szívbetegeket, akkor az jótékonyan hat vissza a betegek stressz-szintjére és vérnyomására. Az különösen érdekes, hogy a kontrollcsoportban emberek látogatták meg a betegeket, ott is javultak ugyan az eredmények, de korántsem annyira, mint ha a betegeknek kutya látogatójuk volt.
A felelősség kérdése
Vagyis a gyerekek nagyon jól érzik, hogy jót tesz nekik, ha kis kedvencüket maguk mellett tudhatják. De másféle jótékony hatások is vannak.
„Az állattartásnak minden életkorban személyiségformáló ereje van – mondja Pechan Eszter gyógypedagógus, állatfelvezető, aki kutyaterápiás foglalkozásokkal segíti gyermekotthonos, mozgássérült és értelmileg akadályozott gyerekek életét. – Amikor egy állat kerül a házhoz, fontos, hogy biztosítva legyen az a tiszteletteljes légkör, amiben az állat nincs kiszolgáltatott helyzetben. Ehhez a gyerekeket is meg kell tanítani arra, hogyan nyúlhatnak hozzájuk, mert ez nem jön ösztönösen. A legkisebbek, a másfél-két évesek ezt még egyáltalán nem érzik, úgy is feléjük fordulhatnak, hogy az fájdalmas és ezért veszélyes lehet. Óvodáskortól azonban ez már egyre könnyebben tudatosítható. Ez a korosztály már pontosan érzi, hogy a ránk bízott kisállat felelősséggel jár. Nemrégiben óvodásoknak tartottam érzékenyítő foglalkozást, és az egyik nap elmeséltem nekik a brémai muzsikusok történetét, amiben a gazdák megszabadulnak öreg állataiktól. Ott volt velem Bodza kutyám, aki már nem annyira fiatal. Számomra is nagyon érdekes volt, amikor ezek az egészen kicsi gyerekek megfogalmazták, hogy ha magunkhoz veszünk egy állatot, akkor örök életére felelősséget kell vállalnunk érte. A gyerekek számára bármilyen állat tartása elősegítheti ennek a felelősségérzetnek a kialakulását. Azt azonban a szülőnek tudnia kell, hogy a kicsi csak életkorának megfelelő terhet tud ebből vállalni. Vagyis a szülőnek szembe kell néznie azzal, hogy minél kisebb a gyermek, annál inkább neki kell az ezzel kapcsolatos terheket vállalni. Az életkor előrehaladtával azonban egyre nagyobb részt vehet át ebből, etetheti, kimehet vele sétálni. Szép lassan ki lehet alakítani egy rendszert, amiben a gyerek is részese lesz ennek a felelősségnek. Bármilyen állat jó lehet, akihez a gyerek vonzódik, a kutya talán annyival jelent többet, hogy ő képes tökéletesen ráhangolódni az ember személyiségére, sőt az aktuális hangulatára is. A kötődése is egyedülálló, sokkal erősebb, mint bármelyik más állaté.”
…
A kutyaterápia hatásairól bővebben olvashattok a Nők Lapja Gyerek 2017/1. lapszámában.
Szöveg: Rist Lilla
Illusztráció: D. Corson/Getty Images
