Mit tehetünk azért, hogy a testvérek szeressék egymást?

Sokan egyetértenek a mondással, miszerint a legtöbb, amit a szülő a gyermekének adhat, az egy testvér. Vagy több. De hány legyen? Mekkora legyen köztük a korkülönbség? És mit lehet kezdeni a testvérféltékenységgel? Hogyan kezeljük a fél- és mostohatestvéreket? És a legfontosabb: mit tehetünk azért, hogy a testvérek szeressék egymást? Jónap Rita írása.

A statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon a fiatalok átlagosan 2,2 gyereket szeretnének, ám ebből csak 1,4 valósul meg. Egy dologban biztosak lehetünk: bármennyi gyereket szülünk, mindig lesznek, akik szóvá teszik, az pont miért nem jó. Éppen ezért a legjobb, ha a magunk és a családunk érdekeit, érzéseit tartjuk szem előtt.

A TÖKÉLETES SZÁM

Hány gyerekünk legyen? Egy, mert annak mindent meg tudunk adni. Kettő, hogy a nagynak legyen testvére. Három, hogy igazi nagycsalád legyünk. A sort bármeddig lehet folytatni, mindegyik mellett szólnak meggyőző érvek. Segít, ha a családot rendszerként képzeljük el, ahol nem pusztán az a fontos, hogy a gyereknek mi az ideális, és hogy mit vár a társadalom, hanem az is, hogyan tudja az apa és az anya jól érezni magát szülői mivoltában. A gyerekek számát és a köztük lévő korkülönbséget ne határozzuk meg előre; engedjük, hogy saját személyiségünk és tapasztalataink segítsenek kitalálni, mit is szeretnénk. Fontos, hogy ne nyomásra hozzunk döntést, és hogy leszámoljunk néhány, a testvérek számával kapcsolatos sztereotípiával.

Az egykéket nevelők gyakran azzal érvelnek, hogy igazán csak egy gyereknek tudnak mindent megadni, anyagilag és odafigyelésben egyaránt. Törő Tímea pszichológus szerint a több figyelem azonban nem nevel jobban az életre, hiszen a szülők nem tudják modellezni azokat a társas helyzeteket, amiket egy testvérközösségben élő gyermek mindennap átél. Ahol már ketten vannak, a testvérek megtanulnak egyezségre jutni, mindennap tapasztalják, hogy a velük egyenrangú társak hogyan reagálnak az ő viselkedésükre. Átélik, hogy a másikat valamiben előre kell engedni, és hogy milyen, amikor nem ők a legkiválóbbak az élet minden területén. Ezek az élmények rengeteget segítenek a későbbi szocializálódásban. A háromgyerekes családmodelltől sokan a „kettő mindig összefog a harmadik ellen” sztereotípia miatt tartanak. Három gyerek is nagyszerűen együtt tud működni, és ha koalíciók is alakulnak ki, ez csak színesebbé teszi a hétköznapokat, a gyerekek pedig még több tapasztalatra tesznek szert.

IDEÁLIS KORKÜLÖNBSÉG

Ezen a téren is két egymásnak ellentmondó véleménnyel találkozunk. A kiskorkülönbség- pártiak azzal érvelnek, hogy így „egy kosszal letudják” a kisgyermekkort, és a testvérek sokkal inkább partnerei egymásnak. Azok, akik több évet hagynak a két testvér között, azt tapasztalják, hogy így több figyelem jut egy-egy gyerekre, és az anyuka sem esik ki évekre a munkából. Általánosan, minden családra érvényes ideális korkülönbség nincs, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekek fogantatásának ideje nem pusztán a szülők tervein múlik. Mindannyian gondolunk valamit a lelkünk mélyén arról, hogy mi az ideális korkülönbség, de időközben rengeteg tényező befolyásolhatja az eredeti terveket. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor nem érezzük akkora kudarcnak, ha mégsem úgy alakul minden, ahogy azt hittük.

A cikk folytatásában, melyet a Nők Lapja Gyerek 2017/2. lapszámában olvashattok végig, testvérféltékenységről, a közös élmények fontosságáról és a mostohatestvérekről is szó esik. A magazint november 28-tól keressétek az újságosoknál!